16. fejezet

Jack elutasította, hogy hazamenjen, míg a többiek elbúcsúztak Sue-tól. Megakarta várni, amíg felébred, nem számít, hogy meddig tart, nem akarta, hogy a nő egyedül legyen, mikor felébred. Bobby tudta, hogy hasztalan lenne győzködni, hogy elmenjen, így támogatta, de kérte, hogy hívja őket azonnal, amint a nő magához tér. Dimitrius közölte, hogy Jack holnapra szabadnapot kap, tájékoztatta, hogy majd ők foglalkoznak a gyilkossági üggyel, látva hogy ő inkább csak mellékesen tud foglalni az üggyel.
Miután mindenki elment, Jack megpróbált kényelmesebben elhelyezkedni, bár tudta, hogy a műanyag szék soha nem az lesz az. Azonban most ez nem számított. Szorosan fogta a nő kezét lehunyta a szemét, azonban aludni nem akart, tudta, hogy addig, amíg Sue eszméletlen nem pihenhet.
Az órák teltek, megesküdött magában, hogy nem mozdul mellőle, hajnali 5 óra körül, egy gyenge szorítást érzett a kezén. Hirtelen, teljesen éber lett, türelmetlen volt, hogy lássa a nő szemét az övébe mélyedni a lelkéig, ahogy senki másé. A nő szemei lassan nyíltak ki, próbálva összpontosítani az új környezetére. Lassan elfordította a fejét és Jack-ra pillantott. A férfi próbált olvasni a nő szemeiből, megérve, hogy a nő mit érez, de sikerült. Inkább közelebb húzta a székét, kezei közzé fogva a nőét, megkönnyebbülten látta ahogy újra ránéz.
„Hé! Hogy érzed magad?” – mondta olyan érthetően ahogy tudta. Mutatni is akart, de nem akarta elengedni a nő kezét, aki szintén megragadta az övét, mintha soha nem akarná elengedni. Ez reményt adott Jack-nak, hogy nem veszett el minden.
„Nagyon fáradt vagyok.” – felelte a nő csendesen.
Jack bólintott és egy biztató mosolyt próbált kicsikarni magából.
„Az orvos azt mondta, hogy ez lesz. Mindannyian nagyon aggódtunk érted.”
„Levi?” – kérdezte a nő.
„Bobby letette Charlie-nál. Nála marad egyenlőre.”
A nő néhány percig csendben volt, nyilvánvalóan próbálja felidézni, hogy mi történt. Jack pontosan tudta, hogy mit kérdeze, így elmesélte. – „Hypoglikémiás rohamod volt. Sokkal jobban kell vigyáznod magadra – de ez nem olyan, amit meg tudtál volna akadályozni. Ezt a betegség, az utóbbi időben történtek, hozták a felszínre. Az orvosok segítenek, hogy jobban legyél. Én is segíteni fogok.” –A nő bólintott és odasúgta a férfinak,
„Köszönöm Jack.”
A férfi észrevette, hogy újra elaludni készül, amint szemei kezdtek lecsukódni és összefüggéstelenül motyogott. Megszorította a nő kezét, és egyik kezét a nő arcára tette, arra ösztönözve a nőt, hogy aludjon és pihenjen. Megpróbálta meghallani, hogy mit próbált mondani.
„Aludnod kellene neked is….Dolgozni akarok…Ben…Jack, segíts Ben-nek.”
A férfi a nőre pillantott, de már tudta, hogy a nő újra elaludt. A férfi odahajolt és megpuszilta a nő homlokát, mielőtt kisétált a folyósóra a legközelebbi telefonhoz, hogy felhívja barátait.
-----
„Hogy van?” – kérdezte Tara a kihangosított telefonon keresztül. Mindannyian hallották, hogy Jack-nek egy kicsit nyugodtabb a hangja.
„Álmos és fáradt, felébred, majd néhány perccel később újra elaludt, de azt hiszem rendben lesz.”
„Nem kellene neked is aludni haver?” – kérdezte Bobby, a nélkül, hogy látni kellene a barátját ebben a pillanatban tudta, hogy milyen fáradt lehet.
„Majd megpróbálok, de még fenn kell maradnom. Mielőtt Sue visszaaludt motyogott néhány dolgot. Nem hiszem, hogy tudta mi csinál, de segítséget kért Ben-nek. Arra gondoltam, hogy lehet emiatt kellett elmennie?”
„Utána fogok nézni. Mellesleg Jack” – kezdte Tara – „Lenyomoztam, hogy hova ment Sue. Nyugat-Virginiába busszal, amely nincs messze a szüleitől. Feltételeztük, hogy nem ment messzire és felkereshette őket vagy barátait. Nem tudom elképzelni, hogy miért ment oda, és különösen, hogy nem látogatta meg szüleit.”
„Szép munka Tara. Értesítsetek, ha meg tudtok valamit Ben-ről. Hogy halad a sorozatgyilkos vadászat?” – kérdezte Jack, kissé rosszul érezve magát, hogy nem segít, de három évben egyszer, úgy érezte, Sue fontosabb, mint a munka.
„Bobby és én az elmúlt egy órában a nagynénivel beszélgettünk. Később majd folytatjuk.” - jelentette ki Myles.
„Nagyszerű – nos mennem kell. Értesítsetek.”
Letették, majd, Jack visszament a kórházi szobába.
-----
Jack meglepődött, hogy elaludt a széken Sue ágya mellett. A kórházak nem feltétlenül a kedvenc helyei, de úgy gondolta, hogy az elmúlt néhány nap eseményei után, nagyon szükséges, hogy pihenjen. Két órával később Sue még mindig békésen aludt. Jack megragadta a táskát, amelyet Bobby hozott neki, és elkezdte átnézni a bizonyítékokat.
Jegyzetelni kezdett egy papírral, mikor valami feltűnt neki. Mi van a sorozatgyilkos máshol is ölt? Mi van akkor, ha nem DC-re vezethető vissza? Lejegyezett egy figyelmezést, hogy valaki hívja a fel a többi ügynökséget és helyszíneket az FBI-on belül, lássák, hátha másnak is feltűnt.
Miután a nővér ellenőrizte Sue életjeleit kiment, és Jack úgy döntött, visszatér dolgozni. Majdnem kiugrott a székéből, amikor egy halk hangot hallott,
„Még itt vagy?” – A férfi észrevette, hogy mennyire őszintén érdeklődik és ettől elmosolyodott.
„Még mindig fárad vagy?” – a nő bólintott, de megpróbált felülni. A férfi felállt és segített feltámaszkodni a párnájával.
„Ha lefekszem, újra elalszom.” – Jack befejezte a holmija bepakolását a táskájába, mielőtt leült a nő ágya mellé.
„Mikor mehetek haza?” – kérdezte a nő, szemei szomorúak és fáradtak voltak. A férfi tudta, hogy a nő legalább annyira gyűlöl kórházban lenni, mint ő. A férfinak lehetősége nyílt, hogy elmondja, mi a terve, mióta beszélt Dr. Jenke-vel. A férfi megfogta a nő kezét, remélve, hogy a nő nem érzi remegését.
„Az orvos el fog engedni, amikor úgy gondolja, hogy jobban van, de nem akarja, hogy egyedül legyél a következő két hétben.” – Sue a férfira nézett.
„Ó” – mondt a nő. Jack folytatta.
„Oda költözöm hozzád, amíg Lucy visszajön.”

folyt.köv.