4./ fejezet – Pizza és számítógépek

Néhány perccel később mindegyik fiú Jack asztala körül csoportosult, próbálva megemészteni az új ügyükkel kapcsolatos tényeket, valamint a pizzát, amelyet rendeltek.
„Tehát, van egy névtelen bejelentésünk egy kábítószerügyletről D.C.-ben, ugye? Valami új csoport használhatja az egyik üzletet. Tudjuk miféle üzletet?” – kérdezte Bobby, amint harmadik szelet pizzát gyűrte le.
„Nem gondolod, hogy lassítanod kellene a pizzával Bobby? Az este végére ki kell majd mosni a gyomrod.” – vigyorgott D, amint látta, hogy Bobby a 4. szeletért indul.
„Ugyan már D. Tudod, hogy Bobby-nak feneketlen a gyomra. Soha nem láttam még, hogy valaha ott hagyott volna szeletet pizzát is a dobozban!” – Jack a falatozó Bobby-ra, és a hitetlenkedve szemeit forgató Myles-ra nézett. - „Vissza az ügyhöz….még nem tudjuk, hogy milyen üzlet, de a névtelen hívónk adott egy nyomot. Azt mondta, hogy az üzletet Hampshire Knolls területén találjuk. Az innen körülbelül 1 órára lévő meglehetősen szabad terület. Nem lehet arra túl sok üzlet, leellenőrizzük. Adjuk Tara….ó, elfelejtettem. Myles, mit gondolsz tudnál egy listát csinálni a terület üzleteiről? Bízom benne, hogy tudjuk csinálni Tara komputer agya nélkül is.”
Myles a számítógépe felé indult. - „Utolérhetetlenül a legjobb vagyok. Nem Tara az egyetlen, aki elboldogul a billentyűzettel.” – A többiek csak vigyorogtak Myles-ra.
Jack visszafordult a másik két fiúhoz. - „D meg kellene próbálnod megszerezni a névtelen hívó bejelentéséről a szalagot. Lehet, hogy találnunk valami mást is. Bobby segíts kérlek alaposabban átnézni az aktát, lássuk, hogy előbukkan-e valami más.”
Körülbelül 15 perc csend után D jött vissza az irodába a szalaggal és egy magnóval. - „Rendben srácok, gyertek ide. Nálam a felvétel a hívásról. Indítom.” - D lenyomta a gombot a készüléken, miután mindenki az asztalához ment
.Egy női hang kezdett halkan beszélni. - ”Gyorsan kell mondjam. Lehet, hogy meghallanak. Valami történi fog itt. Hallottam a főnökömet beszélni egy másik nővel kábítószer eladásáról és úgy gondolom, hogy holnapra tervezik. Mi a Hampshire Knolls-ban vagyunk. Kérjem küldjenek valakit hamar. Mikor elérik Hampshire Knolls-t keressék…..”
„Mit keressünk??? Mi történt a szalaggal?” – nézett Bobby D-re, mintha ő tehetne valamit.
„Valószínűleg a vihar vágta el a vonalat. Ennyi az egész üzenet.” - D sem tűnt boldognak. Sok hézag volt az üzenetben. - „Rendben, tudjuk, hogy egy nő hagyta az üzenetet és a főnöke egy másik nővel keveredett valahogy valamilyen kábítószerügyletbe. Myles kész vagy már az üzletek listájával?” - Jack várakozóan Myles-ra pillantott, hogy kellene a lista, amit Tara már megcsinált volna. Myles visszaugrott az asztalához és újra gépelni kezdett.
„Majdnem meg vagyok. Adjatok 5 percet.”
Bobby elvigyorodott, - „Tudod Myles Tara-nak soha nem tart ilyen hosszú ideig egy lista összeállítása. Feltartasz minket.” - Myles csak ránézett Bobby-ra és visszafordult a gépéhez.
„Rendben Bobby, amíg Myles befejezi, szükségünk lenne a Hampshire Knoll térképére. Szereznél nekem?” – Bobby az asztala felé indult közben szalutált Jack-nek.
„Semmi gond haver. Egy perc és hozom.”
„D, ha nem jössz rá, hogy ki telefonált, keressük, meg hogy honnan jött.” – Jack visszafordult az asztalához, amint a telefonja csörögni kezdett.

Jack: Hudson (vár egy másodpercet és aztán rájött, hogy Sue a hívó)
Sue: Szia Jack, itt Sue.
Jack: Szia Sue. Milyen az időjárás arra? Nagy szükségünk lenne Tara-ra itt!
Sue: Sajnálom, olyan rossz, mint volt, hacsak nem rosszabb. Emellett neki pihenésre van szüksége legalább ma este és a holnap. Nem akarjuk sürgetni. Jó kis púp van a fején.
Jack: Nos, azt hiszem szükségetek van a lazításra ezek után. Hol vagyok?
Sue: A Belle Image Gyógyfürdőben Hampshire Knolls-ban.
Jack: Igazán? Ez érdekes. Az egyik száll, amelyet le kell ellenőriznünk néhány üzlet Hampshire Knolls-ban. Lehet, hogy szükségünk lenne, hogy te és Lucy egy kicsit körül szimatoljatok ott.
Sue: Jack, nem hiszem, hogy jó ötlet ebben az időjárásban kint rohangálni. Annyira esik, hogy alig látunk ki az ablakon. Monszunnak tűnik!
Jack: Nos meglátjuk, találunk-e valami mást és majd vissza hívlak. Lehet, hogy ott van valahol a közelben. Lehet, hogy hamarosan lecsillapszik a vihar.
Sue: Levi jelez, hogy valaki kopog az ajtón. Mindannyiuknál ott a mobil, ha valami felmerülne.
Jack: OK. Maradjunk kapcsolatban. Mond meg Levi-nak, hogy ’jó fiú’ legyen.
Sue: Rendben. Viszlát.
Jack: Viszlát.

Jack letette a telefont és hátrapillantott Myles-ra, aki éppen kikapott néhány papírlapot a nyomtatóból.
„Látjátok, mondtam, hogy adjatok 5 percet és kész vagyok.” – Myles diadalmasan nyújtotta át az üzletek listáját Jack-nek. Jack hangosan kezdte olvasni a címeket. Csak 5 üzlet volt. Három étterem, egy hotel és a gyógyfürdő, ahol a lányok voltak.
„Ok fiúk, hallgassuk meg szalagot még egyszer, és lássuk találunk-e valamit, hogy merre induljunk. Nem akarom, hogy lányok ebben a viharban többek mászkáljanak kint, mint szükséges.”
--
Miközben Sue letette a telefont, Levi tovább bökdöste az ajtó felé tekingetve. Sue odament és kinyitotta, látta, hogy a rendelést hozták. Miután elmentek Levi ismét böködni kezdte a nőt az orrával.
„Ó, nagyszerű. Levi IGAZÁN ki akarsz menni most?” - Levi folytatta a böködést, így Sue felkapta az esőkabátját. Elmagyarázta, hogy Jack mit mondott neki, miközben elkészült, hogy kimenjen. – „Na, indulunk. Rögtön visszajövünk.”
Körülbelül 5 perccel azután, hogy Sue elhagyta a szobát, Lucy hallotta, hogy az éjjeli szekrényen vibrál a csipogója. Látta Jack számát, így Lucy úgy döntött, hogy megpróbálja a saját mobilját visszahívni a férfit.

Jack: Hudson.
Lucy: Szia Jack, itt Lucy. Láttam, hogy próbáltad Sue-t hívni. Kivitte Levi-t sétálni.
Jack: Ebben a viharban!?!
Lucy: Nos, ha természet szólít….
Jack: Igen, értem. Mond neki, hogy legyen óvatos, oké?
Lucy: Jack, nagy lány. Azt hiszem tudja hogy kezelje Levi-t.
Jack: Igen, nos, igazad van…
(Lucy úgy döntött, hogy megmenti a férfit, mielőtt túl kényelmetlen helyzetbe kerülne.)
Lucy: Ok, nos találtatok valamit?
Jack: Nos, nem akarjuk elhinni, de úgy tűnik, hogy a névtelen hívás a gyógyfürdőből jött, ahol ti vagytok.
Lucy: Igazán?? Miből gondoljátok?
Jack: Mikor újra meghallgattuk a szalagot, jobban figyeltünk a háttér zajokra. Egyik részen egy beszélgetést hallottuk, arról, hogy mennyire élvezték a masszázst.
Lucy (alig hallhatóan): Szerencsések.
Jack: Mi az?
Lucy: Ó semmi. Akkor valóban elképzelhető, hogy innen jött. Van másik fürdő ezen részen?
Jack: Nincs. Szeretnénk, ha ti lányok egy kicsit körbeszimatolnátok. Nem igazán kellene belekeveredned, de amíg ott vagy, segíthetsz Sue-nak. Elvárom, hogy legyél nagyon óvatos és enged Sue-t nyomozni. Mindannyian legyetek nagyon óvatosak.

Jack elmondott mindent Lucy-nak, amit megtudtak mielőtt letették. Sue és Levi éppen akkor ért vissza, mikor befejezték a beszélgetést. Ázottak voltak és reszkettek a hidegtől.
„Nos, ez az esőkabát semmit sem ért. A szél és az eső borzalmas. Alig tudtam Levi kiengedni az ajtón! Azt hiszem senki nem fog elmenni ma este. Láttam, hogy néhány alkalmazott arról beszél, hogy itt kell maradjanak a hotelban.”
Sue próbálta megszárítani Levi egy törölközővel a fürdőszobából, miközben Lucy-nek mesélt. Tara még mindig az egyik hatalmas ágyon aludt. Amint befejezte a beszédet Levi kibújt a törölköző alól és elkezdte elárasztani őket vízzel, amint megrázta magát.
„Levi!”
Dorgálta meg Sue! Levi viszont csak magára büszkén fel-alá járkált a szobában. Lucy és Sue halkan nevetni kezdett, amint próbálták megszárítani magukat.
Miközben szárítkoztak Lucy elmesélte Sue-nak Jack-kel folytatott beszélgetését.
„Nos, szimatolnunk kell, huh? Pontosan mit keressünk?” – Sue próbált információkhoz jutni és felmelegedni.
„Nos, itt a terv.” - Lucy találta néhány papírlapot és tollat az asztal fiókjában és írni kezdett, amint beszélt.

folyt.köv.