15. fejezet:

Bobby, Myles, Dimitrius és Tara berohantak a sürgősségi osztályra és meglátták Jack-et várószobában sétálni, az aggodalom belevésődött arcába. Odasétáltak hozzá, Tara átölelte, mielőtt leültek.
„Mi történt?” – kérdezte D aggódva. Tara karjával ösztönösen átfogta Jack vállát. Jack elmesélte hogyan talált rá a nőre ájultan a kanapén, mindenhol tablettákkal. Próbálta felébreszteni, de nem sikerült. Lélegzett és volt pulzusa, de felületes és gyönge. Aztán hívta a mentőket.
„Az…az orvosok arra gondolnak, hogy túladagolta az altatót?” – kérdezte Myles gyorsan. Bobby rábámult, de Jack nem reagált.
„Nem tudom, mit történt. Soha nem tartottan attól, hogy Sue ilyet tenne, de most, most egyáltalán nem tudom.”
Mindannyian megfordultak, amint észrevették Sue orvosát feléjük sietni. Tara felállt és barátja felé indult.
„Hannah – mi a helyzet? Sue jól van?”
Mind az öten körcsoportosultak, aggódva a hírek miatt.
„Sue-t áthelyeztük egy privát szobába. Hamarosan láthatják, de miért nem beszélünk először az irodámban?”
Mindannyian követték a fertőtlenített folyóson, majd bevonultak a folyosó végén lévő helyiségbe. Leültek, megtöltve az apró szobát, aggódtak, hogy az orvos vajon milyen híreket hozott. A nő belekezdett a magyarázatba,
„Először is, azt akarom, hogy tudják Sue állapota stabil és rendbe fog jönni.”
Jack hallotta barátai megkönnyebbült sóhaját. Csendben szólalt meg, alig merve kimondani azokat a szavakat, amelyek megrémítették,
„Túladagolta magát?” – mindannyian Dr. Jenke-ra néztek, aki meglepetten pillantott Jack-re.
„Miért kérdezi ezt?” – hirtelen Jack nem tudta, hogy mit gondoljon. Annyira biztos volt, hogy Sue kétségbeesett lépésre szánta el magát, hogy nem vette fontolóra, azt a lehetőséget, hogy lehet, hogy nem tette meg.
„Jack megtalálta Sue altatóit szétszórva a padlón. Mikor nem tudta felébreszteni, feltételezte, hogy bevett néhányat.” – magyarázta Tara. Az orvos megnyugtatóan rázta meg a fejét.
„Ellenőriztem Sue vérét. Vett be altatót, de nem hiszen, hogy egy egészet. A gyógyszer mennyisége a szervezetében kihatott arra, ami történt, de nem volt az oka.”
„Akkor mi?” – kérdezte Myles aggódva.
„Sue-nak hypoglikémiás rohama volt.” – mondta, az FBI ügynökök nem igazán értették, hogy mit jelent, így folytatta a magyarázatott. – „Tara a héten már korábban elhozta Sue-t a szédülések miatt. Tara azt is elmondta, hogy sokat változott mostanában, sokkal zárkózottabb lett. Néha bizonytalan. Figyelembe véve a munkáját és azt a tényt is, hogy süket, úgy hiszem, hogy a stressz többek között egyéb fiziológia jelenségekkel, de ezek olyan gondok, melyeknek tudatában volt. Sue bevallotta nekem, hogy szinten egyáltalán nem tud aludni, így altatót írtam fel neki. Mikor ma esete behozták Sue-t, beigazolódott, amit gyanítottam. A rendkívüli alacsony vérnyomásából és eszméletvesztéséből kiderült, hogy a hypoglikémia az ok.”
„Mit jelent ez nála?” – kérdezte Bobby.
„Ebben a percben Sue még mindig eszméletlen.”
Jack érezte, hogy gyomra öklömnyire szorult, mikor az orvos azt említette, hogy Sue még mindig nem tért magához.
„Alapvetően, sokkal jobban vigyáznia kell magára, különösen az étkezési szokásaira. Ez lehet genetikai probléma, vagy az étkezés, vagy valami hatalmas megrázkódtatás, a világa kibillent, ezt mind közreműködhetett. Ma este az altató bevétele csak gyorsabban és mélyebbre vitte az eszméletlenség állapotába, de nagy a valószínűsége, hogy egyébként is megtörtént volna. Nem panaszkodott, hogy mostában nagyon fáradt?” - Tara bólintott.
„Még mielőtt elment volna a hét elején, mint ahogy meséltem neked, nagyon letört volt az utolsó ügy után.”
„A tünetei a történteket megelőzően kezdtek megjelenni. A sokk, amely az eseményt kisérte, okozta, hogy túl terhelte magát, és ezért látták meg a következményeket és a tüneteket. Nem lehetett megelőzni és ilyen munka mellett, amit végeznek, meglepő, hogy tünetei nem bukkantak fel már korábban.” – magyarázta Hannah.
Jack még mindig úgy érezte, hogy nem tud megmozdulni. Megkönnyebbült, hogy nem azt történt, amire eredetileg gondolt, de a kérdés még mindig maradt. Sue hetek óta szenvedett a tünetektől, Jack észrevette, hogy milyen fáradt volt az utolsó ügy után, fáradtabb, mint általában. De valami történt, amely előidézte a nőnél, hogy hagyta hogy rosszabbra forduljanak a dolgok. És a férfi tudni akarta, hogy miért. Dr. Jenke folytatta.
„Sue most infúziót kap, glükózt adunk neki és az elektrolit szintje visszatért a normálisba. Folyamatosan figyeljük a vérnyomását és úgy látjuk, hogy valamennyi javult, oxigént is kap, hogy könnyebben tudjon lélegzik, így lesz ereje, hogy felgyógyuljon. Biztosra vesszük, hogy hamarosan felébred. Itt akarom tartani néhány napra megfigyelésre és ezúttal azt tanácsolom, hogy valaki maradjon vele a következő két hétben, hogy gondoskodjon a megfelelő étkezéséről és megelőzni egy újabb rohamot. Ezen idő alatt megtanulja, hogyan kezelje ezt, a normális és eredményes élet vezetését, mint mindig, bár több figyelmet kell fordítania a diétájára, hasonlóan azokhoz, akik cukorbetegségben szenvednek.” – foglalta össze Dr. Jenke.
„Köszönjük Hannah. Igazán nagyra értékeljük a segítségét.” – mondta Dimitrius, amint a odafordult, hogy megrázza a kezét.
„Bármikor. Biztos vagyok, hogy alig várják, hogy hogy lássák barátjukat. Megmutatom a szobáját.”
Mind kiviharzottak az ajtón, megkönnyebbülve, hogy Sue rendbe jön, de nyugtalanok voltak, hogy lássák őt.
-----
Tara, Myles, Dimitrius, Bobby és Jack megállt Sue kórházi szobájának ajtaja előtt, amint Dr. Jenke elköszönt. Bobby legjobb barátjához fordult,
„Miért nem mész be egyedül elsőnek haver? Néhány percig egyedül leszel vele, és aztán egy kicsit később bemegyünk és megnézzük, hogy vagy. Kávéra van szükségem.”
A többiek egyetértően bólintottak és Jack megköszönte, tudva, hogy mindannyian majdnem annyira látni akarják, mint ő, de adni akartak néhány percet neki, hogy egyedül legyen a nővel.
-----
Jack csendesen belépett, nyugtalanságot érzett a Sue körül lévő készülékek miatt, arca fakó volt a mesterséges fényben, amely megpróbálta felvidítani a szobát. Odahúzott egy széket a nő ágya mellé, megfogta annak erőtlen kezét. Még ha ébren van is, tudta, hogy nem hallja, amit mond, de valahogy úgy érezte, hogy kapcsolatba kell kerüljön a nővel.
„Charlie elvitte Levi-t. Biztos vagyok, hogy hiányolni fog amíg néhány napig itt leszel, de biztosítalak, hogy valaki figyelni fog rá.” - Jack tudta, hogy olyan mintha a falnak beszélni, de az szívében érezte, hogy a nő hallja, bár nem értette hogyan.
„Kiderítem, hogy mi a baj Sue. Látni akarom újra a mosolyod. Látni akarom, hogy felvidulsz, mint máskor.” - Odahajolt és gyengéden kisimított egy hajtincset a nő arcából, és csendesen így szólt.” - Azt akarom, hogy felébredj, hogy elmondhassam milyen sokat jelentesz nekem és, hogy nem akarok élni tovább nélküled”