2. fejezet – Barátok „magas” helyeken

Sue az ajtó felé pillantott, mikor észrevette, hogy valaki belépett.
„Hé Charlie! Mit csinálsz itt?”
„Nos, úgy gondoltam, hogy meglátogatom a kedvenc F.B.I ügynökeimet. Hogy viselkednek ezek a fiúk veled?”
Charlie Sue és Lucy barátja volt. Sue D.C.-be jövetelének első napján találkozott vele. Charlie egy autószerelő műhely tulajdonosa és kisegítette Sue-t, amikor annak lerobbant az autója. Az eltelt két év során jó barátok lettek.
„Nos, egyszer így, egyszer úgy, de összefoglalva nagyon jól viselkednek.” – mondta Sue, amint Jack-re mosolygott.
„Mi szél hozott erre?” - Bobby Lucy asztalának támaszkodott, amint felvetette a mindegyikük fejében motoszkáló kérdést. Immár harmadik alkalommal intézett támadást a fánkos doboz ellen ezen a reggelen és éppen készült belenyúlni, amikor egy kéz nyúlt ki mögüle és megkaparintotta a fánkot. - „Hé!”
Bobby megfordult és látta, amint Tara hatalmasat harap a fánkba. - „Kösz, hogy emlékeztettél, hogy van még egy fánk itt nekem!” – Tara szemtelenül Bobby-ra mosolygott, amint visszafordult Charlie-hoz. Bobby egy percig duzzogott, majd megfordult, hogy hallgassa Charlie és Sue beszélgetését.
„Nos, elképzelhető, hogy semmiség, de úgy gondoltam, hogy elmondom. Mint tudjátok sokféle ügyfelem van és ők általában nem vesznek tudomást Troy-ról és rólam, amíg az autójukon dolgozunk. Legtöbbször a mobiljukon beszélnek, amíg mi dolgozunk. Nos, ma reggel hallottam valami érdekeset, amíg az egyik ügyfelem telefonált. Nem hallottam mindent, de úgy hangzott, hogy aggódik. Valamilyen pénzről beszélt valakivel. Kiabálhattak vele, mert remegni kezdett és le kellett ülnie. Közölte, hogy még holnap délután előtt meg lesz a pénz, aztán letették. Csak bámulta a telefont néhány pillanatig, majd elrakta.” – Charlie körbe nézett a csapaton, amint befejezte a történetét. Kissé nyugtalanok vagyok.
„Charlie tudod a férfi nevét?” – kérdezte Sue.
„Igen, ő az egyik állandó ügyfelem. John Rugby a neve. Legalább hetente egyszer behozza az autóját. Holnap olajcserére jön, habár csak másfél hónapja volt korábban. Egy kicsit paranoiás a kocsijával, ha engem kérdeztek.” – kuncogott egy kicsit Charlie.
„Jack. lehet, hogy oda kellene mennem holnap, mikor ott lesz, lássuk, hogy valójában mi történik. Lehet, hogy mond valamit vagy telefonál. Kicsit gyanúsan hangzik. Lehet, hogy csak pénzügyi bajban van, de úgy tűnt nagyon megrázta. Lehet, hogy tudnánk segíteni.” – Sue Jack-ra nézett. Nem igazán hitte, hogy bármi is történik, de Charlie aggódott, és nem akarta cserbenhagyni.
„Nos, azt hiszem tudunk egy kicsi nélkülözni téged. Bobby veled megy. Szeretnék én menni, de fogorvoshoz kell menjek, és nem érnék oda időben.” – Sue meglepetten és kissé csalódottan pillantott, mikor Jack ezeket mondta. – „Jack egyedül is menni fog. Csak Charlie-hoz megyek.”
„Tudom, de sokkal jobban érezném magam, ha Bobby veled menne. Csak a kedvemért, ok?” – Jack tudta, hogy túl óvatos, de a múlt hét után, de nem kockáztatott. Inkább saját maga ment volna, de már kétszer lemondta az időpontot, és nem még egyszer nem tehette meg.
„Rendben.” – adta meg magát Sue, habár úgy érezte, hogy Jack nevetséges. – „Charlie mikor várható, hogy viszi a kocsit?” – Charlie elmondta, hogy Rugby pénteken délelőtt 10 órakor megy. – „Rendben. Bobby holnap 9,30-kor fogunk indulni. Vedd előjegyzésbe. Nem akarunk összetűzésre bekeveredni Jack-kel!” – Bobby elvigyorodott, amint látta, hogy Sue kissé ellenségesen méregeti Jack-et. Biztos volt, hogy nekik beszélniük kell egyszer.

foly.köv.