22. fejezet – Csak lélegezz

Bobby nehezen nyitotta ki a szemét. A rugdosás abba maradt. Azt hitték, hogy jó időre kiütötték. Kinyitotta a szemét, de még mindig nem mozdult. Úgy érezte, mintha a padlóhoz szögezték volna. Tehetetlenül figyelte, hogy Cross mit művel Sue-val. Időt sem adott a nőnek, hogy felegyesedjen, mielőtt újra megütötte.
Bobby érezte, amint düh és csalódottság végig söpör rajta, ahogy az előtte történteket figyelte, de nem tehetett semmit. Látta, hogy Sue próbál csendben maradni. Ez valószínűleg irritálta Cross-t, látta, hogy Sue milyen erős. A nő újra és újra levegőért kapkodott, amikor Cross végzett. Aztán Cross hagyta, hogy a padlóra rogyjon a lábai elé.
Bobby látta, amint Cross lassan az ajtó felé lépked. A másik két férfi követte a kamerával és a mellényekkel. Mindhárman nehezen lélegeztek. Csak amint elérték az ajtót fordult meg Cross.
- Most már tudjátok. Senki nem állhat ellen.
Bobby megkönnyebbült, mikor Cross elhagyta a helyiséget. Tudta, hogy van egy kis idejük, amíg Cross visszajön. Figyelte, amint Sue megpróbált közeledni hozzá.
Bobby nem tudta elhinni azt a kegyetlenséget, amit látott. Hogy Cross képes volt igy megverni egy másik emberi lényt, különösen Sue-t, ez szinte megőrjítette Bobby-t. Nem tudott várni addig, amit kijutnak innen, és leszámoljon Cross-sal.
Sue-nak nehezére esett koncentrálnia is bármire. Büszke volt magát, hogy nem sikított, de nem tudta, hogy meddig bírja még. Most azonban Bobby-ért aggódott. Lassan lelégezett miközben megközelítette a férfit. Látta a haragot és a fájdalmat a férfi szemeiben.
- Bobby, ez rosszul néz ki. - A hang érdes volt és a férfi tudta, hogy fájdalmas a nőnek beszélnie. Nem kellett mondani, biztos volt, hogy Cross ütései nyomán vagy megrepedt, vagy eltört a nő bordája. Ütései elég erősek voltak ahhoz, hogy ilyen sérüléseket okozzon.
- Sue, ne beszélj.
Sue látta, hogy a férfi néhány pillanatra lehunyja a szemét fájdalomtól.
- Jeleld. Megpróbálom. Betűzz. - Bobby nem ismert túl sok jelet, de úgy döntött, hogy megpróbálkozik. Sue aggódott, mivel a férfinak nehézére esett kimondani a szavakat.
Sue először fogta a kabátját és Bobby vállához szorította, hogy próbálja elállítani a vérzést. Csak addig hagyta abba a szorítást, hogy jeleljen.
’ÉRTETTED A JELEKET?’
Bobby rájött, hogy a felvételről beszél.
- Néhányat. Jack neve és autó. Azt mondtad OK? - Bobby átsiklott néhány szón, így Sue-nak nehezére esett követnie. Látta, amint a férfi lassan bólint.
Sue bólintott és úgy döntött, hogy betűz.
’A-U-T-Ó-K-Ö-L-C-S-Ö-N-Z-Ő-T-Á-B-L-A-K-I-N-T’
Bobby bólintott, hogy érti.
- Jó. Reméljük, hogy valaki az irodában megérti. - Figyelte, amint Sue mutatja.
’L-U-C-Y-T-U-D-J-A.’ Sue elkezdte leszorítani Bobby sérülését, látta, hogy a férfi lassan lehunyja a szemét.
Bobby érezte, hogy a sötétség újra előtör. Nem tehetett semmit ellene. Érezte, amint elborítja és az utolsó gondolata azt volt, hogy így képtelen Sue-nak segíteni.
Sue figyelte, amint Bobby elveszti eszméletét és érezte, ahogy a rettegés és a magányosság rátelepszik. Bobby, ne hagyja magamra. Tarts ki. Hamarosan megtalálnak. Sue továbbra leszorítva tartotta a sérülést Bobby vállán és megpróbált letelepedni mellé. Felnyögött, amint fájdalom járta át bordáit. Ez nem jó. Próbálta visszatartani könnyeit, tudta, hogy attól csak még szerencsétlenebbnek érzi magát.
Sue érezte, hogy érzelmei fojtogatják. Gondolkodás nélkül megragadta Bobby karját és ragaszkodva az élethez. Amint megérintette, úgy tűnt ez erőt ad neki. A remény kis szikrája gyűlt a szívében. Nem adhatjuk fel. Maradj velem Bobby, együtt átvészeljük. Sue lehunyta a szemét, amint egy újabb fájdalom hullám söpört végig rajta. A falnak dőlve imádkozott, hogy a csapat találja meg őket, reménykedve, hogy inkább előbb, mint utóbb.

folyt.köv.