36./ fejezet

Sue meggyőzte Jack-et, hogy a következő reggel be kell mennie dolgozni. Alig beszéltek az előző nap történéseiről. Jack nem biztos benne, hogy Sue vagy elzárkózik a történtektől, vagy próbál megbirkózni vele vagy esetleg mindkettő. Akár igy, akár úgy a férfi tudta, hogy elég közel kerültek egymáshoz, hogy a nő elmondja neki, mikor készen áll rá.
Sue zuhanyozott, mikor Jack meghallotta a telefon csörgését. Gyorsan felkapta, arra gondolva, hogy Myles vagy Tara az.
„Hallo?” – felelte. Meglepődött, mikor meghallotta a másik hangot a vonal végén, valaki, akit nem várt.
„Jack?” – kérdezett vissza a hang. –„Michael Thomas vagyok. Hogy vagy?”
„Jól és te?”
„Remekül. És Sue?” – kérdezte Mike. Jack észrevette, hogy mennyire aggógó a hangja.
„Jól vagy. Mike – elmondta nekem, mi történt és nagyon sajánlom a veszteségeteket.” - Néhány pillanatig csak csend volt.
„Köszönöm Jack. Mindenki nagyon aggódott Sue-ért. Egyikünk élete sem lesz ugyanolyan többé, de legalább ott voltunk egymásnak, hogy túl jussunk rajta, mind meglepedőtünk, mikor Sue azt mondta, hogy visszamegy Washingtonba, a temetés utáni napon. Elmondta másnak is?”
„Még nem.”
„Amiért hívtalak, hogy kaptam korán reggel kaptam egy hívást egy ügynöktől Nyugat Virginiából, aki Ben és Grace ügyén dolgozott. Azt mondta, hogy elkaptátok, aki megölte őket.” – magyarázta Mike, hangja reménykedően csengett.
„Igen. Letartóztattuk és 37 rendben emberöléssel vádoljuk. Élve nem szabadul ki a börtönből.” – válaszolta Jack, örült, hogy reményt adhatott ennek a családnak, hogy lezárták az ügyet.
„Köszönöm Istenem.”
„Mindent megteszek Sue-ért itt, de ha van bármi más megteszem, szólj kérlek.” - Sue lépett be a nappaliba köntösébe, haja törülközővel volt betekerve. Összevonta szemöldökét és Jack-re pillanatot, aki eltátogta ’Mike’. - „Mike – itt van Sue, és beszélni akar veled. Nem gond, bármikor.” - Sue átvette a telefont és beszélni kezdett Mike-kal, amint Jack ment befejezni a készülődést. Az irodába menet meg akartak álltak, és meglátogatták Bobby-t újra.

--

Howie-t már kiengedték, és hallgatták, mesét, hogy segítség nélkül megállította a robbantót megmentve milliók életét. Bobby rohamosan javult, és úgy nézett ki, hogy bármelyik napon kiengedheti, amennyiben 2 hétig távol tartja magát a csatamezőtől, amig feje teljesen meggyógyul.

--

Jack visszament a nappaliba és látta Sue-t gondolataiba merülve a diványon ülni. Leült mellé és a nő ránézett. Észrevett a fekete karikákat a nő szeme alatt és tudta, hogy nem aludt jól.
„Rémálmok?” – kérdezte ösztönösen. A nő bólintott.
„El fognak múlni, tudom. Beszéltem Mike-kal.”
„Úgy tűnt jól van.”
„Mike jól van. A felesége Sarah csodálatos asszony és tudom, hogy ez nagyon nehéz mindkettőjüknek, de úgy hangzott kezd visszatérni a normális kerékvágásba. Azért hívott, hogy megtudja hogy vagyok, és elmondjon valamit.”
„Mi a baj?” – kérdezte hirtelen Jack, ismerve ezt a tekintetet.
„Az anyukám nincs jól. Mind megkönnyebbültünk, hogy elkaptuk, de ő nagyon nehezen teszi túl magát a történteken.” – egyet nem mondott és Jack nem volt biztos benne, hogy mit mondjon. El sem tudta képzelni, mire van szüksége Sue szüleinek, hogy elveszítették gyermeküket és családját – az unokáiat és mennyüket, Sue az órára nézett és felállt.
„Indulnunk kellene, ha munka előtt meg akarjuk látogatni Bobby-t.” Jack felállt és mellé lépett és megfogta a kezét.
„Biztos vagy benne, hogy ma beakarsz jönni?”
„Meg kell csinálunk a jelentéseket és azt mondtad, hogy mehetek dolgozni, amikor vége az ügynek.” - Jack a nőre nézett és az rámosolyodott. - „Olyan érzés, mintha évek teltek volna el azóta a hétvége óta, mikor korcsolyáztunk és aztán sétáltunk a parkban. Hogy történhetet ennyi minden kevesebb, mint 2 két alatt?” – Jack vonatkozott újra előhozakodni a témával, de tudta, hogy itt a lehetőség, és a nőnek fel kell készülnie, ha ma dolgozni akar menni.
„Mikor mondod el a csapatnak? Myles már gyanakodik – ha a jelentéseket készítjük, egyikük véletlenül rábukkanhat a neveket és a kettő együtt. Tudom, hogy még minden friss, de az ügy le van zárva, enged, hogy segítsenek túl jutni.”
„Tudom – ma elmondok mindent. Segítesz?” – kérdezte őszintén, tudta, hogy egyedül képtelen lenne megtenni.
„Természetesen” – felelte Jack.
-----
„Bobby! Dimitrius! Nem kellene itt lennetek!” – mondta Tara meglepetten, odasietett és mindkettőjüket megölelte. Sue és Jack szorosan követte őket.
„Sue és Jack éppen meglátogatott, amikor kiengedtek. Úgy döntöttem, hogy bejövök és megcsinálom a jelentés néhány óra alatt. A doki azt mondta, hogy jól vagyok.” – magyarázta Bobby.
„Valójában meggyőztem Donnát, hogy jól vagyok és tudok jönni. Sokkal jobb, mint egész nap unatkozni otthon.” –mondta Dimitrius mosolyogva, sokkal jobban nézett ki. –„Hogy ment a Ben French kihallgatása?” – kérdezte Myles-t és Jack-et. Myles válaszolt,
„Beismert minden gyilkosságot. Reggel volt a pszichológiai vizsgálat, most várjuk az eredményt. Egy óra múltva tartják a sajtótájékoztatót. Azt akarják, hogy Jack és én ott legyünk.” - Myles Jack-re pillantott, aki bólintott.
Mindenki lassan visszatért az asztalához, és a rengeteg papírmunkán kezdett dolgozni, amit meg kellett tenniük. Myles Jack-ra pillantott, mielőtt Sue-ra nézett. Mikor újra Jack-re nézett, Jack megrázta a fejét, próbálva jelezni Myles-nak, hogy még nincs itt az idő. Visszament az asztalához és elkezdte átnézni az iratokat.
Jack-nek tökéletes rálátása volt Sue-ra asztalától, ezt mindig is szeretett. Figyelte a nőt, amint átlapozza az iratokat, melyeket feldolgozásra kapott, rosszalóan nézve az adatokat, mielőtt gépelni kezdett. Jack visszafordult a munkájához és észrevette, hogy ő kapta az ohio-i és nyugat-virginiai ügyeket. Tudta, hogy ezzel időt nyert Sue számára, mert bárki más kapta volna a Thomas gyilkosságot, könnyen rájött volna a kapcsolatra. Jack-nek is nagyon nehéz volt, átnézni a papírokat, de a képek rosszabbak voltak.
Az óra gyorsan eltelt, ahogy mindenki csendben ült és dolgozott. Myles kapott egy hívást és mondta, hogy készen vannak. Jack ráébred, hogy neki és Myles-nak mennie kell, de meglepődött, mikor mindenki más is felállt velük.
„Mi az?” – mondta Bobby elvigyorodva Jack zavarodott arckifejezésén. - „Azt hitted, ti arathatjától le az összeg barbért? Mi is megyünk.” - Jack bólintott és Sue-ra pillantott, aki elindult. Jack rámosolygott, melyet a nő viszonzott, amint együtt kiléptek a folyósóra az a sajtótájékoztatóra indultak.