35. fejezet:

Tara kirohant a figyelő szobából, abban a pillantban, mikor Ben French azt állította, hogy ő Jaden Colson. Sue pontosan tudta, hogy megy leellenőrizni a kapcsolatokat ujjlenyomatokkal a helyszinekről, ez néhány órába beletelik. Sue hallgatta Ben mesélését.
„Hihetetlen memóriám van – emlékszem az emberek arcára, számokra, tényekre, minden családra, akiket megöltem – milyen a házuk, mit viseltek. Emlékszem gyerekkoromból azoknak az embereknek az arcára, akik bántottak. Soha nem voltam elég jó. Szüleim durván bántak velünk. Mindenki azt gondolta, hogy mi egy tökéletes család vagyunk, de azt nem tudták, hogy mi folyt a zárt ajtók mögött. Megtiltották, hogy beszéljünk erről és abban a tudatban nőttünk fel, hogy ez normális. Egy nap vidékre utaztunk, hazafelé tartottunk nagynéném házából, mikor a szüleim veszekedtek. Az apám megütötte anyámat, de jeges volt az út és elvesztette uralmát a kocsi felett. Emlékszem kimásztam a kocsiból, amint az tűzbe borult. Meghagytam mindenkit abban a tudatban, hogy meghaltam a robbanásban és boldog voltam. Változtathattam és új életet kezdtem.”
„Sajnálom, amin keresztül ment.” – mondta Myles – „de ez nem mentség a családok meggyilkolására, különösen az ártatlan gyerekek tekintetében.” – Ben előre hajolt, úgy tűnt, hogy nagyon komolyan veszi.
„Nem akartam, hogy ezek a gyerekek keresztül menjenek azon, amin én.” - Jack undorodva rázta a fejét. Már annak a gondolata, hogy valaki gyerekeket gyilkol, mintegy milyen körülmények miatt, csak beteg lehet. Hívták az őröket, hogy elvigyék Bent. Jack és Myles követték a folyosóra.
Ahogy Ben-t elhaladt, Sue kilépett a másik szobából, megdermedt. Az egy dolog látni a férfi az üvegen keresztül, másik karnyújtásnyira attól meggyilkolta családját. A férfi ránézett a nőre, összeráncolta homlokát és megállt.
„Ismerlek.” – mondta. Jack közelebb lépett Sue-hoz, aki elsápadt és nem mozdult. Úgy tünt Ben gondolkodik, végig futtatja gondolatban, hol látta a nő arcát. Nyilván rájött, amint kegyetlen mosolyt terült szét az arcán. - „Igen, most már emlékszem.” - Közelebb lépett és Sue meghátrált, neki ütközött a mögötte lévő falnak, nyilvánvalóan megrémülve. Jack kapott a lehetőségen, és kezével a férfi nyaka köré tekerte, Myles nem csinált semmit, Sue állította le.
„Vigyék!” – mondta hangosan Myles, ahogy az őrök elvezették a folyóson a férfit, Ben még mindig vigyorgott a férfi reakcióján. Sue csendesen odaszólt Jack-nek, aki még mindig dühös volt.
„Nem éri meg.” - Myles megfordult és látta kettőjükeg egymást nézni, amint egy olyan nyelven beszélgetnek, amit csak ők ismernek. De zavart volt és aggódott.
„Mi folyik itt?” – mondta, tekintette választ követelt. - „Ismered őt?” – Jack Sue-ra pillantot és a nő tudta, hogy férfi szeretné, ha elmondaná. A nő hezitált. Myles folytatta, - „Mi történt? Eltüntél, visszajöttél és végül kétszer a kórházban kötöttél ki és ismered a férfit, aki hetek óta üldözünk? El kellene mondanod nekünk mi a baj!”
„Én nem ismerem őt, de ő ismer engem.” – mondta Sue csendesen. Myles a nőre nézett, aki kitért tekintete elől. Nem érezte még készen magát, hogy beszéljen róla, nem sokkal azután, amit az elmúlt néhány órában hallott. Mielőbb bármit mondhatott volna Tara sietett vissza,
„Most ellenőriztettem a laborral – ujjlenyomata egyezik Jaden Colson-val. Holnap lesz Ben pszichológiai tesztje. Más, szükség lenne a jelentésetekre és az akta lezárva. Myles – hívnod kellene Harper ügynökkel és személyesen elmondani, hogy elkaptuk a fickót és bevallotta. Biztos vagyok benne, hogy az ohioi iroda is olyan boldog lesz, mint mi.” - Myles bólintott és követte Tara-t vissza az irodába, visszapillantva Sue-ra és Jack-re, mintha azt mondaná nekik, hogy még nincs vége.
„El kell mondanod nekik.” – mondta Jack csendesen. Sue hangja alig volt hangosabba a suttogásnál, mint válaszolt,
„Fogod, de nem hiszem, hogy ma.” - Jack megértően bólintott. - „Hamarosan.” – mondta a nő, próbálta tudatni a férfivel, hogy meg fogja tenni, de nem elég erős még.
„Egyedül vagyunk?” – kérdezte a férfi, miután észrevette, hogy Tara elment miután kiderítették French-ről, hogy valóban Jaden Colson. Sue bólintott,
„De csak rövid ideje. Jól vagyok. Örülök, hogy megtettem, nagyon nehéz volt figyelni” - Jack rápillantot a nő sápadt arcára, és tudta, hogy nőnek haza kell mennei és pihenni. Visszasétáltak az irodába, ahol mindenki éljenzett. Tara észrevette, hogy Myles, Jack vagy Sue nem csatlakozott. Miután Jack elmondta, hogy haza viszi Sue-t, hogy pihenjen, és elmentek Myles-hoz lépett.
Mi történt?” - Myles felsóhajtott.
„Én is szeretném tudni. Ben French ismeri Sue-t. Azt hiszem, hogy ez az, amiért elment, de úgy tűnik, hogy, hogy Jack tudja, mi történt.”
„Nos, az jó, de miért titkolják előlünk?” - Myles megvonta a vállát,
„Nem tudom, de ha egy sorozatgyilkos is belekeveredett, biztos vagyok benne, hogy ez jó ok. Reméljük, hamarosan mi is megtudjuk.”
-----
Lucy a buszállomáson ült a következő buszra várva. Próbált repülőre szállni, de nem volt szerencsére, különösen zsúfolt hétvége volt. Hamarabb ott hagyta a konferenciát, mert tudta, hogy otthon valami rossz történt, és ott kell, hogy legyen. Majdnem éjfél volt és Lucy tudta, hogy nagyon hosszú út áll előtte, csak saját gondolataival volt elfoglalva, de hálás volt, hogy késő délelőtt megérkezik és végre kiderül, hogy mi történt.

folyt.köv.