16. fejezet – Mit mondasz?

Sue érezte, hogy valaki gyengéden megérinti a karját. Aludni akart. Amikor próbálta kinyitni a szemét a fájdalom visszatért. Egyik szeme feldagadt. Az ép szemén keresztül látta, hogy Cross áll az ajtóban.
- Olyan szégyenletes, hogy tönkre kellett tennünk egy ilyen szép arcot. - Sue érezte, hogy Bobby dühében reszketni kezd mellette. Kinyújtotta a kezét és a férfiéra tette. Nem akarta, hogy valami olyat csináljon, amit később megbánna.
- Csak az iránt érdeklődnék, hogy ti ketten jó kipihentétek magatokat. Fontos szerepet szánok nektek a következő akciómban. Soha nem álmodtam arról, hogy előnyömre használhatom az F.B.I.-t. Ez mókás! – Cross várakozóan dörzsölte össze kezét. – Habár van egy problémán. A barátom Rugby akadály lett. Nincs tovább szükségem rá és hátráltat. Arra gondoltam engedem, hogy megnézzétek, mit történik, amikor valaki úgy dönt, hogy nem segít nekem.
Sue és Bobby figyelte, amint Cross két embere behozza a szobába küzdő Rugby-t Látták a félelmet a szemeiben. Cross úgy állt, hogy Bobby-t és Sue-t sakkban tartotta fegyverével, amíg a másik férfi az ajtó melletti falhoz vezette Rugby-t. Ő hirtelen abbahagyta a küzdést, és úgy tűnt elfogadja, hogy mi vár rá. Sue elszörnyedve figyelte, amint a két férfi térdre kényszeríti a férfit. Bobby próbálta elvonni a nő tekintettét, de úgy tűnt, hogy nő szeme odaragadt az előtte lévő látványhoz.
Bobby látta, amint Cross elfordította róluk a fegyverét és célba vette Rugby-t.
- Az első számú intő példa. - mondta, miközben meghúzta ravaszt. Bobby érezte, ahogy Sue reszketni kezd az előttük lévő látványtól. Gyorsan maga felé húzta és óvatosan elfordította a nő arcát a testtől.
- Élvezzétek az időt. Nincs sok hátra. – Bobby hallotta, hogy Sue levegőért kapkod mellette és átölelte. - Awww, milyen aranyos. Védelmező. Nem is zavarok tovább. – Ezzel Cross sarkon fordult és kiment a helyiségből. A két embere felkapta a testet és kivitte a szobából.
Bobby megfordult és Sue-ra nézett. Látta, hogy a nő próbál erős lenni, de látta, hogy fájdalmai vannak és rémült. Gyengéden kezét a nő karjára tette és várta, hogy ránézzen.
- Sue kifogunk találni valamit. Tudjuk, hogy a csapat keres minket. Nem adják fel, amíg vissza nem kapnak minket. Nem fogom engedni, hogy ez történjen veled. - Valami reagálást várt Sue-től. A nő azonban csak nézett rá, a férfi rájött, hogy nem igazán látta, amit mondott.
Sue tudta, hogy Bobby próbál segíteni neki. Most nem érezte magát erősnek. Érezte, hogy kezd összeomlani. Minden amit csinálni akart, az volt hogy összekuporodik és sír. Újra és újra lejátszódott előtte a jelenet, aminek szemtanúi voltak. Hiányolta a Levi nyújtotta vigasztalást. Remélte, hogy a kutya jól van. Biztos valaki megtalálta a kocsiban. Aztán Jack-re gondolt….
Bobby figyelte, amint Sue lassan lehajtja a fejét és zokogni kezd. Erősebben szorította magához és hagyta, hogy vállán kisírja magát. Néhány perccel később a zokogás kezdett csendesedni. A nő felpillantott rá, a könnyek még mindig ott csillogtak az arcán, azt mutatta ’SAJNÁLOM’. Bobby gyengéden megszorította a kezét, hogy tudassa, minden rendben.
Sue egy kicsit jobban érezte magát. Az álom visszatért. Emlékezett az érzésre, ahogy elszakították Jack-től. Aztán arra gondolt, lehet, hogy soha többé nem látja. Sue össze kell szedd maga. Nem zokoghatsz itt Bobby-nak. Jack és csapat meg fog találni minket.
Ezután a kis magánbeszélgetés után Sue Bobby-ra mosolygott. Mikor a férfi ezt meglátta megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Ne mondd el Jack-nek vagy különben arra fog gondolni, hogy a helyére pályázom.
Sue kuncogott egy kicsit és mutatta: ’KÖSZ. JÓ HOGY ITT VAGY.’
Bobby rávigyorgott.
-Össze kell fognunk. Csak maradj velem, rendben?”
Sue bólintott. ’RENDBEN.”

folyt.köv.