20. fejezet – Egyedül és elveszve

Jack érezte, hogy ismét kezdi elveszteni türelmét. Próbálták tovább szűkíteni a kutatási területet, de az elmúlt 4 órában semmire sem jutottak. Sietniük kellett. Tara-nak és Lucy-nak nem szóltak az üzenetről, nem segített volna az ügyben, csak letörte volna őket. A helyi rendőrség nem talált sem ujjlenyomatot, sem egyéb nyomot a testen. Így visszatértek a térképhez.

A területen, amelyet Tara jelölt ki meglehetősén nagy volt és számtalan üzlet és raktár volt benne. Egyéb nyom nélkül olyan elveszettek volna, mint előtte. Jack csak remélhette, hogy Cross visszahívja és csoda után imádkoztak. Egyetlen dolgot tehetnének csak, hogy egymás után átkutatják az üzleteket, de tudták, hogy erre se idejük, se emberük nincs.

Jack meghallotta, hogy telefonja csörög, elgondolkodva vette fel.
- Hudson.
Myles látta, hogy Jack kiegyenesedik székében, amint meghallotta a vonal túloldalán a hangot. Intett, hogy felhívja a csapat figyelmét. Myles eltátogta Cross nevét és Jack bólintott.
- A barátaink jól vannak? – Jack egy percig hallgatott és aztán látták, hogy arca elfehéredik. - Hova menjek?...Ott leszek. - Jack lassan letette a kagylót.
- Tara véletlen nem tudnád lenyomozni? – pillantott Jack Tara-ra, aki nemet intett fejével. - Rendben. Nos, lehet, hogy van valamink. Cross hagyott egy csomagot a városközpontban egy postán. Azt mondta, hogy biztos látni akarjuk majd. Félóra múlva itt vagyok. - Jack távozni készült.
- Jack. - hátrafordult Lucy-hoz. – Mondott valami mást is Cross? - Mind biztosak voltak, hogy Cross mondott valamit Jack-nek Sue-ról és Bobby-ról,amelyet azonban ő nem akar elmondani nekik. Viszont Lucy volt az egyetlen, akinek volt bátorsága megkérdezni.
- Együtt vannak és egyelőre nincs semmi bajuk. – Jack nem akarta elmondani, amit férfi mondott neki. Remélte, hogy egyelőre ráhagyják. Látta, amint Lucy leül és Tara odasétált és átöleli. Myles felállt és felkapta kabátját.
- Veled megyek. - Jack nem ellenkezett. Megfordult és elhagyta az irodát.

folyt.köv.