33. fejezet

Jack átfordult és az ébresztő órára nézett, mely délelőtt 10-et mutatott. Gyorsan felpattant és csodálkozott, hogyan tudott elaludni, ez nem jellemező rá. Felkelt és a tükörbe nézett. Sokkal rosszabbul festett, mint tegnap. A vágások az arcán vörösek és érzékenyek voltak, horzsolásai bíbor és sárga színben játszottak a reggeli fényben. Bár a látvány emlékeztette az előző nap eseményeire és minden rosszra, amit az elmúlt néhány hétben történt, de nem tehetett mást, mint elmosolyodott arra a pillanatra gondolva, amit Sue és ő tegnap este megosztott és hogy milyen érzés volt karjaiban tartani.
Gyorsan felöltözött és a nappaliba ment, meglepetésére Sue a díványon aludt, Levi odabújt hozzá, mint egy meleg bolyhos takaró. Levi felemelte a fejét hangra, ahogy belépett a szobába. Jack gyorsan megpróbálta lenyugtatni, hogy ne ébressze fel Sue-t. Kinyújtotta a kezét és megfogott egy gyapjú takarót és betakarta a nő meztelen karját. Kezét megpihentette a nő bársonyos bőrén érezve annak melegét és magába itta ártatlan szépségét.
Bedobott néhány fagyott gofrit a sütőbe és megkísérelt kávét főzni, mire Sue felébredt. Nem sokkal később, ahogy belépett álmosan a konyhába, elmosolyodott, hogy látta Jack-et újságot olvasni, gofrit enni és kávét inni. Különös módon nem érezte kényelmetlen ezt az egészet, megfogott egy csésze kávét és keresztbe tett lábakkal leült a férfi melletti székre. Jack összehajtotta az újságot és kedvesen elmosolyodott a nő kócos haján és pizsamáján.
„Jól aludtál?” - kérdezte Jack. A nő vállat vont.
„Éjszaka felébredtem és nem tudta aludni. Lehet, hogy kicserélem az ágyam a díványra.” - a nő kinyújtotta a kezét, mint tette előző este is, megérintve a férfi arcát, erősen nézve a legnagyobb vágást közel a férfi halántékához, amely nagy és vörös volt. Most nem húzta el gyorsan a kezét. - „Meg kellene nézetned egy orvossal. Legalább adna, valamilyen kenőcsöt, hogy ne fertőződjön el.”
„Mit csinálnék nélküled?” – Sue megforgatta szemeit. - „Megállunk a kórháznál munkába menet. Most én vigyázok rád.”
Jack elvigyorodott és próbálta tartani a derüs hangulatot. A héten ez volt a legvidámabb beszélgetésük.
„Jól hangzik.” - Sue játékosan rácsapott a férfi karjára, aki azt játszotta, hogy megsérült és elhúzódott. A nő arca lassan elkomolyodott és Jack tudta, hogy mi következik. Úgy döntött, hogy ő szólalt meg elsőnek. - „Biztos vagy, hogy minden rendben lesz délután?”
A nő úgy érezte, mintha a férfi olvasna a gondolaiban, mielőtt megszólalt.
„Nem tudom, de azt hiszem, hogy látnom kell őt, hogy segítsen magam mögött hagyni a dolgokat. Tudod, ha látom, hogy le lesz csukva egyszer és mindenkorra.” - Jack teljesen megértette a nő okait, de sok más miatt is aggódott.
„Lehet, hogy sok dolgot felszakít.” - Sue felállt az asztaltól és az asztalt kezdte letörölni. Jack hasonlóan tett. - „Bárcsak ott lehetnék veled.” - mondta a férfi csendesen. Sue abbahagyta, amit csinált és Jack-hez húzódott.
„Én is szeretném, de meg kell tenned. Nem csak értem, de csapatunkért és a családokért, hogy bezárják, és azokért, akiket megvédesz.” - Sue megérintette a férfi karját.
„Valaki ott lesz veled – az orvos úgy hiszi, hogy nem kellene még visszajönnöd dolgozni. És ha szükséged van rám, tudasd. Ígéred?” – a nő bólintott, és egy habozó lépest tett, kezét a férfi arcára tette, könnyek voltak szemében, amint a horzsolásokat és vágásokat nézte. Jack kezét a nőére tette. Sue megcsókolta férfit, mielőtt hátralépett.
„Gyorsan elkészülök, ha be akarunk menni az orvoshoz és megállni meglátogatni Bobby-t és Howie-t is.” - Sue elment, amíg Jack befejezte a rendrakást a konyhában, a mai napon és a jövőjükön tűnődve.
-----
„Tara kérek egy szívességet.” - mondta Jack a folyóson, amint az iroda felé tartott. A nő az arcán lévő vágás ellenére, melyet ügyesen összevarrtak, boldognak és derűsnek látszott.
„Természetesen, mi az?”
„Sue ott akar lenni délutáni kihallgatáson. Szeretném, ha vele lennél.” - Tara furcsán nézett a férfira.
„Persze. Minden rendben? Kiderült, hogy mi folyik itt?” - Jack nem akart hazudni, és bár megértette Sue indokát, hogy elhallgatja dolgokat, azt is tudta, hogy barátaiknak egy kicsit fáj, hogy a nő nem mond semmit. Most, hogy elkapták Ben French-et, Jack tudta, hogy csak idő kérdése, hogy elmondjon nekik mindent, amint túl vannak az ügyön.
„Jól van, de tudod, hogy milyen feszültség alatt volt mostanában, mindezek ellenére arra gondol arra, hogy visszajöjjön dolgozni. Csak nem akarom, hogy történjen valami, ha ez túl sok lenne, ne egyedül legyen.” - Tara egyetértően bólintott, bár úgy érezte, mintha valami hiányozna.
-----
„Tetten értük a kávézónál. Ez legalább 12 ember, beleértve az FBI ügynökök elleni gyilkossági kísérletet. Soha nem fog kikerülni a börtönből, de ha beszél a családok meggyilkolásáról, talán tárgyalhatunk az életfogytiglanról a halálbüntetés helyett. Nos ha összekapcsoljuk ezekkel a gyilkosságokkal, magának vége. Tudjuk, hogy maga volt és hisszük, hogy nem fog sokáig tartani, míg bevallja az összes gyilkosságot.” - mondta Jack komolyan. Ben French önelégülten nézett rá, pillantása megdermesztette Sue gerincét, amint az üveg másik oldaláról figyelte.
„Nem szégyellem amit tettem. Csak azt sajnálom, hogy, nincs lehetőségem tovább folytatni a munkámat, szándékaim szerint.” - válaszolta Ben őrült csillogással a szemében.
„Mi a célja?” – kérdezte undorodva Myles.
„Elpusztítani a családokat, amelyek látszólag boldogok, de igazából csak elrejtik mi a valódi helyzet. Gyűlölöm a csalást.” - válaszolta vigyorogva French. Jack gyorsan a tükör felé pillantot, tudva, hogy Sue a túloldalon van és ez nem könnyű senkinek. Visszafordult, hogy lássa az ördögi férfit, aki mellette ült.
„A részleteket akarom, hogyan választotta ki a családokat és miért.” - mondta Jack, amint Ben csak vigyorgott.
„Nem gond. Emlékszem mindegyikre. Kezdjük az elején, Kaliforniában.”