7. fejezet – Megérkeznek a fiúk

„Lehet, hogy visszament a szobába. Hosszabb ideig tartott a masszázs, mint gondoltuk. Csodás volt!” – Lucy és Tara nagyon jól érezte magát, amint visszaértek a szobába. A jó hangulat gyorsan elillant, mikor észrevették, hogy Levi egyedül van a szobába. Mindketten kíváncsiak voltak, hogy mi történhetett Sue-val.
Lucy és Tara az előcsarnokba indult, hogy szétnézzenek, hátha megtalálják. Éppen a lépcső közepén jártak, amikor meglátták a fiúkat a pultnál.
„Ó nézd! Itt a segítség! Nagyszerű! Segíthetek megkeresni Sue-t.” – mutatott rájuk Lucy, miközben ezeket mondta Tara-nak. Ahogy mögéjük értek hallották, hogy Jack a felesége Mrs. Thomas iránt érdeklődik. Lucy és Tara egymásra néztek. Gyorsan rájöttek, hogy a fiúk azt játsszák, hogy az ők férjeik. Nos, de ki kié???
Ekkor Bobby megfordult és vigyorogva magához húzta Lucy-t és így szólt, - „Itt vagy édes! Éppen most kérdeztük ezt a kedves hölgyet, hogy hol találhatunk meg titeket! Hogy érzed magad? Nem tudom elhinni, hogy ez történt az autóval! Jól vagy?”
Tara számítása alapján neki Myles marad. Odalépett hozzá és megölelte.
„Úgy örülök, hogy itt vagy! Sokkal jobban érzem magam most, hogy itt vagy velem.” – Az egész csapat elvigyorodott, ahogy Myles próbált megmaradni a szerepében és esetlenül átölelte Tara-t. Motyogott valami választ, de senki nem értette.
Jack körbenézett az előcsarnokban.
„Sue hol van?”
Lucy megfogta a karját és elhúzta a pulttól. Mindenki követte őket.
„Menjünk fel a szobába és elmondom.” – Ez nem jelentett jót, arról nem is beszélve, hogy Jack szíve gyorsabban kezdett verni. Valami nem stimmel.
Amint beléptek a szobába Jack megfordult és Lucy-ra nézett.
„Rendben. Hol van Sue? Azt hiszem mondtam nektek, hogy ne legyetek szem előtt egy darabig.”
Lucy próbálta nyugtatni.
„Nos, ezt Sue-nek kellene mondanod. Elmentünk masszázsra. Tara és én mentünk elsőnek és Sue úgy döntött, hogy megvár minket. Mire végeztünk Sue nem volt ott ahol hagytuk. Visszajöttünk a szobába és itt találtuk Levi-t, de Sue-t nem. Nem láttuk azóta.”
Ekkora Lucy egyre jobban felzaklatta magát. Egyáltalán nem segített Jack-nek. Elég baj érte már a nőt ezen a hétvégén és most tudta, hogy miért nem akar igazi ügynök lenni. Elég neki csak az iroda vezetésével vacakolnia és most ez az egész szimatolás és eltűnés.
Myles látta, hogy valakinek át kell venni a helyzet irányítását. Azt is tudta, hogy ha nem mond valamit most, a nyugtalanság fenyegető érzése a csapatról rá is átragad.
”Oké. Egyenlőre nem tudjuk, hogy valami rossz történt-e. Annyit tudunk, hogy úgy döntött, hogy vesz egy iszapfürdőt vagy manikűrözni megy vagy valami hasonló örült dolgot, amit ti lányok szerettek csinálni. Azt mondom, hogy váljunk szét és óvatosan nézzünk körbe és lássuk, hogy találunk-e valamit. Most 1 óra van. A legtöbb ember az ebédlőben van Lehet, hogy megéhezett. Találkozunk itt egy óra múlva.”
A csapat egyetértett tervével és párokra osztva keresték Sue-t. Jack Levi-t vitte segítségül. Két boldog pár vágott neki a csarnoknak, majd szétváltak. Lucy és Bobby az ebédlőbe ment, míg Tara és Myles a fürdőbe. Jack fogta Levi nyakörvét és az irodák felé indult.
„Gyere kis haver. Keressük meg Sue-t.”
Jack és Levi befordult a sarkon közel az irodákhoz. Az első ajtó, amin bemenetek Jill irodája volt. Jack halkan kopogott az ajtón.
„Elnézést. A feleségemet keresem. A neve Sue Thomas. Néhány perccel ezelőtt érkeztem és nem találom.”
„Ó igen, ismerem Sue-t. Kérem jöjjön be.” - Jack lassan belépett az irodába, aztán Jill becsukta az ajtót mögötte. Nem tudta ki ez a nő vagy honnan ismerheti Sue-t. - „A nevem Jill. Tegnap este találkoztam a feleségével, mikor megérkezett a fürdőbe.”
„Jill! Maga volt, aki hívta az irodát! Jack vagyok. Sue valójában nem a feleségem. Ez fedőtörténet. Úgy tűnik az eltűnt az elmúlt órában. Nem látta őt?” - Jack reménykedve figyelte Jill válaszát.
Jill lassan leült a székére. - „Neeem.” - mondta lassan. - „Mostanában nem láttam. De hallottam, hogy a főnököm valami gondot emlegetett a délutáni találkozójával kapcsolatban. Nem tudom, hogy miért mondta. Kíváncsi vagyok, hogy ha történt valami Sue belekeveredette-e.” - Jack nem tűnt elégedettnek ezzel az információval. Jill látta, hogy igazán aggódik a férfi Sue miatt. - „Miért nem sétál át velem az épületbe és keressük együtt.” - Jack hálásan rámosolygott.
„Jól hangzik. Gyerünk.” - Jack és Jill átsétáltak az irodai területen és visszamentek az előcsarnokba. Még mindig nem láttak semmi jelet Sue-ról. Aztán Jack észrevette, a folyosót az előcsarnok túloldalán. Kihaltnak tűnt és csábított a kutakodásra. Ha Sue körbe próbált szimatolni ez tökéletes helynek tűnt, hogy le akarja ellenőrizni. - „Jill mi van ott hátul?.”
„Nos egy csomó üres iroda. Ha jól tudom nem jár oda senki. Valójában én sem voltam még ott hátul. Nem volt okon.” - Lassan arra felé sétáltak, miközben beszélgettek. Amint kezdtek befordulni a folyósóra, látták, hogy Mrs. Byrn közeledik feléjük.
„Jill velem tudna jönni egy percre. Sajnálom uram, de ha az ebédlőt keresi az a másik irányba van.” - Sietősen megkerülte Jack-et és finoman az előcsarnok felé lökte. - „Jill szükségem van a segítségére ezzel a néhány aktával kapcsolatban.” - Ezzel Mrs Byrn bevezette Jill-t az folyósóra és az egyik üres iroda felé mentek. Jack nem akarta megriasztani Mrs Byrn-t és, hogy lemondja az ügyletet, így elsétált. Nem sietett, hogy lássa mi történik az üres szobában.
--
Sue lassan ébredt és próbált körülnézni. El volt gémberedve a különös pózba való fekvéstől. Mikor próbált volna megmozdulni, észrevette, hogy kezei a háta mögé vannak kötve. Amint rájött, eszébe jutott, hogy valószínűleg valaki okozta eszméletvesztését. Óvatosan körülnézett. Ekkor újra kinyílt az ajtó és Jill lépett be. Sue megkönnyebbülést érzett, amikor meglátta az ismerős arcot, de gyorsan félelembe csapott át, amint meglátta Byrn belépni egy pisztollyal, amelyet Jill hátának tartott. Látta, hogy Byrn beszél valakihez és észrevette, hogy Kim szintén a szobában van. Kim odalépett hozzá és felhúzta.
„Itt az idő, hogy elmond, amit tudsz.”
Sue zavartan nézett az arcába, nem tudhatták, hogy nem érti. Sue jelentőségteljesen nézett Jill-ra, így ő nem mondott semmi. - „Komolyan mondom….mit csináltál itt hátul?” - Kim egyre türelmetlenebb lett és kissé meglökte Sue-t. Sue hátralépett, de továbbra is zavartan nézett, amint próbálta kitalálni, hogyan menekülhetne meg.
„Nem ért téged. Süket.” - próbálta Jill kisegíteni Sue-t. Amint megszólalt érezte, hogy valami a fejének csapódik és hirtelen eszméletlenül terült el a padlón.
„Nos eggyel kevesebb lány miatt kell aggódnunk.” - Byrn átlépte Jill-t és Kim-re vigyorgott. Mindketten Sue-ra néztek. - „Átviszem Jill-t egy másik szobába és megkötözöm, így nem tud összezavarni. Nem aggódom túlságosam miatta. Megrémült és nem fog szólni senkinek sem, ha ennek vége. Ez már egy másik történet. Szimatoláson kaptuk. Nem akarom, hogy többé itt legyen. Azt mondom, adjuk Ravasznak, mint egy kis bonusz. Azt csinálhat vele, amit akar.”
Amint Kim és Byrn beszélgettek Sue látta, hogy itt a tökéletes pillanat a cselekvésre. Kényelmetlen volt a keze a háta mögé kötve, de ha nem figyelnek, el tudna futni. amint Byrn lehajolt, hogy Jill-t elmozdítsa, Sue meglátta a lehetőséget. Futni kezdett az ajtó felé, köszönetet mondva, hogy a lábait nem kötözték meg. Már csak egy vagy két lépésnyire volt, mikor valami szúrást érzett a karján. Egy pillanatra lelassult és észrevette, hogy Kim a tűvel szúrta meg. Újra futni kezdett, de hirtelen úgy érezte, mintha falnak ütközött volna. Megtorpant és lassan elkezdett meginogni, amint a drog bejutott a vérébe. Néhány percen belül összeesett. Kim nem adva több esélyt ezúttal összekötötte a lábait és bekötötte Sue szemét is. Ott hagyták Sue-t az egyik sarokban és bezárták az irodát maguk mögött, amint elmentek Jill-t tartva.

folyt.köv.