34. fejezet:

Tara és Sue jó egy órán át hallgatta, mialatt Ben elkezdte útját az első áldozatain keresztül. Sue érezte, hogy kezd újra rosszul lenni, de tudta, hogy végig kell hallgatnia, hogy mi történt bátyjával és családjával.
Ben elért ahhoz a ponthoz, amikor az államok északi részéből Arizonába költözött, így Jack úgy döntött, ideje szünetet tartani. Eddig 14 gyilkosságot ismert be az elmúlt 6 évből, és ezzel most sok ügy oldodott meg, és sok család sebe gyógyul. Rosszul érezte magát a hallottaktól, és alig merte elképzelni, hogy ez Sue-t hogy érinti.
Belépett a szobába és látta, hogy mind Tara, mind Sue dühösnek tüntek, ettől amit hallottak, és mindketten nagyon kimerültek voltak. Egyikük sem szólalt meg, de mindkettüjük arca komoly volt. Myles lépett be Jack után.
„Ez a pasi beteg.” - mondta Myles. A lányok egyértően bólintottak. - „Remélem felfogta, hogy soha nem engedik ki.”
„Megcsináljuk a pszichológia tesztet rajta, amint lehetséges. Valami nincs rendben a fejében, hogy ilyeneket tett, és be is vallja.” - felelte Tara is. Jack észrevette, hogy Sue nem vesz részt a beszélgetésben, tudta, hogy ez most tízszer rosszabb neki.
„Beszélhetnék…..Sue-val egy perceg egyedül?” - kérdezte csendesen. Úgy tűnt, hogy Tara és Myles nem lepödött meg, és kimentek. Sue még mindig a tükrön keresztül a kihallgató szobába bámult, a férfi, aki elpusztotta családját csak néhány méternyire volt.
„Hogy lesz valaki ennyire beteg?” – kérdezte csendesen, még mindig az üvegen túlra nézve. Jack közelebb lépett hozzá és a nő megfordult és ránézett.
„Még mindig csodálkozom beismerésén.” – Sue bólintott.
„Mindig ezt csinálják, mikor elkaptunk egy sorozatgyilkost. Simon is megtette.” - Jack háta megfeszült. Sue nem említette őt, mióta az ügyészségen tanúvallomást tett ellene. Mindig kíváncsi volt a következményekre, amit a nőnél okozott. A férfinak még előbukkan rémálmaiban, látva a férfit a nőre hajolni, hallva a a sikitását és sírását, látva az arckifejezését, miután lelőtte. Jack visszatért álmodozásából és megkérdezte,
„Jól vagy?”
„O-K” – mutatta a nő vissza. - „Te?” - a férfi megvonta a vállát.
„Sokkal jobban lennék, ha itt lehetnék veled, különösen a következő résznél.”
„Én is.” - mondta Sue, sóvágorva a férfi sötét, szomorú szemébe pillantva. Kopogtak. Levi felugrott Sue-ra, és Jack igy szólt,
„Gyere be.” - Myles dugta be a fejét.
„Be kellene fejeznünk.” – Jack bólintott és visszafordult Sue-hoz, amint hallotta becsukodni az ajtót.
„Igazán büszke vagyok rá. Nagyszerű, amit csinálsz, de kérlek – ha bírod, menj ki. Ne hagyd, hogy téged is tönkretegyen.” - Jack odahajolt és gyengéden megcsókolta a nő ajkát. Hirtelen elváltak, ahogy Tara belépett. Sue mielőtt Tara odaért volna odasúgta,
„Szeretlek.” - Jack odahajolt és megpuszilta újra a nő arcát.
„Én is szeretlek.” - férfi mondta, Tara-ra mosolyogva kifelé menet. Tara odament barátja mellé és megérintette a vállát.
„Kész?” - Sue bólintott.
„Kész.”
-----
Jack gyomra összeszorult, amint Ben odaért a két nyugat virginiai gyilkoságához. Erősen megszorította kávés bögréjét, azt kívánva, bárcsak átláthatna a tükrön, hogy biztos legyen, hogy Sue jól van.
„Azt mondta, hogy nyugat virginiában két gyilkosság volt. Mi a helyzet a másodikkal?”
„Az egyik legcsodálatos pillanatom. – találkoztam ezzel a férfival, akinek a neve Ben és feleségével Grace-vel egy templomban. Rájöttem, hogy minden hely közül a templom a legjobb hely, az emberekkel való találkozáshoz.” - Sue úgy érezte, hogy hánynia kell. Templom jár, hogy embereket találjon, akiket megöl. Hogy engedheti Isten, hogy ilyen dolgok megtörténjenek?
„Nagyon kedvesek voltak velem, mikor azt mondtam, hogy új vagyok a környéken.” - Ben kárörvendően vigyorgott. - „Később azonban láttam őket a parkolóban veszekedni. A gyerekek sirtak és hirtelem rájöttem, hogy ez egész játék volt. Ki kellett szabadítanom őket a szenvedésből. Este megtettem a szükséges lépéseket. Elbújtam az alagsorban – Ben nyitva hagyta az ajtót, mikor kivitte a szemetet. Tudtam, hogy először őt kell elhallgatatni. Aztán Grace jött, igy nem volt lehetősége megvédeni a gyerekeket. Végül, de nem utoljára megmentettem ezek a gyerekeket.”
Myles Jackra pillantot, aki egészen elsápadt, olyan erősen szorította a kávés csészéjét, hogy ujjai elfehéredtek. Mindketten émelyegtek az előző történetektől, de Myles meglepődött, hogy Jack majdnem személyes ügynek veszi. Hasonlóan csinálta eddig is, uyanazokat mondta, és Myles nem értette, igazából mi folyik itt, de úgy döntött folytatja.
„Mi a helyzet Washingtonban.” - Ben folytatta a mesélést, hogy mit tett. Jack egyre rosszkedvűbb lett. Túlságosan lefoglalták saját gondolai, és kimerült miután ugyanazt a történtet hallgatta újra és újra. Végül ráébred. Minden dolog, amit Sue neki mondott egyre inkább valósággá vált, és most már semmi mást nem akart, mint megfojtani azt a férfi, aki csak néhány lépésre ül.
Ben az utolsó gyilkosságot magyarázta. Önelégülten ült, mintha semmi gond nem lenne, mintha semmit rosszat nem tett volna. Arról beszélt, hogy megmentette a gyereket. Jack próbálta visszafogni magát. Majdnem végeztek, és csak Sue-t akarta látni.
„Mi a helyzet Jaden Colson ujjlenyomataival. Tudjuk, hogy évekkel ezelőtt meghalt. Szintén megtaláltuk testvére ujjlenyomatát és tudjuk, hogy maga helyezte oda. Miért?”
„Ő nem létezik többé. Ő volt az egyetlen aki célt hozott az életbe, okot adott, hogy folytassam és végrehajtsam, amit elgondoltam. Bosszút álltam rajta hasonlóan, a családja boldognak tűnt, de igazából élete rejtett pokol volt.”
„Hol találkozott Jaden Colsonnal?” - első alkalom, hogy Ben French összeráncolta szemöldökét.
„Én vagyok Jaden Colson.” - Myles megfordult és Jack-re pillanatot, mindketten meglepődtek.