Korhatár 14 - Sue, Jack, Bobby és a többiek

Hiányzó barátok - A Gyógyfürdő rossz ötlet folytatása

1./ fejezet – Apró pillanatok, mint ez

Bobby vette észre elsőnek Jack-et. A férfi az asztalánál ült állát összefont karjain nyugtatta. A számítógépe monitorját nézte, de Bobby biztos volt, hogy nem lát semmit azon. Bobby intett felkeltve Sue figyelmét a szoba túloldalán. Mutatta, hogy nézzen Jack-re. A nő elvigyorodott, mikor a férfira pillantott. A férfi gondolatai valószínűleg mérföldekre jártak. Azonban egyikük sem aggódott, mert a férfi mosolygott. Bobby látta, amint csintalan fény villan Sue szemében. Jack még mindig nem mozdult, miközben Sue felállt az asztalától.

„Oh gyerünk!!! Nagyobbat üss, mint ez! Oh ne…hagyták megszökni! Ott van…vadászd le….kapd el! Szép volt! Ott az ütőd, használd! Ne csak állj ott!!! Kapd el! Awww…ezek megölnek!”
A férfi csak áll döbbent kifejezéssel az arcán. Soha nem látta még ilyennek a nőt. Kiabált, sikított és fel-, leugrált. Most lehuppant a székére és egy maréknyi M&M cukorkát tömött a szájába. A nő csodálkozva pillantott rá, miért álldogál.
„Rendben, ki vagy és mit csináltál Sue-val?” – ült le Jack a nő mellé és vigyorgott. - „Teljesen megőrültél!”
Sue csak mosolygott miközben egy újabb maréknyi M&M cukrot kapott be és visszafordult a játékhoz. Hirtelen a jégre nézve felpattant, - „Gyerünk! Ez büntető!”
Újra itt vagyunk, gondolta Jack magában. Ült és figyelte Sue-t, amint kiabál a játékosokra, és a bíróra. Körülbelül 1 órája voltak a hoki meccsen és valószínűleg a férfi két harmadnál többet nem látott. Sokkal szórakoztatóbb volt Sue-t figyelnie. Ki tudta, hogy egy ilyen sport fanatikus rejtőzik az édes, jobbára csendes Sue-ban? Mikor azt hiszi, hogy mindent tud róla, a nő egy újabb arcát villantja meg. Ez nyilvánvalóan a sportörült oldala.
Jack szerette Sue-t nézni. Teljesen elbűvölte, bármit is csinál. Szereti, ahogy elmosolyodik, amikor észreveszi, hogy a figyeli, vagy ahogy olyan határozottan kiáll, ha úgy gondolja, hogy igaza van. Szerette, hogy milyen gondoskodó a körülötte lévő emberekkel. Bármilyen helyzetben számíthat arra, hogy Sue megérti és támogatja őt.
Jack gondolatai lassan visszavándoroltak, hogy min mentek keresztül az elmúlt héten. Majdnem elveszítették Sue-t. Még mindig nem tudta elhinni, hogy bedrogozták és „Ravasz” majdnem elvitte. Még most itt mellette ülve is attól fél, hogy történhet valami. Jack gyorsan megrázta a fejét, hogy kiűzze a baljós érzéseket. Semmi nem történik. Az isten szerelmére egy jégkorong mérkőzésen vagyunk! Csak élvezd az alkalmat és ne gondolj a munkára vagy bármi másra. Ezután a kis magánbeszélgetés után Jack odaállt Sue mellé és próbálta gondolatait visszaterelni a játékra. Nem tartott hosszú ideig. Hamarosan mindketten kiabáltak és próbálták irányítani a játékot.

Sue lábujjhegyen Jack széke mögé lopódzott. A többiek az irodában egyenként vették észre, hogy mi csinál és abbahagyták a munkát, hogy figyeljék. Bobby még mindig a székén ült és próbált nem nevetni. Sue előrehajolt, amíg a szája Jack füle mellé ért és odasúgta, „Megosztod, Szikra?”
Jack hirtelen kapta fel a fejét és fordulni kezdett. Amint fordult a feje nekiütődött Sue állának. Hallotta Sue meglepett kiáltását, amint visszahátrál. A nő hátralépett és megbotlott Levi-ban, aki követte és most mögötte állt. Jack gyorsan reagált és megragadta a nő karjait, melyeket az maga elé tartott. De a férfi nem volt elég gyors. A forgószék, amelyen a férfi ült a kettejük súlyától megdőlt és a férfi a nő mellett kötött ki a padlón.
„Sue! Jól vagy?” – ült fel gyorsan Jack és próbálta megnézni, hogy Sue megsérült-e. Hallotta, ahogy a kollégái szintén felállnak székeikről.
Sue felnézett Jack-re. Azonnal belevezett a férfi barna szemeibe. Azok aggodalommal telve fürkészték és a nőnek egyetlen szó sem jutott eszébe. Minden amit tenni tudott az volt, hogy nézte a férfit.
„Sue?” – Jack egyre jobban aggódott, mikor Sue nem válaszolt. Látta a vörös foltot a nő állán, ahol a feje megütötte. Attól is tartott, hogy a nő beverte a fejét a szekrénybe, amelynek támaszkodott . - „Sue?” – Most, mikor a férfi újra kimondta a nevét, visszatért a jelenbe. Nevetni kezdett, amint megdörzsölte a fejét hátul.
Sue Jack mögé pillantott és látta barátai és kollégái nyugtalan arcát. Lucy, Bobby, Tara és D Jack asztala fölé hajolt, hogy lássák jól vannak-e.
„Jól vagyok.” - sikerült a nevetés között megszólalnia.
Bobby rávigyorgott.
„Azt hiszem visszafelé sült el huh, kislány?”
Mindenki nevetni kezdett. Mindenki, kivéve Jack-et. Még mindig nem volt biztos abban, hogy Sue jól van.
Jack lassan állt fel, aztán talpra segítette Sue-t. Szemét nem vette le a nő arcáról.
„Jack jól vagyok.” – mondta Sue, amint a férfi leültette a székére, miután felállította. - „Nem estem olyan nagyot.”
Jack néhány percig csak állt és figyelte a nőt. Végül egy kicsit elvigyorodott. - „Hoki.”
Sue kifejezéstelenül nézett a férfira. Lehet, hogy jobban beütöttem a fejem, mint gondoltam. - „Azt mondtad hoki?”
„Igen. Kérdezted, hogy nem akarom-e megosztani. A hokira gondoltam.” - Mosoly öntötte el a férfi arcát. Figyelte, hogy Sue vajon megérti-e, mire gondolta. Látta a pillanatot, amikor felfogta. A nő arca halványan elpirult, majd gyorsan felállt.
„Oh. Nos azt hiszem, jobb lenne, ha visszamennék dolgozni.” - Jack tovább mosolygott, amint figyelte, hogy a nő gyorsan visszamegy az saját asztalához.
„Vége a show-nak? Az ilyen viselkedés nem helyén való a Szövetségi Irodánál.” - Myles az egész jelenetet az asztalától figyelte. Bosszúsnak hangzott, de vigyorgott. Ugyanúgy élvezte ezt a közjátékot, mint mindenki más. A csapat látta, hogy Myles az elmúlt néhány hétben lassan megváltozott. Egyikük sem tudta igazán, hogy miért engedett fel, de örültek a változásnak.
Az irodában mindenki visszament az asztalához és ismét neki kezdett papírmunkájának. Örültek mind a kis közjátéknak, de vissza kellett térni a nagy halom papírmunkához, amely elborította őket minden ügy után. Szerencsére a munkanapból körülbelül 1 óra volt hátra. Még mindig vigyorogtak, amint egy látogató lépett be az irodába.

folyt.köv.