20. fejezet

Úgy döntve, hogy Sue-t és bátyját egyedül hagyja, Jack elnézést kért, felkapta néhány holmiját és távozott. Arra gondolt, hogy megáll az irodánál, hogy lássa mi a helyzet. Mindenki lelkesen üdvözölte őt.
„Mi a helyzet az üggyel?” kérdezte közömbösen, neki dőlve az asztalának.
„Átnéztük Mrs. Sweeney által adott listát. Néhány embert már lenyomoztunk – a család barátait, gyerekcsőszöket, munkatársakat. Eddig senki nem tűnt ki, mint sorozatgyilkos.” – tájékoztatta Myles.
„Valami siker Ben French ügyében?”
„Még semmi,” – mondta Bobby legjobb barátjának,” – de Howie az utcán van. Körbe kérdez, hogy esetleg valaki tudja-e, hogy hol lehet. A hírek szerint a városban van. Amint Howie megtudta, hogy ő ővé a lehetőséget az akcióban, próbálja azt játszani, hogy van egy érdeklődő vevője” – szólalt meg D.
„Sue hogy van?”
„Sokkal jobban. Lassan kezd ismét a régi önmaga lenne. Valami még mindig zavarja, de tudom, hogy nem fog sokáig tartani és elmondja. Legalábbis remélem. Sikerült valamit kideríteni?” – Tara megrázta a fejét.
„Nagyon lefoglalt az ügy.” Jack megértően bólintott.
„Nos, Sue bátyja felbukkant a városban, most Sue vele van. Azt hiszem anyukája küldte, hogy meggyőződjék jól van-e a kórházi eset után. Kedves srácnak tűnik, Meglátom, lehet, hogy ő a kulcs ahhoz, ami vele történt. Lehet, hogy tud segíteni.”
-----
„Hogy érzed magad?” – kérdezte Michael kis húgát, miután köszönettel elfogadott egy csésze kávét, melyet a nő készített.
„Sokkal jobban. Anyunak és apunak nem kellett volna elküldenie. Minden rendben.” - Michael megforgatta a szemeit.
„Ugyan már, ismered anyát. Őszintén nem bánom. Látni akartam már a lakásodat és találkozni végre a barátaiddal. Amúgy szabadságon vagyok mióta…” – abbahagyta, amint Sue elfordult.
A férfi megfogta a nő kezét.
„Hogy bírod…mindezt?” – Sue megvonta a vállát.
„Nehéz.” – ennyit mondott, csendesen tompa hangon.
„Úgy tűnik, nagyszerű barátaid vannak, akik vigyáznak rád. Jack nagyon kedvesnek tűnik.” - Sue bólintott, de elfordult.
„Mike, én, umm… valójában nem mondtam nekik semmit.” – ahogy tekintete találkozott a férfiéval az folytatta.
„Mit jelent ez? Csak megjátszod, hogy minden rendben? Sue – nem csoda, hogy beteg lettél.” – mondta, aggodalom sugárzott szemeiből.
„Akartam. De Lucy 3 hétre elutazott, ezért is van itt Jack. Elakartam mondani Jack-nek, de aztán megtudtam…..hogy a csapatom dolgozik a családgyilkos ügyén. Nem tudtam…” – Michael félbeszakította.
„Sue! Nem dolgozhatsz ezen az ügyön. Ezt meg kell értened.”
„Tudom, tudom. Először arra gondoltam, hogy menni fog. De a történtek után. Mondtam Jack-nek, hogy leteszem az ügyet. Nem megyek vissza dolgozni a következő héten mindenesetre, és nem foglalkozom vele. De ő megígérte, hogy mikor elkapják, megengedni, hogy figyeljem a kihallgatást. Ez kell.” – magyarázta Sue.
„Biztos vagy, hogy elkapják?” – mondta Mike habozva. Sue tekintette vad volt mikor válaszolt,
„Ismerem a barátaim. Nem adják fel.” – Michael csak bólintott és megszorította a nő kezét.
„Beszélned kellene a barátaiddal. Szükséged van támogatásukra. Otthon mindenki aggódik érted.”
„Ha most mondom el Jack-nek, megakar majd védeni, amíg elkapják ezt a fickót. Ezt nem akarom. Amint elkapják, elmondok mindent. De most, csak kimaradok belőle. Ígérd meg, hogy nem szólsz neki.” – Michael habozott.
„Feltéve, ha megígéred, hogy mihelyt elkapják vagy a dolgok rosszabbra fordulnak, elmondasz mindent. És azt is meg kell ígérned, hogy minden második nap hazatelefonálsz, hogy tudjuk, minden rendben.”
A nő bólintott.
„Igérem.”
-----
Jack kinyitotta a lakás ajtót a kulcsával. Michael gyorsan üdvözölte és kivette Jack kezéből a bevásárló táskákat.
„Hol van Sue?” – kérdezte Jack, miután feltűnt neki a nő hiánya.
„Elvitte Levi-t sétálni. Arra gondoltam, hogy jó ötlet lenne, hogy elbeszélgessünk négyszemközt.”
Jack bólintott és leült az asztalhoz Michael-lel.
„Úgy értesültem a húgomtól, hogy ti ketten nagyon közeli barátok vagyok.” – Jack komolyan bólintott és Michael összeráncolta szemöldökét.
„Nos, minden kétség nélkül biztos vagyok, hogy nem kell hülyének lenni ahhoz, hogy lássuk ti ketten nem csak barátként gondoltok egymásra.” – Jack érezte, hogy arca kezd elvörösödni, de nem tagadta.
„Sokat gondolok Sue-ra. A mostában, történtek után ráébredtem, hogy milyen sokat jelent nekem.” - Michael csak nézett.
„Arra gondolok, hogy mint FBI ügynök feltűnt, hogy mielőtt ez az egész hypoglémiai dolog történt Sue egy kicsit…ki volt?” - Jack kíváncsian nézett Sue bátyjára és elmondott mindent, remélve, hogy végre talált valakit, aki némi felvilágosítást ad neki.
„Tudod mi történt? Mindannyian aggódunk érte. Egy héttel ezelőtt két napra eltűnt. Senkinek sem szólt egy szót sem, mikor elment. Visszajött, próbált úgy tenni, mintha semmi rossz nem lenne és minden olyan, mint egy hullámvasúton.”
„Tudom mi történt, de tudnod kell azt, hogy megígértem Sue-nak, hogy nem mondom el.”
Jack csalódottan sóhajtott. Michael folytatta. „Legalábbis most. De megígérte nekem, hogy amint egy bizonyos dolog megtörténik, meg fog nyílni. Nos én sem vagyok boldog ettől az egyezségtől, de tisztelem és bízom a húgomban.”
„Mi csak segíteni akarunk.” – mondta Jack elkeseredetten.
„Tudom. Tartsd rajta a szemed, ne enged, hogy belekeveredjen abba az ügyben, amin dolgoztok. Ígérd meg nekem.” – Jack összezavarodottan nézett a férfire. Arra céloz, hogy Sue személyesen érintett az ügyben?
„Ígérem – azóta nem akarom, hogy azon dolgozzon, hogy visszajött, de úgy tűnik, hogy végre megértette ezt. Habár, tudnod kell, hogy azt mondtam neki, hogy jelen lehet a kihallgatáson, mikor elkaptuk, de ott leszek vele.” – Mike bólintott.
„Elmondta nekem. Vigyázz rá; nem érdemli meg azt, amin keresztül megy. Most már vissza kellene mennem a hotelembe. Holnap bejövök és meglátogatom Sue-t, mielőtt este visszaindulok Ohio-ba. Azt mondta, hogy körbevezet az irodátok, nos, igy biztos vagyok benne, hogy még találkozunk.” – Jack kezet rázott vele.
„Örülök, hogy találkozunk.” – mosolygott Michael.
„Én is Jack.” – Jack feláll és kikísérte az ajtóhoz. Mielőtt elment, a férfi visszafordult és így szól,
„Apropó, ha összetöröd a szívét – eltöröm a lábad. Mint a bátyja, kötelességem, volt ez mondanom. És komolyan is gondoltam.” – Jack elmosolyodott és így válaszol,
„Álmomban sem.”