17. fejezet.

„Nagynéni nem tudott sokkal többet elmondani, mint amit már tudtunk. 13 évvel ezelőtt a bátyja és annak családja egy este hazafelé tartott, mikor egy részeg sofőr belehajtott a teherautójukba a semmi közepén. Meghalt az egész család, mert hosszú időbe telt, amíg rájuk találta. Nincs ötlete, hogyan kerülhetett Jaden ujjlenyomata a helyszínre.” – közölte Bobby, majd visszaült az asztalához, lecsapva az aktát. - „Nem jutottuk tovább.”
„Felhívtam néhány másik irodát…” - Az egész csapat megfordult és meglátta Jack-et besétálni az irodába.
„Jack! Mit keresel itt?” – kérdezte meglepetten Tara.
„Sue újra alszik – az orvos altatót adott neki, néhány órára ki lesz ütve, így úgy gondoltam, hogy benézek. Felhívtam néhány másik irodát. Az elmúlt öt évben sorozatban gyilkoltak meg családokat – Kaliforniától, Arizonán át és Texasig, és a közelmúltban és Minnesotában, Coloradóban és a legfrissebbek 3 héttel ezelőtt Ohio-ban, és a múlt héten Nyugat Virginiában.” – mondta Jack leülve az asztalához.
„Ugyanúgy?” – Jack bólintott és folytatta.
„Amilyen hamar csak lehet elküldik a jelentéseket. Az ohio-i és a nyugat virginia-i iroda ide küldi egyik emberét, hogy tájékoztasson minket. Texas talált egy ujjlenyomatot, melyet összehasonlítottak Jaden Colson-val. Szintén találtak egyet a nyugat virginia-i gyikosság helyszín, de túl elmosódott volt, hogy azonosítsák, de azt hiszem ugyanaz. Mindenhol volt levél.”
„Lehet, hogy ez a nyom, amit kerestünk. Szép munka Jack.” – mondta Dimitrius, megveregetve barátja hátát, és elmosolyodott.
„Haza kellene menned, hogy lepihenj, nagyon fáradnak nézel ki, habár elég aktív voltál a napokban. Mikor elengedik ki?” kérdezte Myles. Jack válaszolt,
„Ha minden jól megy holnap.”
„De ne maradhat egyedül…” – kezdte Bobby a tiltakozást. Jack félbeszakította.
„Nem lesz. Beköltözöm a lakásába, amíg Lucy visszajön.”
Mindenki megdöbbenten bámult rá, és a férfi érezte, hogy arca kezd elvörösödni.
„Elakarom mondani nektek, hogy amint a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba kérem az áthelyezésem.”
Senki nem szólt egy szót sem és Jack azon tűnődött, hogy lehet, hogy rossz időt választott bejelentéséhez, amíg Bobby oda nem lépett hozzá és megveregette vállát, majd nagyon hangosan így szólt,
„Ideje volt már..”
„Valóban,” – tette hozzá Dimitrius, -„de ez nem lesz szükséges Jack. Hacsak ez az ok, és nem több, mi kétségkívül igy gondoljuk és reméljük. Amennyiben elfelejtetted volna jó kapcsolatban vagy a főnökkel, aki történetesen azon munkálkodik, hogy megváltoztassa a szabályzatot. Mindig is azt gondoltam, hogy a szabályzat kicsit hülyeség, bár ha ez problémákat okozhat a munkahelyen, fel kell hívjam a figyelmedet.”
„Mielőtt bele megyünk.”- mondta Myles Jack felé indulva – „Szeretném hallani, hogy mit mondott Sue, mikor közölted, hogy oda költözöl hozzá, és mikor bevallottad, hogy kedved őt.” – Jack úgy érezte magát, mint egy kamasz, arca újra elvörösödött zavarában.
„Sue megértette, hogy nem maradhat egyedül és igazából nem mondtam többet. Gyógyul, nincs szüksége arra, hogy még jobban ráakaszkodjam.” - Myles éppen válaszolni készült, mikor Howie sétált be az irodába.
„Howie? Mit keresel itt?” – kérdezte Tara.
„Valójában Sue-hoz jöttem. Nem válaszol a telefonokra és beszélnem kell vele.” – Jack különösen nézett rá, kíváncsian miért nem olyan, mint máskor.
„Átadom az üzeneted Sue-nak – ő kórházban van.” – mondta Jack, látva, hogy Howie elsápad.
„Hypoglikémiás rohamot kapott. Ez azt jelenti, hogy vigyáznia kell arra, hogy rendesen egyen.” - magyarázta Tara, tudva, hogy a hypoglikémia valószínűleg nem szerepel Howie szótárában. - „Mit akartál mondani neki?”
„Sajnálom srácok, de nem mondhatom el. Megígértem neki.” - Jack Bobby-hoz fordult, összeráncolva homlokát, amint a férfi elé lépett.
„Howie – ez komoly. Tudnunk kell, hogy mit mondott nekem, hogy segíthessünk.” – kérte Bobby.
„Nem tehetem. Megígértem Sue-nak és bízik bennem.”
Jack tudta, hogy Howie milyen lojális a nőhöz és megőrzi a nő titkát, de eszébe jutott valami.
„Howie – néhány nappal ez előtt este találkoztál Sue-val egy parkban a város másik végén?”
„Honnan tudod?” – kotyogta ki Howie mielőtt kezével befogta volna száját. - „Nem mondhatok többet. Meglátogathatom, mielőtt bármi mást mondok? Sue bízik bennem.” – ismételte, próbálva elvi kérdést csinálni belőle, habár érezte az ellenséges pillantásokat.
„Sue néhány nap múlva otthon lesz. Hívni fogunk amint elég jól lesz, rendben?” – Howie beleegyezett, mielőtt elköszönt és ünnepélyesen kisétált az ajtón.
„Esküszöm, arra gondolok, hogy ez az első alkalom, hogy Howie ilyen szelíd. Valami igazán rossz történt.”
-----
Sue ült és a lenyugvó napot nézte a távoli horizonton. Mindig szerette érezni a meleget az arcán, de ez a téli nap hideg és kíméletlen volt. Tudta, hogy beszélnie kell Jack-kel arról ami történt. Nem tudta tovább titkolni, csak azt nem tudta hogyan tegyen. Gondolatait félbeszakadtak, amint érezte, hogy valaki leül mellé az ágyra. Nem lepődött meg, Jack volt.
„Sokkal jobban nézel ki.” – mondta a férfi csendese. A nő a kezeit nézte.
„Köszönöm.” – A férfi megfogta a nő kezét és megszorította, mondta és mutatta a nőnek, mihelyt a nő újra felnézett.
„Az orvos azt mondta, hogy holnap hazamehetsz.”
A nő a férfira mosolygott, tudva, hogy a férfi próbálja elérni, hogy jobban érezze magát. A nő bólintott,
„Tudod Jack, nem kell velem maradnod, vigyázok…” – a férfi félbeszakította.
„Nos, jó látni, újra a makacsságod, jelezve, hogy kezdesz rendbe jönni, de sokkal boldogabb lennék, ha én vigyáznék rád, amíg felgyógyulsz. Nem maradhatsz egyedül.”
A következő néhány perc csendben telt el, amint Jack erősen figyelte a nőt. A nő újra megszólalt,
„Fel kellene hívom a szüleimet,” – Jack bólintott.
„Miért nem hívod fel őket holnap, miután hazavittünk.” - a nő egyetértett és áthajolt, hogy lássa a táskát, és nagy takarót az ágya mellett. Homlokát ráncolva nézett a férfira.
„Számíts rá, hogy a szobatársad leszek újra ma este.”
„Jack…szükséged van az alvásra…nem kell itt maradnod..” - a férfi megrázta a kezét, hogy leállítsa.
„Már rájöttem, hogy tudom alvásra használni a kórházi székeket, egészen kényelmesek lettek. Valahogy ki bírod velem a következő hét hetet, plusz még az éjszakát?”