13. fejezet

Jack visszasétált az irodába, érezve, hogy kisebb súly nyomja a vállát. Kezdte kissé jobban érezni magát, amelyet elősegített az a tény, hogy tudta D ezekben a percekben beszél Bobby-val és Tara-val arról, hogy próbálják meg kideríteni mi a baj Sue-val.
„Biztos vagy, hogy nem akarsz egy fuvart?” – kérdezte Myles Sue-t. A nő rámosolygott és megrázta fejét.
„Őszintén, jól vagyok. Van néhány elintézni valóm haza felé menet. Nem akarlak elvonni a fontos munkádtól. El kell kapnunk ez a fickót. Később otthonról még dolgozom.”
Myles csak bólintott, de kétkedően figyelte az asztalától.
„Mi történt?” – kérdezte Jack, egyikről a másikra pillantva. Sue habozott, de tudta, hogy magyarázatot kell adnia.
„Kicsit fáradnak érzem magam, így haza megyek és onnan dolgozom.” – Jack meghökkent, hogy a nő kezdeményezésén. Arra számított, hogy úgy kell elvonszolni este a nőt az asztalától.
„Nincs szükséged arra, hogy valaki veled maradjon?” – a nő nemet intett fejével és a nélkül, hogy egyet is mondott volna fel kapta a kabátját és a táskáját. Sue rosszul érezte magát, hogy semmibe vette a férfit.
„Reggel találkozunk?” – mondta, gyakran használják ezt a kifejezést egymás között. A férfi bólintott, majd a nő megfordult és elment. Ahogy múltak a napok, a nő egyre borzalmasabban érezte magát. Nem csak a történtek miatt, hanem ahogy Jack-kel bánik. Jobbat érdemel, tudta. Beugrott az autójába, és elindult a lakásával ellenkező irányba.
-----
„Hol van Sue?” – kérdezte Bobby visszatérve az irodába. Tara és D jött mögötte.
„Haza ment.” – mondta Myles, amint mindenki meglepetten Jack-re nézett.
„Az ő ötlete volt.”
„Nos Myles. Meg akartalak kéri, hogy beszéljünk az irodámban, de azt hiszem ez nem szükséges. Kiderítjük, hogy mi történt Sue-val. A gyilkossági ügy lesz az elsődleges, de a fennmaradó időben meglátjuk, hogy mire jövünk rá. Jack tájékoztatott engem, hogy kezd súlyosság válni a helyzet.” – Myles rápillantott férfira, aki kedvetlenül bólintott.
„Mi történt?”
„Sue teljesen elzárkózik, hogy beszéljen a néhány nappal korábban történtekről és most úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Ez nyilvánvalóan valami súlyos és nyomasztó dolog, hogy hirtelen minden magyarázat nélkül eltűnt. Először is úgy döntöttünk, hogy hagyjuk, hogy velünk jöjjön, de aggódunk, hogy mi lesz a vége.” – magyarázta Dimitrius. - „Majd meglátjuk, hogy mit találunk és hogyan tudunk segíteni neki.”
„Rajta marad az ügyön?” – kérdezte Myles, Jack bólintott.
„D, úgy gondolja, hogy ez a legjobb. Megszállottjává vált, hogy elkapjuk ez a fickót. Lehet, hogy azért, mert így a munkában vezet le mindent, ahelyett, hogy beszélne róla.” – állította Jack.
„Nos, nézzük, mit ásunk ki. Rendszeresen tájékoztassatok, de Sue nem tudhat róla. Ennyi.” – mondta Dimitrius, és mindenki visszatért az asztalához, dolgozni, vagy a gyilkossági ügyön, vagy kideríteni, hogy mi kísérti Sue-t.
-----
„Köszönöm, hogy találkoztál velem Howie.” – mondta Sue, amint leült egy padra a parkban.
„Nem gond. Mint mondtam, segítek az irodának bármiben, amit tudok.” – a nő bólintott.
„Tudom Howie. De ez kettőnk között kell maradjon. Igéred?”
„Tökéletesen, esküszöm az anyám sírjára, hogy nem mondok senkinek semmit. Tartozom neked – szavamat adom.” - válaszolta a férfi. Sue tudta kapcsolatukat ismerve, hogy a férfi megtartja, amit ígért.
„Szeretném, ha találnál bármit arról a fickóról, aki azokat a családokat megölte. Minden információra szükségem van. Ha tudsz információt szerezni az utcán bármit arról a néhány héttel ezelőtt Nyugat Virginiai gyilkosságról.”
„Nyugat Virginia?” – Sue bólintott.
„Meglátom mit tehetek.
„Köszönöm Howie.”
A férfi elsietett a nő még üldögélt a sötétben a hideg padon. Hirtelen felugrott, amint megérezte valakinek a kezét a vállán.
-----
„Megkaptam a fiatal Jaden Colson egyik rokonának a telefonszámát, aki meghalt 13 évvel ezelőtt és akinek ujjlenyomata titokzatos módon feltűnt mindkét helyszínen. A nagynénje ide jön holnap, így beszélhetünk vele.” – közölte Bobby.
„Szép munka Bobby.” – mondta Dimitirus, mielőtt Tara-hoz fordult, aki próbálta felhívni magára a többiek figyelmét.
„Nekem is van néhány információm. Felhívtam a repülőteret, hogy kiderüljön Sue hova ment. Mint Myles korábban említette, nincs jel arra, hogy Sue repülőre szállt volna az nap. Átnéztem a neveket, hogy lássam valamelyik nem álnév-e, amit esetleg használhatott, de ezen elgondolkodtam. Majdnem biztos, hogy Sue álnevet használt. De hát mi ismerjük őt, nincs hamis igazolványa, vagy nem csináltatott, Azt hiszem soha nem tenne ilyet.”
„Akkor hova ment és hogyan? – kérdezte Jack.
„Még nem tudom, de szeretném tudni. Sue tudta, mikor hirtelen eltűnt, hogy keresni fogjuk. Ezt jelezte a levéllel, amit Jack-nek hagyott a lakásban. Az F.B.I-nál dolgozunk, megtudunk szerezni minden információt, ami kell. Mi van ha busszal vagy más úton ment és mikor visszajött kiment a reptérre, hogy lerázzon minket, így nem tudjuk kideríteni, hol volt. Megpróbálok információkat szerezni a buszállomásról.” - Dimitrius megveregette a nő vállát.
„Próbálkozz. Bármire jutsz tudasd velünk.”
„Amint megtudok valamit szólok. Ha Sue itt van, e-mailban küldöm. Csak biztosak legyünk, hogy Sue nincs mögöttünk….”
Jack visszaült az asztalához, elgondolva azon, hogy Sue mit csinálhat, alszik otthon, vagy csak ül gondolatoktól gyötörve, nem tudta megérteni.
-----
Teltek az órák és Jack már nagyon szeretett volna haza menni. Tudta, hogy amíg nem kapják el a gyilkost nincsenek korai estén, és szerencsésnek mondható, ha este 7-kor elmehet. Szándékában állt meglátogatni Sue-t hazafelé menet, de egy váratlan látogatóba ütközött a csarnokban, amint a garázsba tartott.
„Troy?” – mutatta. – „Mit csinálsz itt?” – A süket férfi körbe pillantott, hogy biztos legyen benne, hogy neki nem látja, amit vissza jelez.
„Beszélnünk kell. Nagyon fontos.” – Jack bólintott és a tanácsterem felé vezette.