8./ fejezet

„Meséld el mi folyik itt Jack.” – kérte Dimitrius, megállva összezavarodott barátja melletti széknél.
„Őszintén nem tudom. Semmit nem mondott el nekem.”
„Lehet, hogy kihagytunk valamit?” – kérdezte Dimitirus, próbálva segíteni.
„Sue és én a múlt hétvége nagy részét együtt töltöttük. Jól volt, egyáltalán semmi probléma nem volt.” – kezdte Jack. Dimitrius hozzátette,
„Hétfőn reggel is jól volt.” – Jack elgondolkodva ült, derengeni kezdett valami,
„Kapott egy telefonhívást.” - Dimitrius ránézett,
„Kitől?”
„Nem tudom. Az kell, hogy legyen, mert utána vált letörté. Kérdeztem, hogy hova megy. De nem válaszolt, csak elment. Kerestem a parkolóban, de Ted irodájában volt szabadnapot kérni. A következő, amit tudunk, hogy két napra eltűnt, majd felhívott, hogy a reptéren van.” – magyarázta Jack. Dimitrius folytatta Jack gondolatmentét,
„Ez azt jelenti, hogy valahova elrepült. Valószínűleg egy kicsit távolabb, hogy nem autóval ment.”
Myles lépett be, mindkét férfi felé fordult. Odahúzott egy széket, egy notesz volt a kezében.
„Nem tehetek róla, de meghallottam. Álnevet használt a reptéren, így eddig, nem tudtam kinyomozni, hova ment. A telefonhívás, viszont, amelyet fogadott, mielőtt olyan hirtelen eltűnt, egy nyugat virginia-i számról jött. A hívó letiltotta a kijelzést, de megpróbálhatjuk kideríteni, ki volt.” – A két férfi furcsán nézett rá. - „Mi az? Azt hiszitek én nem aggódom miatta?”
„Nem, egyáltalán nem.” – válaszolta Dimitrius gyorsan, - „csak azon csodálkozunk, hogy te ennyire az élen van. Köszönjük. Majd meglátjuk, hogy Tara mit tud tenni, ha visszajön.”
„Mit akarsz, mit tegyek a gyilkossági ügyben?” – kérdezte Jack csendesen, habár gondolatai visszatértek a szőke nőhöz, Jack visszaakarta terelni gondolatait a munkához, hogy lefoglalja magát, amíg Tara felől hall. Bobby visszatért az irodába, amint Dimitrius éppen válaszolni készült,
„Elindultak a kórházba.” – mondta Bobby, az asztalához ülve.
„Kórház? Mi történt!’ – kérdezte Jack felállva. Úgy tudta, hogy csak Tara orvosához mennek. Bobby gyorsan válaszolt, hogy barátja ne aggódjon.
„Az orvos, akit Tara ismer ott dolgozik. Tara úgy gondolta, hogy jobb, mint egy rendelő. Hívni fog amint meg tud valamit.”
Bobby tartózkodott attól, hogy elmondja Jack-nek azt a részt, hogy Sue ismét elszédült, és nem tudott megállni a saját lábán, így neki kellett elvinnie a kocsihoz. Úgy vélte, hogy nem kellene ennél jobban felzaklatnia legjobb barátját.
„Jack, miért nem segítesz Bobby-nak a telefonhívásoknál, hátha valaki hallott valamit a gyilkosságokról, és hogy vajon előre kitervelt volt-e. Feltételezem az irodában akarsz maradni?” – kérdezte Dimitrius, Jack hálásan bólintott. - „Myles és én újra elmegyünk a helyszínre.”
-----
Jack igazából jól haladt az üggyel, és próbált néhány részletnek utána járni, mikor észrevette, hogy Tara belépett az irodába. Látva a férfi tekintetét a nő egyesen a férfi asztala felé ment. Bobby is odalépett, türelmetlenül, hogy hallja a híreket a barátjukról.
„Hol van Sue?” – kérdezte nyugtalanul Jack.
„Otthon alszik.” – válaszolta Tara, tudta, hogy Jack nem lesz boldog a választól. Biztos volt benne.
„Egyedül?” – bámult a nőre.
„Az orvos azt mondta, hogy jó. Kapott egy nyugtatót és néhány órára ki lesz ütve.” – jelentette Tara. Bobby megkérdezte,
„Mondott valami mást az orvos?”
„Azt mondta, hogy Sue nyilvánvalóan nagy stress alatt volt az utóbbi időben. Nem evett vagy aludt annyit, mint kellett volna. A vérvizsgálat eredménye csak később lesz meg, de szerinte csak néhány nap pihenésre és nyugalomra van szüksége.” - Mielőtt Jack félbeszakíthatta volna, a nő még hozzátette. „Arra is gondol, hogy egy kicsit egyedül kellene hagyni, de rendbe jön, feltéve, hogy életének ez a periódus nem húzódik el. Úgy véli, hogy a szédülések ezek összességének eredménye. Túlságosan nem aggódott, de egyeztettünk egy másik időpontot 2 hét múlva, még ma hívni fog a vérvizsgálat miatt és bemegyünk, ha látjuk, hogy valami baj van.” – fejezte be Tara.
Jack rosszul érezte magát korábbi kirohanása miatt, különösen miután a nő mindent megpróbált és segített barátjának,
„Köszönöm Tara. Igazán nagyra értékelem.”
A nő visszamosolygott a férfira, megértve, hogy mire is gondol a férfi.
„Én leszek az első váltás – neked szükséged van az alvásra ma este. Biztos vagyok, hogy Lucy nem fogja bánni, ha használom az ágyát.” – közölte Tara.
„Maradsz éjszakára.” –mondta Jack, hálás mosollyal. - „Benézek munka után és megvárlak ott. Hátha elmondja.” – Bobby odalépett és megveregette barátja vállát.
„Szerencsés, hogy itt vagy neki, haver. Habár mindketten makacsok vagyok, hogy ezt bevalljátok. Miért nem mész oda most? Végig nézem ezeket, és hívlak, ha bármi érdekes történik.”
Jack elköszönt két barátjából mielőtt kiviharzott az ajtón Sue lakására indulva.
-----
Sue felébredt, nagyon bizonytalan volt és fáradt, az elmúlt néhány órában elkerülték az emlékek. Észrevéve, hogy egyedül van, így lehetősége adódott, a nappaliba indult és tárcsázta szülei házát.
„Szia anyu.” – mondta a telefonba. - „Minden rendben, kaptam néhány szabadnapot. Hogy vagy?” – Tudta, hogy anyukája sír. A hírek kegyetlenek voltak neki, csakúgy, mint szüleinek. - „Tudom anyu. Nagyon szeretlek.” – szünetet tartott. - „Rendben leszünk. Mindent megteszek, ígérem. Mond meg apunak, hogy szeretem. Viszlát anya.” - letette a kagylót, könnyek csorogtak végig arcán. Felkapta a takarót a díványról és magára terítette, lehunyta szemeit és hagyta, hogy a kimerültség újra elhatalmasodjon rajta.