12. fejezet

Késő délután Jack elhatározta, hogy el kell mondania mindent. Mivel tudta, hogy nem sikerül beszélnie Sue-val, döntött, kiment a folyósóra és megállt főnökük irodája előtt. Miután egész nap figyelte a nőt a munkaközben, és lejátszotta a fejében az előző beszélgetésüket, nyomasztotta az a gondolat, hogy jót tesz-e.
„Jack,” – mondta barátságosan D. – „Miben segíthetek?” – amint belépett Jack becsukta az ajtót és leült barátja és jelenleg főnöke elé.
„Azt szeretném, hogy Sue lekerüljön az ügyről.” – Dimitrius egy pillanatig rosszallóan nézett rá.
„Mi történt? Reggel úgy tűnt, hogy jól van. Igaz fáradtnak tűnt, de nem nézett ki olyan rosszul, mint korábban.” - Jack úgy döntött elmond mindent.
„Sue és én tegnap este beszéltetünk az ügyről. Megkért, hogy meséljek el a mindent. Megtettem. Úgy tűnt, hogy megszállottan el akarja kapni ezt a fickót. Ez nem vall rá.” – magyarázta Jack, Dimitrius észrevette, hogy mennyire aggasztja ez.
„Lehet, hogy csak kihozta a sodrából ami történt. Azt gondolom ez az ügy ilyen, azt hiszem ez nehéz mindenkinek, különösen mikor gyerekek is érdekeltek…” – Jack hirtelen felugrott.
„Ez több ennél. Nem tudtam ellenállni és megkérdeztem, hogy hol volt. Úgy tűnt, hogy azt hiszi, hogy mindenki elfelejtette, hogy szó nélkül eltűnt 2 napra, visszajött, majd gyakorlatilag összeesett a következő nap az irodában.
„Mi történt, mikor megkérdezted?” – kérdezte a barátját Dimitrius.
„Bezárkózott. Soha nem láttam még ilyennek ez előtt. Nem válaszolt. Rideg volt és csak annyit mondott, hogy lefekszik és teljesen kirekesztett.”
Dimitrius végiggondolta, amit Jack mondott mielőtt válaszolt annyira őszintén amennyire csak tudott,
„Jack, azt hiszem, hogy ha elvesszük az ügyet tőle nem segít.” – Jack rábámult barátjára és főnökére csodálkozva, hogy miért van az, hogy úgy tűnik senki nem látja azt amit ő. Dimitrius látta, hogy Jack nem örül, igy gyorsan folytatta. - „Várj egy percet. Értem, hogy miről beszélsz. De ha kihagyjuk az ügyből még ha igaz, is amit mondasz, csak rosszabbul lesz. Észrevettünk te nyilvánvaló „érintettséged”. – Jack rábámult – „Biztos vagyok benne, hogy mit mondtál valóban megtörtént. Tudom, hogy ráfogunk jönni, hogy mi történt. Nyomozóiroda vagyunk. Most, nem tehetem félre a sorozatgyilkos ügyét, de talán, elkezdhetünk kicsit kutakodni Sue tudta nélkül, lehet, hogy rájövünk, hogyan segíthetünk neki. Visszafogjuk az ügytől, de elsőbbségben tartjuk, és személyesen fogok beszélni a csapattal és látjuk, mit ásunk ki. Tudjuk Myles már elkezdte…”
„Köszönöm D. Igazán nagyra értékelem.” - felelte Jack hálásan.
Dimitirus-nak lehetőség nyílt, hogy valami másról is beszéljen Jack-kel, amin már egy ideje gondolkodott. Jack készült felállni, így gyorsan megszólalt, mielőtt a férfi kiment volna.
„Jack – várj. Van valami más is, amiről azt hiszem beszélnünk kellene.” – Jack idegesen leült, várva, hogy barátja mit akar vele megbeszélni.
-----
Sue szemei égtek az egész napos számítógép bámulástól. Szerette volna pihentetni szemeit, de tudta, hogy a gyengeség első jelére hazaküldik. Biztos volt, hogy Jack mindenkit megkért, miszerint a szokásosnál jobban figyeljenek rá. Gyűlölte a feszültséget, ami közte és Jack között egyre nőtt, és szíve majd meg szakadt minden alkalommal, mikor tekintetük összekapcsolódott és neki félre kell néznie. Látta a fájdalmat a férfi szemeiben és tudta, hogy ő az oka annak, ez ketté szakította belülről.
Észrevette, hogy egy új üzenetet kapott, gyorsan megnyitotta, megkönnyebbült, mikor kiderült, hogy ez az egyik, amit már nagyon várt. tudta, hogy senkinek nem lesz kifogása az ellene, ha közli, hogy egy kicsit korábban ’hazamenne és pihenne’.
-----
„Mi az?” – kérdezte Jack.
„Úgy akarok beszélni veled, mint egy barát. Rólad és Sue-ról és köztetek lévő kölcsönös vonzalomról.”
Jack nem válaszolt, de tudta, hogy Dimitrius-sal őszinte lehet és tény, hogy szüksége volt arra, hogy beszéljen valakivel, mielőtt összeomlik.
„Nos, nem tudom, hogy ez mennyire igaz ezen túl.” - vallotta be, érezve a vereségét, ahogy hangosan kimondta ezeket a szavakat.
„Bárki, aki együtt látott benneteket az elmúlt 3 évben, észrevette. Mindannyian túl kedvesek voltunk ahhoz, hogy bármit is mondjunk, azon kívül, hogy finom utalásokkal idegesítettünk benneteket. Nagyon nehéz időszakon mehet keresztül, de nem kételkedem, hogy törődik veled, csak úgy, mint te vele.” - magyarázta Dimitirus.
„Sokat gondolkodtam erről mostanában. Mielőtt ezek a dolgok történtek, különösen mikor az a new york-i dolog történt. Eszembe jutott, hogy bevallok mindent. Az előléptetés felrázott, de túl gyáva voltam bármit is tenni. Aztán megtörtént ez és eltűnt. Egész eddigi életben nem aggódtam még ennyire érte.”
Dimitrius bólintott.
„Jack – én nős vagyok. Higgy nekem, mikor azt mondom, hogy te és Sue különlegesek vagytok. Hosszú ideje együtt dolgozunk és tudom, hogyan csillan fel a szemed, mikor belép, hogy bármikor mikor esély arra, hogy elmenjen, vagy valami történjen, vele, megdermedsz. Válaszolj nekem – az egész életedet nélküle akarod leélni, mert az annyira szomorú lenne.”
Jack érezte, hogy Dimitrius a szívéből beszél és furcsa volt valaki mástól hallani. Elgondolkodott.
„Nem. – válaszolta egyszerűen.
„Akkor tudod, hogy mit kell tenned.”
„Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Mi van, ha ő nem érez ugyanígy? Látod, hogyan taszított el, lehet, hogy ezzel próbál tudtomra adni valami.” - válaszolt Jack. Dimitrius felsóhajtott.
„Álljunk meg egy perce, amióta Sue itt dolgozik, volt Rhona, Allie, Jessica. Nem vetted észre, hogyan reagált Sue, mikor feltűntek az életedben újra?”
Jack összeráncolta szemöldökét és nemet intett fejéve. Igazán soha nem gondolkodott el ezen ezelőtt.
„Minden alkalommal, hogy valaki felbukkant irántad érdeklődve, Sue egyre nehezebben viselte. Mi mind észrevettük, különösen Lucy.”
„De David?” - kezdte Jack.
„Nem tudod miért szakítottak?” – Jack nem gondolkodott el még rajta. Most, hogy visszagondolt, David egy pillanatra feltűnt a nő életében, aztán fokozatosan kikerült a képből. Kedvelte David-et, kedves fiú volt, de a féltékenység zöldszemű szörnye mindig megszállta, valahányszor együtt látta őket. D folytatta. - „Szakított vele és ahogy Lucy-tól hallottuk, mikor ti ketten nem voltatok ott, nagyon úgy tűnik, hogy te voltál az oka. Az nem sokkal a Callahen and Merced ügy után volt.”
Jack egy pillanatig hallgatott, mielőtt eltört volna belől a kérdés, amely évek óta kínozta.
„Mit csináljak? Gondolod, most alkalmas lenne, hogy beszéljek vele…” - D felhúzta a szemöldökét, várva, hogy Jack folytassa, és tudta, hogy nehéz kimondania” - …hogy többet jelent nekem egy barátnál?”
D elgondolkodott. Nehéz kérdés volt.
„Itt vagy neki. Támogasd, de ne próbáld sürgetni. Derüljön ki, hogy mi a baj. Mikor eljön az idő tudni fogod, hogy mi mondj neki.”
„Köszönöm D.- mondta Jack csendesen, felállt, hogy távozzon.
„Nem gond Jack.”

folyt.köv.