32. fejezet:

Myles összefutott Sue-vel és Jack-kel, amint azok elhagyták Bobby kórházi szobáját. Tara újra bement, hogy jó éjszakát kívánjon és elköszönjön.
„Dimitrius hazament Donna-val. Azt állította, hogy holnap bejön dolgozni, de biztos vagyok benne, hogy Donna fogja eldönteni reggel. Megálltam Howie szobájánál D-hez menet.” - Jack, csakúgy, mint Sue meglepetten nézett rá.
„Komolyan?” – Myles vállat vont.
„Ő is megsérült. Nem okom kihagyni, miután ő vezetett el Ben French-hez.”
„Őt is kiengedik ma? Az orvos korábban azt mondta, hogy jól van.” – kérdezte Sue.
„Valójában, bent akarják tartani egész éjszaka. Arra gondolnak, hogy lehet, hogy az agyrázkódás komolyabb, mint eredetileg gondolták. Szédül, így rajta akarják tartani a szemüket. Elmondtam D-nek mikor meglátogattam, hogy mindenki más hogy van. Bobby hogy van?”
„Felébredt és az orvos azt mondta, hogy néhány napon belül kiengedik. Hazaviszem Sue-t. Azt hiszem, holnap te és én kikérdezzük French-et.” - Jack megfordult és Sue-ra nézett, és pontosan tudta, hogy a nő mire gondol. Myles úgy döntött, hogy gyorsan bekukkant és megnézi Bobby-t, közben Sue és Jack kifelé ment a kórházból.
-----
A haza vezető út csendben telt el, Jack úgy vélte, hogy Sue élénken a nap eseményein gondolkodik. Mikor leparkolt ránézett, elmosolyodott magában, figyelve, ahogy a nő lassan ki- és belélegez, elaludt. Kinyitotta, majd becsukta az ajtaját és az utas felőli oldalra ment, Levi kiszállt, mielőtt a férfi kinyitotta Seu ajtaját. A huzat felébresztette a nőt, és szemei gyorsan felpattantak.
„Hol vagyunk?” – kérdezte álmosan.
„Otthon. Gyere, hagyd, hogy felvigyelek és ágyba fekteselek.”
A nő bólintott és lassan besétált a lakásába Jack karjaival támogatva.
Miután kinyitották az ajtót, Sue pizsamába öltözött és elhelyezkedett a kanapén. A távolba meredt, kétségbeesetten próbálta gondolatban rendezni életét. Jack leült mellé és egy csésze teát adott neki.
„Köszönöm” – mutatta a nő. Jack tudta, hogy valami bántja a nőt.
„Akarsz beszélni róla? Vagy várjunk reggelig? Reggel majd megbeszéljük.” – indítványozta Jack.
„Nézhetem?” - kérdezte csendesen. Jack felsóhajtott. Tudta, hogy megígérte neki, de most azt kívánta bárcsak ne tette volna, tudta, hogy nem lehet ott vele.
„Be kell menjek a kihallgató szobába. Nem akarom, hogy egyedül figyeld. Talán Tara veled maradhatna?” - mondta. Sue egyetértően bólintott. - „Majd holnap eldöntjük.” – A nő újra bólintott és elfordult, amint szemei könnyel teltek meg. Jack szíve megszakadt és remélte, hogy rájön, mi a baj. Nem akarta erőltetni, így helyette átölelte a nőt és szorosan magához húzta.
„Sajnálom Jack.” - mondta csendesen. A férfi úgy fordult, hogy a nő látta az arcát. A férfi mélyen a nő könnyekkel teli szemébe nézett rosszallóan.
„Miért kérsz bocsánatot? Nem tettél semmi.” - Jack el sem gondolni, hogy nő mit tett. Sue kinyújtotta a kezét és gyengéden megérintette az egyik vágást a férfi szeme felett. Gyorsan visszahúzta a kezét, miután ráébredt, hogy mit tett, elkerülve a férfi tekintetét.
„Az én hibám ami történt.” - próbálta visszatartani zokogását, de nem sok sikerrel. Jack összezavarodott.
„Ez nem a te hibád! Semmit se tettél! Hálás lehetek, hogy nem voltál ott. Neked és nekem nem kellett a kávézóban lennünk a szájról olvasás miatt, mint általában. Nem tudom, mit tettem volna, ha történik veled valami.”
„Ha hamarabb beszéltem volna a testvéremről…” – kezdte Sue.
„Emlékszel az első találkozásunkra?” – kérdezte Jack, Sue könnyein keresztül a férfira mosolygott.
„Mikor kiabáltam veled, problémát okozta a csapatodnak és aztán lelőttek?”
„Ez volt a legjobb dolog, amit valaha történt velem Sue.” - mondta Jack csendesen, arca elvörösödött. – „Nem minden a te hibát – jó vagy rossz. Mindenki jól van, elkaptuk Ben French-t és folytathatjuk az életünket. Kérlek ne hibáztasd magad.”
„Jack – nem kell ilyen kedvesnek lenni velem. Nem érdemlem meg…” - Jack félbeszakította. Gyűlölte, mikor a nő ilyeket mond. Hirtelen elhatározással döntött, felé hajolt és megcsókolta a nőt. A nő nem húzódott el, a csók nem volt hosszú, de Jack szíve majd kiugrott mellkasából, csakúgy mint mikor a beépített akcióban megcsókolta a nőt, csak most a nő tudta, hogy a férfi igazán ezt akarta.
Sue néhány pillanatig a Jack-et nézte. Még mindig döbbent, nem remélte, hogy a férfi megcsókolja. Jack figyelte őt, próbálva felmérni a nő reakcióját. A nő kicsit beharapta az ajkát, és megérintette a férfi kezét, csak újra érezni akarta a férfi erejét.
„De miért hagyja Isten, hogy ilyen dolgok történjenek?” – kérdezte csendesen.
„Nem tudom Sue, de azt tudom, hogy Ő tett azzá, aki vagy – erős, magabiztos, gyönyörű. Tudja, hogy túl fogod tenni magad ezen és igy is lesz. Csak gondolj arra, hogy tervei vannak veled. Már sokszor megmutatta az utat. Hatással voltál mindannyiunk életére, különösen az enyémre. Csak reméltem, hogy hamarosan tehetek vagy, mondhatok valamit.”
„Neki kezdtél, mikor majdnem elmentem.” – válaszolta Sue.
„De nem csináltam semmit. Mikor a bomba felrobbant, abban reménykedtem, hogy látlak még. Belefáradtam abban, hogy mindennap látlak, de nem lehetsz több, mint csak egy barát. Belefáradtam a színlelésbe, mikor mindenki viccelődik rajtunk, hogy ez nem az igazság. Tudom, ez nehéz lesz, de minden megfogok tenni, hogy segítsek, hogy átjuss ezen.”
Sue-t megérintette, amit Jack mondott és látta, hogy mennyire őszinte volt.
„Én is belefáradtam Jack. Eljátszani, hogy minden rendben van, mikor valaki feltűnik a múltadból vagy majdnem történik valami és megrémülök, és csak azt akarom, hogy mond azt, minden rendben lesz.” - Jack elmosolyodott. A férfi szíve ugrált az örömtől, ahogy ezeket hallotta a nőtől. Észrevette, hogy a nő kezd elfáradni, miután nagyon fárasztó volt a napja és Jack érezte, hogy a fájdalmat és kimerültséget egyszerre.
„Le kellene feküdnünk. Aludj ameddig akarsz, aludj jól és a holnap reggel jobbak lesznek a dolgok.” - Sue egyetértett, nagyon álmosnak érezte magát, de egyúttal sokkal jobban is, miután beszélt Jack-kel. Felálltak, leoltották a lámpát, Sue szoba ajtaja előtt megálltak. Sue odahajolt és gyengéden megcsókolta a férfi száját, mielőtt a férfi karjaiba közé lépett, csak érezni akarta. Néhány percig csak álltak, Sue biztonságban érezte magát Jack-kel. Mikor végül szétváltak, Jack megpuszilta a nő arcát és csendesen így szólt,
„Jó éjt Sue.” - A nő szomorúan visszamosolygott.
„Jó éjt Jack.” – Sue vonakodva ment be szobájába és becsukta az ajtót. Az ágy felé indult, érezve mintha a dolgok kezdenének jobbra fordulni.