24. fejezet

„Mi történt?” – kérdezte Bobby Jack-et, az iroda ajtó előtt. Mindketten Sue-t figyelték. A nő a számítógépére koncentrált, kerülve a pillantásokat, saját világába merülve.
Az irodába vezető út csendben telt. Miután Sue és Jack elhagyta az éttermet, mindenki lelkesen köszöntötte őket, örülve a haladásnak, ledöbbentek azon, hogy Ben French nagyhangon vallotta be különös bosszúhadjáratáról a boldog családok ellen.
Jack úgy tervezte, hogy csak visszamegy az irodába és elmondja D-nek, hogy mi történt, mielőtt hazaviszi Sue-t és vele tölti az estét. Minden bizonnyal valami baj van, és Jack nem akarta a nőt egyedül hagyni, de ekkor megérkeztek, Sue azt mondta, hogy néhány dolgot le kell ellenőriznie a gépén, miközben Jack Dimitrius-sal beszél. A nő alig szólt valakihez, az éttermi találkozó óta, az egész csapat észrevette visszahúzódását.
„Nem tudom Bobby,” – mondta Jack, még mindig a nőt figyelve. Bosszantotta a nő hallgatása és tudta, hogy a nő még mindig bizonytalan. A találkozóval kapcsolatos, de belefáradt a találgatásba.
„Megyek hazaviszem.” – bólintott Bobby egyetértően és figyelte, amint Jack a nő asztala felé közeledik.
Jack megérintette a nő vállát, aki gyorsan megfordult. Bezárta az e-mailt, amit írt, mielőtt Jack-nek esélye lett volna meglátnia.
„Mi az?” – kérdezte-
„Hazamegyünk, gyere.” – a nő bólintott és felkapta holmiját, majd követte Jack-et, Levi-jel az oldalán.
-----
Sue ragaszkodott hozzá, hogy vacsorát készítsen. Amig a konyhában tevékenykedett, Jack úgy döntött, hogy lezuhanyozik és átöltözik. Gondolatai az elmúlt 10 nap történései körül jártak, remélve, hogy van valami kapcsolat a történtek között. Tudta, hogy összefügg az üggyel. Csak, nem hagyott ki valami nyilvánvalót? Lehet, hogy a nő ismeri az egyik családod?
Éppen befejezte az öltözést és indult, hogy segítsen Sue-nak a vacsoránál, mikor egy hangos csattanást hallatszott a konyhából. Kirohant és látta, hogy konyha úszik a gyümölcslében, üvegdarabok terülnek szét a padlót és Sue fel-alá sétál, keze vérzik és reszket.
Felnézett, ás észrevette a férfit odarohani, ahol áll. A nő nem tudta leápolni kezét, megpróbált magyarázkodni,
„Leejtettem….én…én megértem, egyszerűen kicsúszott. Fel kell takarítanom a koszt! Ragadni fog a padló….” – lehajolt, hogy felszedje az üvegdarabokat, de Jack megállította. Kinyújtotta a kezét és gyengéden megfogta a nő csuklóját, megnézve a nő kezén a vágásokat. A nő a vért nézve mereven, régebben figyelmen kívül hagyta, és nem nézett fel, amint Jack megkerülte a gyümölcslé tócsát és a nőt a nappali felé vezette. Miután leültette, a férfi kezét a nőére tette, aki végett felnézett.
„Először megyek hozom az elsősegélydobozt és bekötözlek, aztán feltakarítom a konyhát, rendben?” – a nő bólintott, szemei könnyekben úsztak, kezei még mindig reszkettek, a vérzés nem állt el. Jack berohant a fürdőbe, kötszert és egy nedves ruhát kapott fel, mielőtt visszatért és óvatosan bekötözte. Nem volt vészes, csak néhány üvegdarabbal vágta meg magát, mindegyik felületes sérülés volt, de Jack tudta, hogy ez többről szól, mint a gyümölcsléről, mely lehangolta a nőt. Jack ezelőtt még soha nem látta ennyire elveszettnek a nőt, bátortalannak és letörtnek.
„Megyek feltörlöm a padlót és felszedem gyorsan az üveget. Aztán készítek egy teát, ami segít megnyugodni, rendben?” – a nő bólintott. Jack még soha nem látta ilyen elveszettnek ezelőtt, hogy elbátortalanodottnak és bizonytalannak. A legjobb tudása szerint feltakarította a koszt és vizet tett fel melegedni. Bekukkantott a nappaliba és látta, hogy Sue még mindig reszketve ül és a távolba bámul gondolaiba merülve.
Ekkor Jack határozott. Ha ma este nem meséli el a nő, hogy mi folyik itt, fel fogja hívni a szüleit és Mike-ot, választ követelve. Oda vitt a nőnek egy csésze teát és letette az dohányzóasztalra. Könnyek csorogtak végig a nő arcán. Végül a nő felnézett a férfira, aki így szólt,
„Sue, mond el mi a baj.”
„Sajnálom Jack. Leejtettem az üveget és szétfojt mindenhova, neked kellett feltakarítanod. Nem tudok egy egyszerű italt sem készíteni.”
A nő szemeit újra könnyek fátyolozták el, és torka elszorult az érzelmektől.
„Minden rendben, ez nem nagy ügy az üdítővel. Amit tudni szeretnék, hogy mi történik veled. El kellene mondanod nekem Sue. Nem akarlak elveszíteni – nem. Segíteni akarok. Tudom szeretnéd átgondolni ezt, egyedül, de ez nem mehet így tovább. Három év után nem tudod, hogy megbízhatsz bennem, és hogy mindent megtennék érted?
„Tudom Jack.” – suttogta a nő zokogva. A férfi közel húzta a nő, karjaival gyengéden ölelte néhány percig és hagyta, hogy kisírja magát.
Kis idő múlva Jack arra gondolt, hogy lehet, hogy nő aludt. Kényelmesen pihent mellette és a csend nőtt. Lassan elhúzódott, hogy lássa hogy reál-e, igen megtette. A nő kinyújtotta a kezét és megfogta a teáját, majd belekortyolt, mielőtt letörölte könnyeit az arcáról.
Jack tudta, hogy most nincs szüksége szavakra, hogy a nő próbálta formába önteni a fejében azt, amit mondani akar.
„Ha elmondom neked,” – kezdte elhaló hangon - ”egyenlőre nem mondhatod el senkinek sem. Kettőnk között kell maradjon és úgy mondom el ezt neked, mint egy barátnak, nem mint FBI ügynöknek.”
Jack megfogta a nő kezét, remélve, hogy felbátorítja a nőt kitartásával.
„Kettőn közt. Egyenlőre. Én legelsősorban mindig a barátod leszek. Bármit megtennék, hogy segítsek neked Sue.” –a nő szomorú szemekkel bólintott, amint Jack felkészítette magát az információkat, könyörögve, hogy hallja.
„Tudom Jack.” – vett egy mély levegőt. - „Az egész múlt hétfőn ebéd időben kezdődött, miután együtt töltöttük a hétvégét….”