21. fejezet – Versenyfutás

- Tara készülj, hogy megnézzük. - szólt Jack, amint belépett az irodába Myles-sal a háta mögött. Jack egy videokazettát tartott a kezében. Átnyújtotta Tara-nak, aki azonnal betette azt a falon lévő lejátszóba.
Miközben a csapat a kezdésre várt Myles Lucy, míg D Tara asztalához ment. Nem tudták mire számíthatnak, de ösztönösen ajánlották fel támogatásukat. Jack saját asztala szélére ült és türelmetlenül várt.
Néhány percen belül Tara kivetítette a képet a monitorra. Figyelték, amint Cross beszélni kezd. Mindegyikük arcára undor, aggodalom és félelem ült ki, de a következő kép láttán megkönnyebbültek sóhajtottak fel. Bobby jól volt. Azonban a megkönnyebbülés rövid ideig tartott, amint meglátták, hogy mit is visel. Meghallgatták rövid üzenetét.
A képernyőn megjelenő következő kép láttán döbbenet söpört végig a szobán. Lucy azonnal eltakarta arcát kezével, amint meglátta Sue arcát. Az egész csapat ledermedt. Egyikük sem hitte, hogy bárki képes ilyet tenni Sue-val.
Jack örült, hogy ül, mert biztos összeesett volna. Úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna, amint meglátta Sue-t. Cross ezért megfizetsz! Jack észre sem vette észre, hogy mindenki őt figyeli, miközben váltott a kép. Jack lassan felállt és megkerülve az asztalát leült székére. Maga elé bámulva küzdött a felszín alatt fortyogó érzelmekkel.
D lassan Jack asztalához lépett. Kezét Jack vállára tett és várta, hogy Jack ránézzen.
- Jack?
Jack lassan emelte fel fejét, hogy D-re nézett. Úgy érezte, mintha D mérföldekre lenne tőle. Sue látványa okozta sokk miatt minden annyira távolinak tűnt számára.
- Jól vagyok. - motyogta végül Jack összeszorított fogakkal. D nem tűnt meggyőzöttnek, de a többiekhez fordult.
Myles, csak úgy, mint a többiek zaklatott volt, de valami zavarta.
- Figyelte valaki, hogy Sue, mit mutatott? Nekem úgy tűnt, hogy nem egyezik azzal, amit Bobby mondott. - Mindenki zavarodottan nézett. Túl döbbentek voltak a nő láttán, hogy arra figyeltek volna, amit mutatott. Tara visszatekerte egy kicsit a szalagot. Amennyire nem szerették volna újra így látni Sue-t, annyira akarták tudni, hogy mit is üzen.
Lucy összeszedte magát, hogy figyelni tudjon. Több jelet ismert, mint bárki más a csapatból és csak remélte, hogy az elég lesz.
- Ez az én nevem. - Jack örült, hogy ennyit is ki tudott mondani. - A többi jelet nem ismerem fel. Talán autó?
Lucy vette át a szót.
- Azt mondja, hogy látott valamilyen táblát. Azt hiszem, azt mondja, egy autókölcsönző. Andy-é? Aztán azt mondja, hogy jól van.
- Myles honnan tudtad, hogy mást mutatott? - nézett Jack furcsán Myles-ra.
- Néhány dolog rám ragadt őt figyelve és feltűnt, hogy nem egyezik. - vonta meg vállát Myles és visszafordult az asztalához. Nehéz volt elfojtani érzelmeit. Mindenki úgy találta, hogy rossz a helyzet. Remélték, hogy Sue által megadottak segítenek.
A csapat már hallotta is, ahogy Tara ujjai a billentyűn szárnyalnak. Az autókölcsönző ügynökségeket kereste.
- Megvan. Andy autókölcsönzője. Hívom őket és megkérdeztem, hogy van-e táblájuk abban a körzetben. - Tara már tárcsázott is, a többiek figyelték.
- Nagyon szépen köszönöm a segítésüket. - Tara letette és szembefordult a csapattal. - Andy-nek két táblája van a területünkön. Itt vannak a címek.
Jack elvette a papírt Tara-tól és a címekre nézett.
- D és Tara tiétek az első cím és nézzétek át a területet. Myles-é és enyém a másik. Lucy rád itt van szükségünk, hátha Cross megpróbál kapcsolatba lépni velünk. Lehet, hogy szükségünk lesz rád, hogy engedély szerezz, ha találunk valamit.
Lucy bólintott, Tara, D, Myles és Jack felkapta kabátját és elhagyta az irodát. Sietniük kellett, ahogy a mellényre gondoltak, amit barátaik viseltek. Úgy látszott, hogy robbanószerrel vannak összekötve. Lucy hirtelen nagyon egyedül érezte magát és nem tudta visszatartani könnyeit. Gyorsan letörölte és próbált a munkára koncentrálni. Szüksége volt arra, hogy kiűzze Sue-t és Bobby-t az elméjéből. Mert ha nem teljesen elveszik.

folyt.köv.