9. fejezet

Jack kinyitotta az ajtót és belépett Sue lakásba. Rövid idő alatt megtalálta a nőt, aki a díványon aludt. Olyan békésnek nézett ki, amint odalépett, betakarta a nő a takaróval, amely a földre esett. Hogy meggyőződjék, hogy a nő még lélegzik, a férfi kezét a nő arcára tette, megkönnyebbült, hogy érezte a nő meleg bőrét. A nő lassan megmozdult, de nem ébredt fel. Jack a konyhába ment, felnyitotta a laptop-ját. Minthogy nem dolgozott, nem tudta, hogy mit csináljon, amíg Sue alszik, igy arra gondolt, hogy legalább megpróbál segít az ügyben, amin mindenki más keményen dolgozik.
A férfi úgy érezte, hogy mindjárt hánynia kell amint átlapozta a négy áldozatról készült képet, tehetetlenül és védtelenül feküdtek saját vérükben. A legrosszabb a két gyerek volt, szemeik nyitva a rémülettől. Jack visszaült a székére, az életére gondolt, hogy milyen szerencsés. Ezeknek a gyerekek soha nem lesz esélyük, hogy felnőjenek, munkájuk legyen, megházasodjanak és saját gyerekeik legyenek.
Ez arra késztette, hogy elgondolkodjon az életéről és, hogy mihez akar kezdeni vele. Mennyi minden nem valósított meg abból, amit akart! Még egyszer benézett a nappaliba, hogy biztos legyen benne, a nő jól van, Jack felsóhajtott és elhatározta, hogy az eljött az idő tegyen valami az érzéseivel, amelyeket a csak néhány lépésnyire tőle alvó nő iránt érez.
-----
„Arra gondolnak, hogy sorozatgyilkos lehet?” – kérdezte Bobby. Dimitrius és Myles bólintott, amint Tara odalépett, hogy hallja.
„Az üzenetről, amit ott hagyott, arra gondolnak, hogy más korábbi vagy következő áldozatokra utalhat. Nos újra olvastam, tudom, hogy miért gondolják azt.” - magyarázta Myles. Tara csatlakozott,
„Történt hasonló gyilkosság a környéken?” – Dimitrius megrázta a fejét, és válaszolt.
„Nem, azért gondoljuk, hogy lehet, hogy több gyilkosságot szándékozik elkövetni.”
-----
Sue szemei kinyíltak, gyenge fény szűrődött be a konyhából. Kinézve az ablakon észrevette, hogy órákat aludt. Nem zavarták álmok, az órák gyorsan teltek, öntudatlansága alatt.
Felállt, megigazította régi pólóját és melegítőjét, amelyet átvett, mikor hazaért, próbálva kisimítani a ráncokat. Csak elképzelni tudta, hogy milyen rosszul állhat a haja, de nem törődött vele. Látta, hogy Jack a konyha asztalnál ül és a laptop-ot működtette amint valakinek egy e-mailt küldött. A férfi meghallotta, hogy a nő bejön és felé fordult. Rámosolygott, aki viszonozta, bár a férfi megfigyelte, a nő szemei nem csillognak úgy, mint szoktak.
„Hogy érzed magad?” – kérdezte, amint a nő leült a mellette lévő székre. A nő kisimította a haját az arcából és összefogta egy laza lófarokba.
„Fáradtan.” – válaszolt a nő; valahol remélte, hogy nem az orvos által adott nyugtató bevétele okozza bizonytalan járását.
„Remélem, nem én ébresztettek fel…” – mondta Jack összecsukva a laptop-ját és magába szíva a nő minden arcvonását. Azt kívánta, hogy bárcsak minden nap ott lenne, amikor a nő felébred. Elhessegette ezeket a gondolatokat, ahogy tette az elmúlt 3 évben.
„Egyáltalán nem. Túl sokáig aludtam. Éhes vagy? Készítek valami ennivaló.” – javasolta a nő, felállt. Jack odalépett és visszanyomta a székre.
„Rendelünk valamit. Az orvos azt mondta, hogy lazíts.” – Jack felállt és vette a telefont. Eközben Sue visszament a díványhoz, ahol a nap nagy részét töltötte. Jack odament Sue-hoz, aki a díványon ülve a TV-t nézte. Mikor meglátta a férfit, hogy leült mellé, megnyomta a kikapcsoló gombot.
„Tara később ide jön és itt marad egész éjszaka. Reggel mielőtt dolgozni megyek visszajövök.” Sue egyetértően bólintott.
„Én holnap itthon maradok. Mindaddig, amíg tudok a számítógépen dolgozni az aktán, legalább egy kicsit.”
Jack ránézett, de meglátta az akaratos villanás a nő fáradt szemeiben.
„Csak egy kicsit. Munka után újra eljövök és meglátjuk, hogy hogyan érzed magad. Még mindig szédülsz?” – a nő megrázta a fejét, hogy nem.
„Jól érzem magam, csak még nagyon fáradt vagyok. Annyira sajnálom Jack.” – mondta a nő a férfi szemébe nézve. A férfi megfogta a nő kezét és gyengéden tartotta.
„Mit?”
„Hogy mindennek kitettelek. Sajnálom, hogy teher vagyok.” – Szemeiben könnyek kezdtek gyűlni, Jack szíve majd megszakadt, hogy itt látja. El akart mondani minden a nőnek, az érzéseiről, tudatni akarta, hogy mellett lesz, mindegy mi történik, de tudta, hogy még nincs itt az ideje.
„Sue, néz rám. Te nem vagy nyűg. Soha nem voltál nekem. Segíteni szeretnék neked. Tudod? Itt vagyok veled, mindegy mi történt, és elmondod majd mi a baj, mikor készen állsz rá, és megteszek mindent amit tudok, hogy átsegítselek rajta és hogy dolgok újra jóra forduljanak.”
-----
Mire Tara megérkezett, Sue újra mélyen aludt Jack vállán. A férfi nem tudta nem észrevenni, hogy milyen a nő tökéletesen beleillik karjaiban. Jack könnyedén felemelte a nőt, feje a férfi mellkasán pihent. Óvatosan lefektette a nőt az ágyára, mielőtt újra betakarta volna megpuszilta a nő homlokát, majd kiment a nappaliba, hogy beszéljen Tara-val.
-----
Az éjszaka közepén Sue felébredt, sokkal éberebbnek érezte magát, mint az elmúlt napokban. Bekukkantott Lucy szobájába és látta, hogy Tara alszik. Becsukta az ajtót és konyhába ment, hogy csináljon egy teát magának. Levi követte, és leült a nő lábaihoz.
„Sajnálom haver. Tudom, hogy az utóbbi időben nem voltam saját magam.” – megsimogatta meleg bundáját. - „Össze kell szednem magam. Szükségem van, hogy dolgozzak ezen az ügyön, és ha feladom, Jack soha nem fog visszaengedni dolgozni. Meg kell csinálnunk haver. Meg kell tegyek mindent, félre kell rakjam érzéseimet és meg kell tenni értük.” - Levi megértően nyöszörgött. A nő még egyszer megvakarta a bundáját mielőtt leült a számítógépéhez. Vett egy mély levegőt mielőtt belemerült az aktába, amely nagyon mélyen érintette.