5. fejezet – Beazonosítás

„Hé Jack, újabb információk vannak a hívásról.” – D Jack asztalához sétált, amint letette a telefont. – „Nyilván a vihar miatt szakadt meg hívás, de azóta helyreállították. Biztos, hogy hívás a fürdőből jött és meg van a közvetlen szám. Javaslom adjuk meg a lányoknak és lássuk ki válaszol.”
Jack felkapta telefonját, hogy újra hívja Lucy-t és tájékoztassa. Néhány perc beszélgetés után a férfi letette. - „A lányok utána néznek. Remélhetőleg a hívó még ott van.”
--
Lucy felvette a telefonját és tárcsázta a Jack által megadott számot. Sue szemben ült vele, hogy lássa Lucy mit mond. Elég nyugodt volt, most csak egy kicsit zavarta valami.
Hang: Jó estét. Jill vagyok, segíthetek?
Lucy: Jill! Itt Lucy a 113-as szobából. Szeretném tudni, hogy kaphatnánk-e még törölközőt a szobánkban. Felhasználtuk mindet.
Jill: Természetesen! Tara hogy van?
Lucy: Éppen alszik.
Jill: Az jó. Küldök valakit a törölközőkkel.
Lucy: Valójában, fel tudná Ön hozni? Szeretnék kérdezni valamit.
Jill: (zavart hallgatás) Természetesen. Viszem, amilyen gyorsan csak tudom.
Lucy: Köszönöm. Hamarosan találkozunk.
Jill: Viszlát.

„Nos, ez egyre érdekesebb! Kíváncsi vagyok, hogy valóban Jill a hívó? Az jó, hogy mi már egy kicsit ismerjük őt. Reméljük fog annyira bízni bennünk, hogy elmondja.” – Amíg Lucy kimondta ezeket érezte, hogy Jill lehet a hívó. Remélhetőleg, ez áttörést hoz az ügyben.
Körülbelül 5 perccel később Lucy hallotta, hogy kopognak az ajtón. Levi Sue-hoz ment és megbökte, aztán az ajtó felé nézett. Sue odament és beengedte Jill-t.
„Nagyon szépen köszönjük, hogy felhozta ezeket! Levi-nak és nekem ki kellett mennünk és nagyon eláztunk.!” – Sue nevetett miközben ezt mondta. Jill átnyújtotta a törülközőket és aztán Lucy-hoz fordult.
„Mit szeretne kérdezni tőlem Lucy?” – Jill odalépett az asztalhoz, ahol Lucy ült és leült az egyik székre.
„Nos, lehet, hogy furcsának tűnik, majd a kérdés, de legyen elnéző velem. A mai nap folyamán felhívta az F.B.I.-t?”
Lucy látta, amint Jill szemei kikerekedni és hirtelen nagyon idegesnek látszott.
„Miért kellett volna hívjam az F.B.I-t.? És miért érdekli?” – Jill kerülte a szemkontaktust Lucy-val, amint ezeket mondta. Sue odasétált, hogy leüljön az asztal melletti ágyra.
„Jill, mi az F.B.I-nál dolgozunk.” - Sue elővette a jelvényét és megmutatta Jill-nek amint ezt mondta. Mindketten biztosak voltak, hogy Jill volt a telefonáló. - „Tudjuk, hogy telefonált és szeretnénk, ha elmondaná, amit tud. Szükségünk van Önre, hogy elmondjon mindent nekünk.”
Jill még mindig kényelmetlenül érezte magát, de egy kicsit megnyugodott, miután látta Sue jelvényét.
”Azt hiszem, hogy egy drog üzlet készül itt. Biztosan tudtam, hogy hatalmas bajba kerülök, ha valaki megtudja, hogy telefonáltam. És a telefonvonal megszakadt, miközben beszéltem, így nem tudtam, hogy megkapták-e az üzenetet. Mire visszajött a vonal, elvesztettem bátorságomat, hogy telefonáljak.” - Úgy tűnt, hogy a szavak, csak úgy kicsúsznak Jill száján. Nyilván ideges volt a drog miatt és örült, hogy van valaki, aki segíteni tud neki. - „Új vagyok itt. Csak 1 hónapja dolgozom ezen a helyen, de észrevettem hogy furcsa emberek járkálnak ki és be főnököm irodájába. Nem gondoltam ilyesmire eddig, de valami nem tetszett. Aztán ma reggel hallottam Mrs. Byrn-t a főnökömet beszélgetni Ms Kim-mel a segédorvossal egy drogüzletről. Az irodájában voltak és nem tudták, hogy elég közel vagyok, hogy halljam. Addig nem tudtam, hogy Ms Kim az, aztán próbáltam hívni az F.B.I-t.” - Jill hatalmas levegőt vett és visszaült a székre. Hirtelen Lucy-ra és Sue-ra nézett kérdéssel a tekintetében. - „Igazán autóbalesetük volt vagy ez is csak csel volt?”
Lucy kuncogott. - ” Ó, nem. Az igazi volt. Akkor még nem tudtuk, hogy telefon hívásról az F.B.I-nak, amíg munkatársaink nem hívtak azután, hogy megérkeztünk ide. Úgy tűnik jó helyen vagyunk jó időben.”
„Nos ez, valóban jó nekem!” - Jill folytatta az információk átadását. – „Hallottam, hogy Mrs Byrn azt mondta, hogy valaki holnap 2,30-kor itt lesz a csere miatt. A másik ember nevét nem hallottam. A fürdő hátsó szobájában találkoznak. Nem vagyok biztos benne, hogy melyik szoba az. Még nem derítettem fel az egész helyet.” – Ezen kívül Jill mást nem tudott elmondani, így visszament az asztalához, Lucy hívta a fiúkat az irodában, hogy tájékoztassa őket. Miután elmesélt mindent, úgy döntöttek, hogy ma már úgysem tudnak semmit tenni, így azt az utasítást kapták, hogy pihenjenek. Hamarosan mind a három lány békésen aludt. Szükségük volt az alvásra a holnapi nap előtt.

folyt.köv.