5. fejezet – Ne a lányt

A kék kocsi a sikátor előtt állt és a benne ülő két személy arról beszélgetett, hogy mi legyen a következő lépés.
- Láttam, hogy behajtott a sikátorba. Látnunk kell, hogy mi történik. Megkaptuk Brian Cross képét a múlt héten? – Sue Bobby-ra pillantott a válaszára várva. Tudniuk kellett, hogy a személy, akivel Rugby találkozik, valóban Brian Cross-e.
- Nem, azt hiszem nem figyeltem aznap az osztályban. - viccelt Bobby. – Komolyan, nem tudom, hogy mulasztottam el megnézni a képet. Valahogy be kellene néznünk. Először én kukkantok be a sarkon, hogy látok-e valaki. Szólók, ha tiszta. Ó, és jó lenne ha felhívnád Jack-et és tudatnád, hogy hol vagyunk. - Sue felkapta a csipogóját, hogy hívja Jack-et, amint Bobby kilépett az autóból.
Sue figyelte, amint Bobby lassan az épület sarkához sétált és bekukkant a sikátorba. Egy gyors pillantás után felegyenesedett és besétált a sikátorba. Hová megy? Bizonyára nem csak sétálni! Sue ledobta a csipogóját és kiszállt az autóból, hogy Bobby után menjen. Levi-t a kocsiban hagyta, nem akarta, hogy megriassza Rugby-t vagy bárki mást.
Sue lassan belesett a sarkon. Hirtelen elfintorodott, ahogy émelyítő szag csapta meg az orrát. Remélem nem maradunk itt hosszú ideig. Valószínűleg jó ideje nem vitték el a szemetet. Benézett a kicsi és sötét sikátorba. Két kuka volt a sikátor egyik oldalán, és néhány ajtó a másikon. Úgy tűnt, hogy az ajtók valamilyen raktárba vezetnek. Besétált a sikátorba és Bobby-t kereste. Az egyetlen mozgás amit látott az volt, ahogy a szél lebegtette a szemetet. A sikátor üres volt. A sikátor végén meglátta az autót, amelyet követettek a terepjáróval.
- Bobby? – Sue egy kicsit beljebb sétált, de Bobby-t nem látta sehol. Megállt, amint a hideg végig futott a gerincén. Nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy valaki van mögötte. A délutáni napfény beárnyékolta a sikátort, titokzatos és sötét volt. Hirtelen érezte, hogy valaki háta mögül megragadja a karját. Torkában dobogó szívvel megfordult, de megnyugodott, mikor meglátta Bobby-t.
- Mi…. – Bobby ujját a nő szájára tette. Kilépett a kuka mögül, ahol eddig állt.
- Az épületben vannak. Hallom, ahogy beszélgetnek, de senkit nem láttam. – suttogta Bobby és a sikátorral szembeni épületre mutatott. Lassan az ajtó felé indultak. Bobby észlelte, hogy az emberek távolodnak az ajtótól, amint hangjuk egyre halkabb. Mikor elég közel értek, Bobby óvatosan belökte az ajtót és besurrant.
Sue követte és próbált körülnézni. Elég sötét volt bent és szeme még nem szokott hozzá. Bobby előre ment és Sue észrevette, hogy egyedül áll az ajtóban. Aztán hirtelen egy kezet érzett a karján. Ó jó. Visszajött. Hagyta, hogy vezesse, még mindig rosszul látott.
Amint Sue hozzászokott a fényhez, elhúzta karját Bobby-tól.
- Most már jobban látok. – suttogta. Amint megmozdította karját, a kar erősebben markolta. - Ó….Bobby. Engedj. – suttogta újra és Bobby felé fordult. Elakadt Sue lélegzete, amint meglátta az arcát. - Ki maga? – Sue érezte, hogy a vér kiszalad az arcából, amint a férfi egy pisztolyt húz elő. Sue nem tudott a szájáról olvasni, de feltartotta a kezét. Rájött, hogy a férfi azt akarja, maradjon csendben. Miközben elvezette a nő remélte, hogy Bobby megtalálja.

folyt. köv.