25. fejezet

„Kaptam egy hívást az anyukámtól.” – kezdte Sue csendesen. Jack hálát adott, hogy a nő végre elmondja a dolgot. Tudta, hogy nehéz éjszaka lesz, de Jack eljutott arra a pont, ahol élete csak akkor számít, amikor Sue ott van, és ott akart lenni ahol a nő van, nem csak ezután, de egész életükben. A férfi még nem állt készen, hogy elmondja a nőnek és a nő még nem állt készen, hogy meghallgassa, de bebizonyítja a nőnek, hogy nem hagyja el. A nő folytatta,
„Azért hívott, mert néhány híre volt, valakiről, akit ismertünk. Túl sok részletet nem mondott a telefonba, de csak azt, hogy amint lehet találkozunk kell.”
„Honnan telefonált?” - kérdezte óvatosan Jack, ismerve már a választ, amit abból a kevés tényből kiderítettek.
„Nyugat Virginiából, de én nem oda mentem. Tudtam, hogy mikor hirtelen eltűnök, valaki keresni fog, de mert nem tudtam még mi történt, nem akartam elmondani, fontos volt. Így hagytam egy üzenetet a lakásomban, mielőtt taxival a buszállomásra mentem.
„Hazamentél.” – a nő bólintott. A férfi büszke volt a nőre, hogy eddig eljutott anélkül, hogy összeomlott volna. Erős volt és Jack tudta, hogy a nő túl fog jutni rajta. – „Hívtalak otthon, és hagytam üzenetet.” – A nő újra bólintott.
„Annyira sajnálom Jack. Fel akartam venni a telefont, de a szüleim éppen elmentek, hogy néhány dolgot elintézzenek, és nem tudtam magam rávenni, hogy beszéljek. Annyira rémült voltam Jack. Soha nem éreztem magam ennyire borzalmasan eddigi életben. Soha nem gondolod, hogy ilyen dolgok megtörténhettek veled, amíg meg nem történnek.”
„Mi történt?” –bátorította a nőt, hogy folytassa.
„Valakit, aki ismertem, valakit, nagyon közel állt hozzám – őt és családját megölte egy sorozatgyilkos.” - sírni kezdett, amiért Jack félelme erősödött. Nem csodálkozott, hogy ennyire megszállottja lett a nő, hogy elkapják a pasast. Hagyta hadd sírjon néhány percig, próbálva segíteni.
„Nagyon sajnálom Sue.” – mondta csendesen, mikor a nő végre felnézett és zokogása lecsillapodott.
„Tudtam, hogy haza kell jöjjek és tudtam, hogy csak addig maradok ott, amíg mindenki úgy mászkál, mint egy zombi, nem tudva segíteni. Csak haza akartam jönni és saját ágyamban aludni. Látni a barátaimat. Elakartam mondani neked mi történt” – a nő elpirult kétségbeesésében. – „Azt akartam, hogy segíts túljutni ezen. Jack, csak azt szerettem volna, hogy ott legyél, átölelj és azt mond, hogy minden rendbe jön.” – Jack megszorította a kezét, a szíve majd megszakadt a nőért. - „Tudtam, hogy mindannyian kerestek és próbáltatok rájönni, hogy mi történt, így fogtam taxit és buszállomásról a reptérre mentem, mielőtt hívtalak. Tudtam, hogy ezzel becsaplak benneteket. Vissza kellett mennem dolgozni, de azzal csak a figyelmem akartam eltéríteni, viszont nem tudtam, hogy mi kaptuk az ügyet. Az első nap, mikor bementem, látva azokat a képeket és tudva a tényeket, nem gondoltam volna, aztán a világ csak elkezdett forogni és forogni, alig emlékszem arra, hogy mi történt utána.”
„De nem akartad letenni az ügyet. Mindennél jobban elakartad kapni a pasit.” – a nő bólintott.
„Tudtam, hogy nem mehetek dolgozni az szédülésem után néhány napig, de nem tudtam csak otthon ülni és semmit sem csinálni. Felhívtam Howie-t és kértem, hogy próbáljon információt találni mind itt Washingtonban és mind Nyugat-Virginiában.” – magyarázta Sue.
”Troy eljött, miután összefutottatok a parkban. Nagyon aggódott - nem tudta, hogy Howie volt az, akivel találkoztál.”
„Megijesztett, és bár megkértem, hogy ne szóljon senkinek, hogy találkoztunk, kételkedtem. Azt mondtam, hogy FBI ügyben vagyok ott, de tudtam, hogy nem hisz nekem, különösen hogy te nem voltál velem és a város elég rossz környékén voltam. Hazamentem és nagyon furcsán éreztem magam. Próbáltam dolgozni az ügyön és lebonyolítottam néhány telefonbeszélgetést, de éreztem, hogy valami nem stimmel. A szoba képe néha összefolyt szemem előtt, a fejem dübörgött és majd ledőltem a díványra. Úgy döntöttem, hogy beveszek egy fél szem altatót, csak hogy tudjak aludni. Az utolsó dolog amire emlékszem, hogy felborítom a gyógyszeres üveget, mikor kikapcsoltam a TV-t de túl fáradtnak éreztem magam, hogy felszedjem.” – Jack habozta tette hozzá,
„Mikor megtaláltalak, eszméletlen voltál. Arra gondoltam, hogy túladagoltad magad.” - a nő rápillantott.
„Soha nem tennék olyat.”
„Tudom – de nem tudtam, hogy mit gondoljak. Eltávolodtál, ellöktél mindenki magadtól, különösen engem. Mikor beléptem ájultan találtalak, a gyógyszerekkel körülvéve.”
„Annyira sajnálom Jack.” – mondta újra, a könnyek újra kezdtek feltörni. – „Nem akartalak megijeszteni.”
„Minden rendben, drágám.” - Kezeivel a nő hátát simogatta nyugtatóan. Gyorsan visszagondolt és ráébred, hogy az előbb drágámnak szólította a nőt. A nő nem vette észre és a férfinak annyira természetesnek érezte ezt. De tudta, hogy észnél kell lennie.
„Rájöttem, hogy nem tudom tovább vinni az ügyet. Túl személyes nekem, belekeverve Ben-t, Grace-t és a gyerekeket. Bíztam bennetek és tudtam, hogy nem adjátok fel. És hogy minden rendbe fog jönni. Nagyon nehéz volt ráébrednem, hogy soha többé nem láthatom őket újra. Sokat beszélgettem a családommal, különösen Mike-kal. Tudta, hogy nehéz időszak áll előttem, így úgy döntött, hogy eljön. Nem akartam, hogy beszéljen veled, mert azt akartam, hogy tőlem tudd meg.” - A nő vett egy mély levegőt. - „Mikor hallottam Ben French-ról, a férfi gondolata újra beteggé tett. Minden alkalommal a nevét hallva Ben és Grace jutottak eszemre és hogy mit tettek velük. Tudtam hogy nagyobb az esélyünk, ha szájról olvasok – így szükséges volt, hogy félre tegyem saját bánatom, de azt is tudtam, hogy nem mondhatom el nektek, mert tudtam, hogyha tudnád mi történt, nem engednél oda. Biztos voltam, hogy fájdalmas lesz, de mikor elkezdett azokról a dolgokról beszélni….” – a nő hangja újra csuklott.
„Mely előhozta ezeket ma este.”- a nő mélyen a férfi szemébe nézett, szemei könnyben úsztak.
„Arra gondoltam, hogy ez a legjobb, de nem akartam hogy egész csapat tudja. Koncentrálniuk kell, hogy elkapják. Mihelyt személyes üggyé válik, minden megváltozik.” – Jack pontosan tudta, hogy ez a mondás milyen igaz.
„Honnan ismerted Ben-t és Grace-t?” – kérdezte óvatosan, remélve, hogy ha beszél róla, segít a gyógyulásban. A nő könnyei újra eleredek.
„Ben volt az idősebb bátyám. Gracie a sógornőm és Miranda, Rochelle és Christopher a unokahúgaim és unokaöcsém.”
Jack teljesen ledöbbent. Soha nem gondolt arra, hogy ez történt a nő családjával, hogy egy ilyen szörnyű bűntény áldozatai lettek.

folyt.köv.