9. fejezet – Bárcsak itt lennél

- Bobby? Kérlek ébredj fel. – rázta meg Sue gyengéden Bobby vállát próbálva felébreszteni. Hátul vérzett egy kicsit a férfi feje és az egész úton eszméletlen volt. Úgy 1 órája egy szobában voltak, miután Cross elment. Sue hálás volt, hogy kioldozták és Cross végül a kendőt is levette róla. Legalább most tudott Bobby-nak segíteni.
Sue Bobby feje alá tette kabátját és tovább próbálgatta felébreszteni. Hamarosan látta, hogy egy ici-picit kinyitja szemeit. Hirtelen újra becsukta, de a nő tudta, hogy felébredt.
- Bobby én vagyok. Nyugi. Elég nagy ütés érte a fejedet.
Bobby lassan megpróbálta újra kinyitni szemeit és felnyögött a fejébe nyilalló fájdalomtól. Végül összpontosított és meglátta Sue aggódó arcát. Kissé elvigyorodott.
- Tudod, hogy sokkal nagyobbat kell ütni, hogy megszabaduljanak tőlem. Emlékszel a bankra? - Sue halkan felnevetett. Igaza volt. Egy ajtót csaptak a fejének, elájult, de fejfájáson és egy monoklin kívül komoly baja nem lett.
- Isten hozott Bobby. - Sue kinyújtott a kezét, hogy segítsen, amint a férfi próbált felülni. Eltartott egy darabig és fájt a feje, de végül nekitámaszkodott a falnak. Sue tovább matatott körülötte, a férfi újra lehunyta a szemét.
- Úgy tűnik tönkretettem a kabátod. - figyelte Bobby, mint Sue felemelte a kabátját, rajta a vérével.
- Ezt az ócska holmit? Csak akkor viselem, ha nem érdekel hogyan nézek ki. – próbált Sue viccelni. Megkönnyebbült, hogy Bobby végre felébredt. Még mindig aggódott, mert lehet, hogy férfinak agyrázkódása van, de ebben a helyzetben nem tudtak mit csinálni.
- Nos, hol vagyunk? – kezdett szétnézni Bobby, ráébredt, hogy nem ismer fel semmit. Gondolkodni próbált, de nem emlékezett semmire azután, hogy belépett az épületbe.
- Hát, valaki leütött téged, aztán Cross bekötötte a szemem és ide hozott minket. Felismertem őt a képről. Csak azután vették le a kötést szememről, miután behoztak minket ebbe a szobába, így nincs ötletem, hogy hol lehetünk. – Sue érezte, hogy újra kezd ideges lenni, ahogy a szemének bekötésére gondolt. – Azt hiszem egy járműbe raktak minket és aztán körülbelül másfél órát autóztunk. De egyebet nem tudok. Kivettek az autóból és valaki idevezetett. Levették a kötést, de mire a szemem hozzászokott a fényhez elmentek. Aztán megláttam, hogy a padlón fekszel. – Bobby észrevette, hogy Sue egyre izgatottabb. Elképzelni sem tudta, milyen lehet a nőnek, ha nem használhatja a szemét. El volt vágva minden kommunikációs lehetőségtől.
- Nos, amint az elefánt eltűnik a fejemből, kitaláltunk valamit, hogy hogyan jussunk ki innen. – próbált optimista hangot megütni Bobby, de Brian Cross-sal felvenni a versenyt nehéz ügy.
- Már próbáltam az ajtót, de zárva és az ablakok túl magasan vannak. Nincs semmi ebben a szobában. Teljesen üres! – Bobby követett Sue tekintetét körbe a szobában. Igaza volt. Egy körülbelül 4 X 4 méteres szobában voltak. Úgy nézett ki, mint egy nagy betondoboz. Magasan az északi falon két ablak volt és egy ajtó alattuk. Ennyi. A három másik fal üres volt. Ezen kívül semmi más nem volt a szobában. Csak por a padlón. Valószínűleg hosszú ideje nem használták ezt a helyiséget. A kosz csak azon a helyen volt felkavarva, ahol bejöttek és Bobby-t ledobták.
- Nos, azt hiszem várunk kell. Miért nem ülsz vissza és próbálsz pihenni egy kicsit. Készen kell állnunk, ha ezek a patkányok visszajönnek. – Sue tudta, hogy a férfinak igaza van, így leült Bobby mellé.
- Tudod…., azt hiszem, hogy Jack feketelistáján végezzük. – mosolygott Sue bánatosan Bobby-ra. Mindketten tudták, hogy most közel állhat az őrjöngéshez, hogy mindkét barátja eltűnt. Az egy kicsit jobb érzés volt, amint arra gondoltak, hogy barátaik valószínűleg már keresik őket.
Sue kijózanodott, amint az utolsó beszélgetésére gondolt Jackkel. Hogyan viselkedhettem így vele? Azt gondolhatja, hogy haragszom rá és nincs mód, hogy elmondjam neki, hogy nem. Annyira sajnálom Jack!
Sue visszafordult Bobby-hoz és látta, hogy a férfi kezd újra elaludni. Próbálta ébren tartani, amennyiben agyrázkódása van, de mindketten egyre fáradtabbak lettek. Egyre sötétebb lett a szobában, amint Sue és Bobby ült és beszélgetett.
- Hé, régen láttuk Darcy-t. Hol van? – Sue arra gondolta, hogy ez jó téma, hogy fenntartsa a beszélgetést.
- Ó, Darcy csodálatos. Az utóbbi időben el van árasztva munkával. Reméli, hogy néhány héten belül lesz egy kevés szabadideje. Próbálok kitalálni valamit különlegeset neki. – Bobby felsóhajtott. Lehet, hogy nem látom újra. Darcy, remélem tudod, hogy mennyire szeretlek. Tudom, hogy nem mondtam eleget.
Sue le tudta olvasni Bobby gondolatait arckifejezéséből.
- Ne aggódj Bobby. Jack meg fog találni minket és én segítek kitalálni valami különlegesen Darcy-nak. Ő igazán szerencsés, hogy te vagy neki, tudod. Ne enged el.
Bobby gyengéden elmosolyodott, amint Sue-t hallgatta. Tudta, hogy szerencsés.
- Nem tervezem.
Hamarosan túl sötét, hogy Sue olvasni tudjon Bobby szájáról, így mindketten csendesen ültek. Sue észrevette, hogy Bobby elaludt, amikor feje óvatosan a vállára bukott. Érezte, hogy ő is elalszik. Egy percen belül ő is elaludt.

folyt.köv.