2./ fejezet: Remények és csalódások.

„Nos, milyen messze vagyunk a Gyógyfürdőtől?” – kérdezte Lucy, miközben szemét az úton tartotta. - „Az időjárás percről percre rosszabb!” – Levi egyetértően nyöszörgött.
Sue-nak aggodalom volt a szemében, amint a hátsó ülésen ülő Tara-ra nézett, miközben hatalmas villámlás szelte át az eget.
„Ott kellene már lennünk. Az iránymutatásom szerint már egy órája el kellett volna érni. Csak meg kell találjuk a Sheridan utcát. Végül is csak esik, nincs jég és hó, mint ebben a hónapban szokott.” – Sue Lucy-ra nézett, amint az megkopogtatta a vállát.
„Látok egy táblát. Meg tudod mondani, hogy mi van rá írva?”
Sue erőlködött, hogy az eső sávozta szélvédőn át, leolvassa a táblát.
„Ez az! Az a Sheridan utca. Lucy itt fordulj jobbra. Örülök, hogy végre itt vagyunk! Igazán szükségem van egy masszázsra, ezután az út után.” - Sue hátrapillantott Tara-ra és megkönnyebbülten mosolygott. - „Micsoda nagyszerű ötlet volt ez a hétvége. Szép munka volt Tara megtalálni a Gyógyfürdőt a szállodával. Nem most kellene visszafordulni. Javaslom együnk, aztán találjuk ki, hogy kapunk egy masszást!”
„Nekem mondod! Itt ülve a hátsó ülésen, nem látom vajon az úton vagyunk-e vagy a Potomac-be hajtunk, mint Jack!” – nevetett Tara és nyugtatóan megsimogatta Levi-t, hogy eloszlassa a feszültséget. - „Hogyan sikerül neked őt Szikrának szólítani, anélkül, hogy bajba kerülnél?” – kérdezte Tara Sue-t, miközben Lucy megkezdte a befordulást a Sheridan utcába.
”Csak annyit mondhatok, hogy megegyeztünk az egyik megbízatásunk végén.” – mondta Sue csillogással a szemében. Sue hirtelen meglátta, hogy Tara szeme hatalmasra tágul és érezte, hogy kocsi csúszni kezd. Sue megfordult, hogy kinézzen az ablakon, de minden amit látott, egy fa volt közvetlenül előttük, amely egyre nagyobbnak és nagyobbnak tűnt. - „Lucy, figyelj!”

--

”OK fiúk. Ideje indulni!” – Jack felállni készült az asztalától, amíg meg nem látta Ted Garrett-et a főnöküket besétálni az ajtón. Uh-oh. Ez nem jelent jót. Jack lassan visszaült a székébe és felsóhajtott, Ted egy aktát tartott.
„Kaptunk egy új ügyet, kiemelt jelentőségű. Szükségem rátok fiúk. Hol vannak a lányok?” – Ted körbenézett az irodában a három üres asztalt látva.
„A bájos hölgyek elmentek egy hétvégi kirándulásra. Körülbelül 45 pereccel ezelőtt.” – mondta nyájasan Myles az asztalától.
„Nos, úgy hiszem, hogy ez azt jelenti, hogy ti fogjátok elkezdeni. Szóljatok nekik, hogy jöjjenek vissza. Szükségünk van mindenki segítségére most.” - Ted átnyújtotta az aktát Jack-nek. - „Tied az ügy Jack. Nézzétek át és értesíts, ha bármit találtok.” – Ted kisétált az irodából, ahogy a fiúk felsóhajtottak.
„Nos, ennyit a pihentető hétvégéről.” – zúgolódott Myles.- „Felhívom a lányokat és tönkreteszem örömüket.” – D felkapta a telefont, hogy szóljon a feleségének Donna-nak, hogy sokáig fog dolgozni az irodában. Bobby Darcy-t hívta, hogy lemondja a vacsorát, Jack pedig el kezdte átolvasni a jegyzeteket.
--
Lucy lassan hámozta le karjait a kormányról. Hirtelen megállíthatatlanul reszketni kezdett. Megfordult, hogy lássa barátait a kocsiban. Sue még mindig kezeivel műszerfalnak támaszkodva ült a fát bámulva, amely most a kocsijuk előtt feküdt. Amint Lucy hátsó ülésre pillanatot, érezte, hogy gyomra összeszorul. Tara az ülésének csapódott és nem mozgott.
„Tara!” – kiáltotta Lucy, amint próbálta kikapcsolni a tönkrement biztonsági övét még mindig remegő kezével. Sue lassan fordította fejét, hogy lássa Lucy küzdelmét az ülésében. Automatikusan nyúlt, hogy segítsen Lucy-nak az övvel. Pillanatnyilag annyira döbbent volt, hogy nem tudott koncentrálni, hogy Lucy ajkairól olvasson. Végül megfordult, hogy utána nézzen Tara-nak és meglátta, hogy mitől olyan izgatott Lucy.
Ketten sürgették Tara-t, hogy nézett rájuk, de semmi! Semmi mozgást nem láttak a hátsó ülésen. Sue hirtelen rájött, hogy Levi is hátul van. Nem látta, érezte, hogy szíve összeszorul, bármi lehetséges Tara-t látva. Figyelmen kívül hagyva az esőt, minden ketten megpróbálták kinyitni az ajtót, hogy hátramenjenek és ellenőrizzék Levi-t és Tara-t. Amint megragadták a kilincset észrevették, hogy ajtajuk beszorult.
„Most mit fogunk csinálni!” – kiáltott Sue Lucy-nak. Még mindig reszketett és aggódni kezdett. Lucy mutatta Sue-nak, hogy megpróbál hátramászni. Amint Lucy elkezdett megfordulni, Sue meglátta, hogy Levi aranyszínű fejét felemelkedik a padlóról és megnyalja Lucy kezét. Hirtelen sokkal jobban érezte magát, hogy látja őt. Lucy egy apró mosollyal az arcán fordult Sue-hoz.
Amint Lucy leült a hátsó ülésre, Sue látta, hogy Tara keze kicsit megmozdul. - „Tara? Tara!” – Lucy óvatosan nekitámasztott Tara-t a hátsó ülésnek. Tara szemei lassan nyíltak ki, próbált koncentrálni Lucy-ra.
„Owwww….” – Tara hirtelen újra behunyta szemeit és egy mély levegőt vett.
„Tara nézz rám. Hol sérültél meg? Beütötted a fejed?” - Lucy örömmel látta, hogy Tara megmozdult, bár még mindig aggódott érte. Tara óvatosan nyitotta ki újra a szemét, ám ez alkalommal gyorsabban felfogta környezetét.
„Bobby boldog lesz, hogy átadhatja a Bumm becenevét, azt hiszem.” – mondta Tara kis mosollyal. Lucy megkönnyebbülten nézett, amint észrevette, hogy Tara mókázik. Nem sérülhetett meg nagyon, ha viccelődni tud egy ilyen helyzetben, mint ez.
„Tara eltört valamid? Meg tudsz mozdulni?” – Tara megrázta a fejét és hirtelen összerándult, de azt mondta,
„Nem, azt hiszem a fejfájást kivéve, jól vagyok.”
Lucy segített neki kicsatolni a biztonsági övét, de továbbra is aggódott.
Hirtelen Sue kezdett gyorsan mozgolódni az első ülésen, amint keserű, szúrós szag csapta meg orrát.
„Srácok, azt hiszem, valaminek a szagát érzem, és nem hiszem, hogy ez jó jel.”
Mind Lucy, mind Tara szimatolni kezdett és rájöttek, hogy Sue minek érzi a szagát. Még Levi is nyöszörgött és felállt a padlón.
„Ki kell jutni innen, most! Azt hiszem kilyukadt a benzintank!” – Lucy kinyitotta az ajtót az oldalán és kiugrott az esőre, hálát adva, hogy kinyílt az ajtó. Levi lassan követte őt. Nem bajlódva az ajtó bezárásával, Lucy átrohant Tara oldalára és felrántotta az ajtót. Amíg Lucy segített Tara-nak kiszállni a kocsiból, látta, hogy Sue a hátsó ülésre mászik. Levi az autón kívül várt Sue-ra.
„Tara el kell mennünk az autótól. Támaszkodj rám. Arrébb megyünk és ott majd leülhetsz egy kicsit.” - Lucy segített Tara-nak a szakadó esőn át néhány méterre elfutni az autótól. Miután segített Tara-nak leülni, megfordult, hogy lássa Sue hol van. Lucy alig látott át a szakadó esőn, de hirtelen egy hatalmas villámlás világította be a baleset helyszínét. Látta, ahogy Sue kimászik az autóból és egy hatalmasat sóhajtott megkönnyebbülten, hogy mind biztonságban vannak és viszonylag sértetlenek. Sue gyorsan megölelte Levi-t és Lucy, valamint Tara felé sietett Levi-jal nyomában.

Bumm

Amint Sue elérte Tara-t és Lucy-t egy forró légnyomást érzett a hátának ütődni és meglátta barátai arcán az elborzadó arckifejezést. Hátrafordulva látta Lucy autójának végét, amint az lángba borul. A három barát csak áll és a kocsit nézte. Az eső gyorsan eloltotta a lángokat, de a kocsi megsemmisült. Lassan egymásra néztek, azon tűnődve, hogy most mihez kezdjenek.

folyt.köv.