26. fejezet

Bobby megfordult és szitkozódott magában, amint csöngött a telefon. Ránézett órára, amely hajnali 1,30-at mutatott.
„Manning.” – szólt bizonytalanul.
„Bobby – Tara vagyok” – Bobby gyorsan felült és megdörzsölte szemét.
„Mi a baj?”
„A sorozatgyilkos újra lecsapott – a városi rendőrség hívott kb. 15 perccel ezelőtt. Ugyanaz a módszer.” – válaszolta Tara fáradt hangon. Bobby gyorsan válaszolt.
„Rögtön ott leszek.”
-----
Jack megfordult és újra az órára pillantott. Gondolatban újra játszotta a estét és tudta, hogy nem lesz képest elaludni. Ehelyett a nappaliba ment, ahova csendes zokogás hallatszott ki Sue hálószobájából. Az ajtó egy kicsit nyitva volt, és fényt látott kiszűrődni.
Szerette volna tudni, hogy a nő jól van, így bekukkantott, látta, hogy a nő ébren van és egy könyvet lapozgat, könnyek csurognak végig arcán. Levi az ágy lábánál aludt. A nő véletlenül felpillantott és meglátta a férfit, de nem szólt semmit, ezt Jack igennek véve, belépett.
Meglepetésként érte, hogy a nő arrébb húzódott invitálva a férfit, hogy üljön le mellé.
„Nem tudsz aludni?” – kérdezte a férfi. A nő nemet intett a fejével. A férfi rápillantott a fotóalbumra, amelyet a nő lapozgatott. A nő rámutatott egy férfi képére, aki szorosan ölelte őt, és halkan így szólt,
„Ő Ben. 5 évvel ezelőtt egy családi összejövetelen.”
A következő 20 percet az fényképek nézegetésével töltötték, Sue magyarázta Jack-nek azokat. A férfit megérintette, hogy a nő beengedte egy ilyen pillanatba, amely különleges számára, a férfi tudta, hogy bár szomorú a testvére és családja miatt, a szép pillanatok felidézése segít.
Az album végére érve csendben ültek, közeledett a hajnali 2 óra. Jack szerette volna tudni, mi jár a nő fejében, mikor az csendesen megszólalt.
„Miért kellett megölnie őket? Ez nem igazságos.” - Jack szíve szinte megszakadt a kétségbeeséstől és a fájdalomtól a nő hangjában. Kinyújtott a kezét és megfogta a nőét, amint az belenézett szemébe.
„Nem tudom Sue. Remélem, tudok majd válaszolni, ha vége, de most nem tudom. Csak azt tudom, hogy neked nem kell egyedül keresztül menned ezen. Soha többé.”
„Annyira sajnálom Jack. Sokkal jobbat érdemelsz, mint én. Látod, hogy kezeltelek a múlt héten, és te mindig éreztette, hogy mennyire aggódsz.”
Jack tudta, hogy nem rejtegetheti tovább érzéseit, és a kétségbeesést a szívében, a nőnek tudnia kell, hogy szereti őt, imádkozott, hogy nő felfogja, hogy ő itt van neki.
„Igazán ezt gondolod?” – a nő elfordult és megvonta a vállát. Jack tudta, hogy milyen sok nehéz időszak volt a nő életében, hogy elfogadtassa magát más emberekkel, amióta találkoztak a nő randizott néhány férfival, és közben találkozott néhánnyal olyannal is, aki érdekelte a nőt, de mindig látta a kétséget. A férfi megszorította a nő kezét, aki újra felnézett, szeme könnyes volt.
„Sue – itt az idő, hogy mindketten befejezzük a színlelést. Szeretlek attól a naptól kezdve, hogy egy véletlen folytán odaléptél asztalomhoz és kiabálni kezdtél velem. Elfojtottam, és próbáltam ezeket az érzéseket más embereknél keresni, de soha nem volt ugyanaz. Te jelentesz mindent nekem és próbáltam azt játszani, hogy csak a barátom van, de nem. Nem akarok máshol lenni.”
„Mit a helyzet a munkával? A többiekkel? Ez miattam más - süket vagyok, nem vagyok olyan, mint más. Ráadásul rendetlen vagyok és nem tudom, hogy mi akarok csinálni az életemmel.”
„Elég munkára és a másokra való gondolásból. És a süketséged nem jelent semmit, mert ez te vagy és ez tett azzá, aki szeretek. Túl fogsz jutni ezen. Tudom nehéz, látom, de egy nap minden újra rendben lesz.”
A nő néhány percig a férfit nézte. Sue tudta, hogyha Jack-nek nem tud hinni, senki másnak sem.
„Ígéred?” – mondta a nő elhaló hangon, fáradt szemeiben minden belső fájdalma tükröződött. A férfi bólintott. A nő egy kicsit beharapta az ajkát - ”Azt mondtad, hogy szeretsz engem?” – Jack nem fogta fel, hogy az imént bevallotta a nőnek hogy szereti.
„Szeretlek Sue.” - válaszolta, arca elvörösödött. A nő nem válaszolt, és Jack aggódni kezdett. Túl messzire ment? Természetesen. Sue most veszítette el bátyját és annak családját, pont most kellett elmondani, hogy szereti őt? 4 év után kellett felfedni-e? Néhány perccel később a nő csendesen megszólalt,
„Itt maradsz velem, amíg elalszom?” – kérdezte a nő.
„Természetesen.” – felelte Jack. A nő lekapcsolta a éjjeli lámpát, lassan becsúszott a takaró alá. Jack felhúzta a takarót és betakarta a nő vállát és lefeküdt a nő mellé, szemben vele, nyugtatóan simogatta a nő karját. A férfi észrevette, hogy a nő figyeli őt, és viszonozta a nő pillantását, amíg a nő csendes hangja megtörte a csendet,
„Én is szeretlek Jack.” – A férfi a nőre mosolygott, amint az lehunyt a szemét és elaludt.
-----
Bobby beviharzott az irodába, amely tele volt nyüzsgő emberekkel, a korai óra ellenére.
„Mi a helyzet?” – kérdezte, D és Myles felé haladva.
„Kore este a különleges egység elvesztette Ben French-t. Azt hisszük rájött, hogy figyeljük. Hagyott egy üzenetet, hogy nem számít mennyire kemények próbálkozunk, nem kapjuk el – akár követjük, akár nem. Ő jó. Egy újabb család Washingtonon külterületén.” – magyarázta Dimitrius.
„Meg kell találjuk Ben French és gyorsan el kell kapni.” – válaszolta Bobby. Mindketten bólintottak.
„Szóljunk Jack-nek?” – kérdezte habozva Tara. Mindannyian tudták, hogy Jack ma este akart beszélni Sue-vel, és ha ráveszi a nőt, hogy megnyíljon, ki tudja, mit történhet a lakásban, különösen ha az olyan komoly, mint gondolják.
„Most nem. Reggel első dolgunk lesz hívni, hacsak nem érünk el áttörést az ügyben.” - válaszolta D, amint az irodájába sietett, hogy telefonálni kezdjen.