3./ fejezet Gond és móka

Myles homlokát ráncolva tette le a telefont. Soha nem vallotta volna be senkinek, de egy kicsit aggódott. Próbálta mind a három lányt mobilon hívni, de egyikük sem vette fel. Végül Lucy telefonján üzenetet hagyott. Biztos vagyok, hogy csak nem vesznek tudomást a hívásomról azt gondolva, hogy megpróbálom romba dönteni a hétvégéjüket. Itt kellene lenniük most. Myles tovább beszélgetett magában ezekről a dolgokról, amint a fiúkra pillantott az irodában. Igazán aggódott, de még magának sem vallotta volna be, főleg nem D-nek és Jack-nek, és különösen Bobby-nak.
„Nos Myles, elérted a lányokat?” – Jack Myles-ra bámult, mikor meglátta, hogy letette a telefont és csak bámul a semmibe homlokát ráncolva.
„Igen, ez a nap kérdése. Egyikük sem veszi fel a telefont. Láthatólag nem akarnak beszélni velünk.” - válaszolta Myles bosszúsan. Jack hirtelen aggódni kezdett.
„Nos, lehet, hogy az adótorony nem működik, ahol vannak. Próbáljuk meg felhívni a gyógyfürdőt és kapcsolatba lépni velük?” - Jack a telefonkönyvet kezdte keresni. Végül talált egyet Lucy asztala mellett és kikereste a számot. Tárcsázás után és miután néhány percet beszélt valakivel a fürdőből visszafordult a fiúkhoz. –„Nos, még jelentkeztek be. Hagytam üzenetet nekik, hogy amint megérkeznek hívjanak minket.”
D megpróbálta egy kicsit feldobni a hangulatot. - „Biztos vagyok, hogy kerülnek minket. Valószínűleg arra gondolnak, hogy megpróbáljuk tönkretenni a hétvégéjüket. Végül hívni fognak minket.” – Bobby és Jack erőlködve D-re mosolygott. Még mindig aggódtak, amint visszamentek asztalaikhoz, és Jack nem tudta elűzni rosszérzését. Tudta, hogy addig nem fog elmúlni, amíg meg nem tudja, hogy a lányok jól vannak.
--------
Nos, nagyszerűen kezdődik a hétvége. Nézett körül Lucy, hogy lássa pontosan hol is vannak. Tudta, hogy nem lehetnek túl messze a gyógyfürdőtől, hiszen jó utcába fordultak be. Nehéz volt átlátni az esőn, de úgy tűnt, mintha egy épület lenne nem messze az utcában. Készült elővenni a mobilját, de rájött, hogy a kocsiban hagyta. Mikor rákérdezett a másik két lánynál, ők is hasonlóan jártak. De ez volt az utolsó dolog, amiért aggódtak miközben próbáltak kijutni a kocsiból. Lucy ráébred, hogy neki kell átvenni az irányítást. Sue még mindig zaklatottnak nézett ki, ám úgy tűnt, hogy egy kicsit jobban megy a szájról olvasás, de még mindig nehézkes volt neki. Tara falfehér volt, ám úgy tűnt biztosabban áll a lábán, Lucy mégis aggódott. Tudta, hogy meg kell Tara-t vizsgálni, hogy lássák szenvedett-e agyrázkódást.
„Rendben lányok,” – Lucy egy gyenge ugatást hallott. – „és Levi. Ki kell jutni ebből a viharból. Nem vagyunk biztonságban a villámlásoktól. Ott elől vagy épület, menjünk oda.” – Lucy hangja sokkal magabiztosabbnak hangzott, mint ahogy érezte magát. Tovább jelelt, miközben beszélt Sue-ra tekintettel. - „Gyerünk. Onnan felhívjuk a rendőrséget.”
A lányok elindultak. Tara középen Sue és Lucy két oldalról támogatta, hogy szilárdan álljon. A csapatot a nagyon elázott Levi követte.
Körülbelül 5 perc múlva a lányok a gyógyfürdő előtt álltak. Ez volt az épület, amit Lucy a kocsiból látott. Lucy és Sue hálát adott Istennek, hogy közelben voltak. Tara egyre jobban és jobban rájuk támaszkodott, mind bőrigáztak és megrémültek a villámlástól, amely a közelben csapott be.
Levi hirtelen eléjük szalad a bejárati ajtó felé. Lucy volt az első, aki belépett az ajtón és tartotta azt a másik két lánynak. Amint megálltak az ajtón belül mindannyian egy mély levegőt vettek és hálásak voltak, hogy bent vannak. Lucy és Sue nem pihenhetett sokáig. Tara kezdett lecsúszni, amíg ott álltak, így gyorsan kerestek a padot és segítettek neki leülni. Miközben Tara körül szorgoskodtak egy csinosan öltözött nő lépett a padjukhoz.
Először egyik lány sem vette észre. Egy darabig figyelte őket. Igazán furcsán látványt nyújtottak. Mindegyikről víz csöpögött és reszkettek a jeges esőtől. A sminkjük elkenődött és Tara-nak volt egy apró vágás a szeme felett. Levi csendesen hevert Tara lábainál és úgy nézett ki, hogy elaludt.
„Segíthetek?” – A fagyos hang gyorsan felkeltette Lucy figyelmét. Felnézett a hideg, kék szemekbe. Az előtte álló nő nem tűnt barátságosnak. Fejét egy kicsit oldalra döntötte és mereven bámulta Lucy-t és barátait. Lucy-nak most nem volt türelme, hogy belenyugodjon felsőbbrendűségbe.
„Igen, tudna. Fel kellene hívni a 911-et, hogy a rendőrség és mentők kijöjjenek. Úton voltunk ide, hogy itt töltsük a hétvégét, de az autónk kicsúszott és egy fának ütköztünk a sarkon. A barátomnak ütés érte a fejét és azt hiszem szükséges lenne megvizsgálni, hogy nincs-e a agyrázkódása. Levi itt (Levi-ra mutatott) leesett a hátsó ülésről. Ő Sue segítő kutyája és őt is meg kellene vizsgálni. Az autóm felrobbant nem sokkal azután, hogy kimásztunk és mind hármunkat fenyeget a tüdőgyulladás veszélye az elázás és a hideg miatt!”
A nő egy lépést hátra lépett, amint Lucy hevesen beszélt. Eltűnt a felsőbbrendű kifejezés róla és helyét az aggódás vette át.
„Sajnálom. Jönnek be az irodámba. Van egy kanapém, ahová lefeküdhet a barátjuk. Hívom az itteni orvos és a rendőrséget is. Valakivel hozatok néhány törülközőt és keresünk néhány száraz ruhát Önöknek.”
Lucy túlzottan fázott és túl fáradt volt, hogy nagyon reagáljon. Jó érzés volt, hogy valaki egy kicsit átvette az irányítást. Hálásan a nőre mosolygott és bekísérték Tara-t a nő irodájába. Tara lefeküdt a díványra, Sue leült az egyik székre. Levi újra lefeküdt a padlóra, amíg Lucy Tara mellett a padlón foglalt helyett, hogy rajta tudja tartani a szemét. Észlelte a mozgolódást maga körül, de most csak hálás volt, hogy nem áznak és hogy tudja a segítség úton van.
------------
Lucy sokkal jobban érezte magát, miután megszárítkozott és hallotta, hogy az orvos azt mondta Tara-nak csak egy enyhe agyrázkódása van. Azt ajánlotta egy darabig pihenjen, így elhelyezést kaptak a hotelben. Levi megkapta az egészségügyi bizonyítványt. Csak néhány érzékeny pontja volt az esésétől, de egyébként jól volt. A rendőröknek sikerült kivenni csomagjaikat Lucy kocsijának csomagtartójából és valami csoda folytán mindhármuk mobilja is sértetlenül került elő. Hálásak voltak a száraz ruháért. Jill, a nő, akivel a folyósón találkoztak segített elintézni, hogy Lucy autóját elszállítsák és elrendezte a szoba foglalásukat is.
Lucy éppen elnyúlt az egyik ágyon, mikor meghallotta telefonja csörgését.
Ki hívhat? Mindenki tudja, hogy vidéken vagyok! „Halló?...Igen, Lucy vagyok….Myles!...Nos én is örülök, hogy beszélhetünk. Meg vagyunk, köszönjük. Bárcsak ugyanezt mondhatnám az autómról….Nos, kedves, hogy kérded (Lucy hangja csöpögött a gúnytól) Balesetünk volt. Az autóm lecsúszott és aztán kigyulladt. Gyalog tettük meg az utat a fürdőig és most már a szobánkban vagyunk, miután az orvos Tara-nak pihenést rendelt….Jól lesz. Csak egy enyhe agyrázkódása van….Nem, nem egyhamar nem megyünk sehová. Azt autóm tönkrement és az időjárás még mindig borzalmas….Micsoda?? Nos, most nélkülünk kell boldogulnotok…Nem zavarom Tara-t és emellett nincs autóm. Még ha tehetném se tudnánk visszamenni….Van egyáltalán valami elképzelésed, hogy milyen az időjárás odakint?.....Értelek, de NEM megyünk vissza! Legalább ma este nélkülük kell dolgoznotok!...Nincs vita. Hacsak valamilyen csoda folytán nem csillapítod le a vihart vagy tolod ide orrodat és viszel vissza minket az irodába, mi nem megyünk!...Mond meg a többieknek, hogy köszönjük jól vagyunk. Itt maradunk további értesítésig.” – Lucy letette a kagylót felháborodott arckifejezéssel. - „Myles volt.”
Sue és Tara rávigyorogtak.
„Kitaláltuk. Jól kioktattad.” - mondta Sue pimasz mosollyal. - „Egyébként miért hívott?” – Sue Lucy-t figyelte a választ várta, eközben Tara lassan elaludt. Lucy mutatta Sue-nak, hogy kövesse a folyósóra.
”Úgy tűnik, hogy Ted nem sokkal ezelőtt besétált és közölte, hogy van egy új ügy. Kiemelt szintű és azt akarják, hogy menjünk vissza az irodába. Én nem vezettek újra! Egy darabig nélkülünk kell boldogulniuk.”
„Még hogy nem gondolunk a munkára a hétvégén!”- sóhajtott Sue. Valahogy örülök, hogy kicsomagoltunk. Nagyon szükségem van a pihenésre és az egész hétvégét az irodában tölthetnénk, ha nem jöttünk volna ide. Remélem Jack nem izgul nagyon miattunk.
Sue és Lucy visszament a szobába, hogy megnézze Tara-át, aludt. Úgy döntöttek, hogy a szobába rendelnek ennivaló, így Tara tud aludhat és ők rajta tarthatják szemüket. Mindketten egy kicsit még mindig aggódtak miatta, bár az orvos azt mondta, hogy rendbe jön.
--------------------------------------------------------
„Kivel beszéltél Myles?” – kérdezte D, mikor látta, hogy Myles dühében szikrákat szórva tette le a kagylót. Mind látták a dühöt, de Myles az aggodalmát jól elrejtette.
„Próbáltam Lucy mobilját újra hívni, ezúttal felvette. Nem fognak visszajönni.”
„Mit értesz azon, hogy nem jönnek vissza? Mondtad, hogy kiemelt jelentőségű ügy?” – pillantott összezavarodva Bobby Myles-ra.
„Próbált te elmondani Lucy-nak, hogy adják fel drága Gyógyfürdős hétvégéjük, hogy visszajöjjenek segíteni nekünk az ügyben. Majd leharapta a fejem és lecsapta a telefont!” – Myles egyáltalán nem tűnt boldognak, amíg ezeket mondta.
„Azt mondod, hogy Lucy pimaszul lecsapta a telefont III. Myles Leland-nek! Bravó Lucy!” – kuncogott Bobby, amint felállt az asztalától és elindult, hogy belenézzen Jack aktájába.
D észrevette, hogy Myles valami elhallgat. – „Myles ez minden amit mondott?”
Bobby és Jack visszafordult, hogy Myles-ra pillantson. Most látták, hogy kicsit furcsa kifejezés ül az arcán, ami más, mint a düh. Ha nem ismerték volna jobban, azt mondanák, hogy úgy néz ki aggódik.
„Nos, azt hiszem, hogy meg van az oka, hogy miért jött ki a sodrából. Az úton odafelé lecsúsztak az útról, és egy fán, vagy fának ütközve végezték. Most már a fürdőben vannak, de Tara-nak pihenést rendeltek el, mert enyhe agyrázkódást szenvedett. Lucy elmondta, hogy autója totálkáros lett.” – Myles hangjából eltűnt a düh a mondanivalója végére és most már a többiek láthatták, hogy aggódik. Nem voltak felkészülve erre, mivel Myles a gúnyon és szarkazmuson kívül nem szokta érzelmeit megmutatni.
„Biztos vagy benne, hogy mind jól vannak?” – Jack érezte, hogy erős aggodalom töltette el, amint hallgatta a történetet Myles-től. Arra vágyott, hogy felhívja egyiküket és beszéljen velük. Amint erre gondolt fordult is vissza az asztalához és tárcsázni kezdett.
„Mit csinálsz Jack?” – Bobby különös pillantást vette Jack-re.
Jack fel sem nézett, amint válaszol, - „Csak felhívom Sue-t, hogy biztos legyek, hogy jól vannak.” - Bobby és D egymásra vigyorgott, míg Myles forgatta szemeit. Gyorsan visszanyerte régi önmagát, elfedve az aggodalmat, amelyet hagyott előbukkanni.
Mindenki tudta az irodában, hogy Jack milyen védelmező. Mindenkivel az volt, de különösen Sue-val. Hivatalosan semmi sincs köztük, de az egész csapat észrevette a kapcsolatot kettejük között. A srácok figyelték, amint Jack néhány percig Sue-val beszél, aztán visszafordul hozzájuk.
„Azt mondta, hogy minden ellenőrzés alatt van. Tara pihen és Sue, valamint Lucy még mindig egy kicsit zaklatott, de jól vannak. Azt mondta, hogy kicsit később bejelentkezik, miután végeztek a kipakolással.”
D megkönnyebbült, és azt mondta, - „Valószínűleg nagyon jó, hogy nem próbáltak visszajönni. Ti hárman mostanában kinéztetek az ablakon? Hosszú ideje ez a legrosszabb vihar, amit láttam.” - Amint ez mondta a többiek az ablakhoz sétáltak, hogy kinézzenek. Ahogy odaértek óriási villám szelte át az eget és egy mennydörgés rázta meg az épületet. Mind a négy férfi egyszerre ugrott hátra az ablaktól.
„Hűha! Nem hibáztatom a lányokat, hogy maradtak. Nincs szükségünk arra, hogy megsérüljenek odakint!” – Bobby idegesen fordult el az ablaktól.
„Mi a baj Bobby? Félsz a vihartól?” – kérdezte Myles gúnyosan. Bobby Myles-ra bámult és így szólt, - „Te is ugrottál, Haver.”
D úgy döntött, hogy kezébe veszi a dolgokat. – „Elég volt viccelődésből, hogy ki nem ugrott a villámlás miatt. Valószínűleg a közelben csapott le.” – Jack még egyszer kinézett az ablakon és visszament az asztalához.

folyt.köv.