29. fejezet:

Sue sietősen leparkolt az út végén, elkezdett rohanni arra, amerre a kávézó volt. Amint közeledett, látta a kitört zűrzavart. Mentők, rendőrök és tűzoltóautók töltötték meg az utcát, próbálva felszámolni azt. Látta a nagy elkerített területet, ahol újságírók és bámészkodók próbáltak jobb rálátást kapni. Észrevette a fáradt és csalódott rendőröket, akik próbálták visszatartani az embereket.
Sue-nak és Levi-nek sikerült átküzdenie magát az első vonalba. Nem volt jó rálátása mindenre, úgy tűnt, hogy mentősök zárták el a kilátást, ahogy legjobban tudták. Az egyetlen dolog, amit látott a kávézóból felszálló füst volt. Odament az egyik tiszthez.
„Elnézést uram.” - a férfi gyorsan félbeszakította.
„Sajnálom asszonyom, de nem tudunk semmit. A legjobb lenne, ha hazamenne és figyelné a híreket.” - Sue csalódottan rázta meg a fejét.
„Nem, az FBI-tól vagyok és a csapatom a kávézóban volt. Át kell jussak.” - Az őr gondosan végigmérte. Nem akart elhinni ezt elhinni, különösen hogy látta valójában mennyi kimerült a nő.
„Van Önnél valami igazolvány?” – Sue megrázta a fejét és átkozta magát, hogy nem hozta el az FBI igazolványát.
„Nincs. Láttam, mi történt a hírekben és ide rohantam.” – Érezte, hogy a csalódottság és félelem könnyei csípik a szemét. - „Kérem – látnom kell a barátaimat. Tudnom kell, hogy jól vannak.” – Az őr sajnálkozva rázta meg a fejét.
„Sajnálom, de nem engedhetem át.”
Sue érezte, hogy a kétségbeesés fokozódik a mellében. Tudta, hogy barátai súlyosan megsérülhettek és ő tehetetlen, hogy bármit is csináljon.
-----
Lucy lehuppant a hotelszobája ágyára. A délutánt vásárlással töltötte, ez volt az első szabadnapja mióta elrepült Arizonába a konfrenciára. Kora este volt, úgy döntött, hogy megnézi a híreket.
Teljesen ledöbbenve ült, amint a bemondó beszélt.
„Elképzelhető, hogy körülbelül 1 órával ezelőtt Washington D.C.-ben terrortámadás történt. Egy kis kávézó volt a célpont, ahol helyi FBI ügynökök próbálták elkapni a családokat mészárló sorozatgyilkost egy heti hajsza után.” - Lucy szíve összeszorult. A csapata dolgozott a ügyön. Hirtelen felkapta a telefont és próbált az irodát hívni. Semmi válasz. Következőleg próbálta Sue csipogóját hívni. Megkönnyebbült, mikor felvette, tudta, hogy legjobb barátja nincs az áldozatok között.
„Sue? Most láttam a híreket – mi folyik ott?” – Sue elkeseredett hangon válaszolt.
„Nem tudom Luce!” – mondta kétségbeesett. - ”Nem engednek át a kordonon. Nem mondják el, hogy mi a történt!”
„Sue. Minden rendben lesz. Próbálkozz és hívj, amint megtudsz valamit.” - Sue elköszönt és letette. Lucy néhány pillanatig gondolaiba merülve ült, mielőtt egy másik számot tárcsázott.
„Szia anya. Rossz híreim vannak…Amint lehetséges vissza kell mennem Washingtonba…” - Túl sok furcsa dolog történt otthon, mióta eljött. Mindig úgy tudta, hogy Sue egészséges, aztán kiderült, hogy kórházba került. Azután megtudta, hogy Jack ott vele van, a dolgok súlyosak kellettek, hogy legyenek. Most itt volt a robbanás és lehetséges, hogy barátai megsérültek. Lucy tudta, hogy ott kell lennie.
-----
Sue eltette a csipogóját és tudta, hogy ki kell találnia valamit, hogy átjusson. Barátaira gondolt – Dimitrius, Tara, Myles, Bobby….Jack. Lehet, hogy súlyosan megsérültek vagy rosszabb és nem tehet semmit, hogy lássa őket. Hirtelen támadt egy ötlete.
Lehajolt Levi-hoz és halkan a fülébe súgta,
„Levi. Menj keresd Jack-et.” - A kutya egyértően ugatott, majd Levi átbújt a rendőrségi szalag alatt és helyszín felé indult.
„Kérem uram – a kutyám. Visszahozhatnám? Süket vagyok és ő a segítő kutyám.” - Az őr szánalmasan nézett a nőre, amint a könnyek végigcsurogta a nő arcán, de a férfi tudta, hogy milyen bajba kerülhet, ha átengedi a nőt, bár nem vonta kétségbe a nő szándékát.
„Nézze. Nagyon sajnálom, de meg kell, hogy értse, hogy nem tehetem. Nos, lehet, hogy kutyája megtalálja barátait. Megyek elkapom.” - Rosszul érezte magát, amint a hála könnyek végig csurogtak a nő arcán.
„Köszönöm.” – suttogta, a férfi bátorítóan próbált mosolyogni. Sue figyelte a férfit, amint elindult arra, amerre Levi ment. Egy másik őr a nőn tartotta szemét, nyilvánvalóan felkészülve, hogy a nő nyugtalanságában átmegy a kordonon, és, hogy visszatartsa.
-----
Sue idegesen figyelte, hogy van-e bármi jel Levi-ről, a rendőrről vagy valamelyik barátjától. Hirtelen meglátott valakit, látta, hogy az idegesen tekinget körbe keresve valakit. Jack túl messze volt, és úgy tünt, hogy nem a férfi nem látta meg, bármilyen kétségbeesetten integetett. Nem kockáztathatta, hogy férfi feladja, igy kétségbeesett lépésre szánta el magát. Átbújt a szalag alatt, szemét Jack-en tartva felé rohant.
-----
Levi Jack mellé ment és ugatni kezdett Sue utasításának megfelelőn. A férfi megfordult és meglátta a nőt, valamint a két rendőrt, akik a nő után rohannak, fegyvereiket lóbálva.
-----
Sue érezte, hogy a könnyek végig folynak az arcán, meglátta Jack arcát, amint észrevette őt, vágások és horzsolások borították. Gyorsabban futott, boldog volt.
-----
Jack futni kezdett, amint meghallotta, hogy a rendőrök azt kiáltják Sue-nak, hogy állj, fegyvereiket előhúzva. A nőnek nem tudomása, hogy milyen veszélyben van. A férfi olyan gyorsan futott, ahogy tudott, jelezve és kiáltva, hogy állj, mind Sue-nak, mind a férfiaknak, akik célbavették a nőt. Hálás volt, hogy a nő megállt és bevárta, Jack-et. Az első dolog, amit megtett, mikor odaért, hogy szorosan a karjaiba zárta nőt, a két rendőrre bámulva, akik lassan leeresztették fegyvereiket. Még mindig szorosan tartva a nőt, megfordult Sue-val az odalán szembe a rendőrökkel, akik kezdtek mérgesek lenni, így gyorsan felvillantotta jelvényét.
„Nem lett volna szabad beszaladnia. Lehet, hogy terrorista támadás volt.” - próbálták magyarázni, amint Jack dühösen rájuk nézett.
„Ő egy FBI ügynök és süket! Nem volt helyes hogy megfenyegették, hogy lelövik. Beszéltem egy másik rendőrrel, tudták, hogy FBI ügynök, de nem engedték át.”
„Nem igazolta magát. Nem engedhettük át.” - Sue Jack-ra nézett és csendesen megszólalt.
„Minden rendben Jack. Hagyjuk.” - a férfi tovább nézte a rendőröket, akik megfordultak. Az őr, aki kedves volt Sue-hoz, megfordult a sarkon és meglátta őket, odasétált.
„Nagyon köszönöm.” – mondta Sue csendesen. A férfi kedvesen mosolygott a nőre, bólintott és másik két őr után sétált. Jack elfordult, amint látta őt a többieknek kiáltani. Néhány perccel később visszafordult és Sue-ra nézett, aki a vágásokat bámulta az arcán, kezei újra remegte és arca sápadt volt.
„Gyere, le kell üljél.” - a nő nem vitatkozott, csak szorosan tartotta a férfit, imádkozva, hogy soha többé ne rémítse sem újra, mint most.