Legbelül
2008.07.15. 19:16
7. rész
7. fejezet
Sue még mindig mélyen aludt, mikor Jack 2 órával később felébredt. Óvatosan kelt fel anélkül, hogy a nőt felébresztené, majd újra betakarta és kiment a konyhába, hogy kávét főzzön. Noha se túl sokáig, se túl mélyen nem aludt, Jack mégis sokkal kipihentebbnek érezte magát, mint az elmúlt napokban. Végül is tudta, hogy Sue hol van. A nő legalább azt beismerte, hogy történt valami és a ő tiszteletben tartja az időt, amig a nő felkészül rá, hogy elmondja. Miért nem érti vagy igazodik el a nő iránti érzésein? Gondolta magában. Arra, hogy a nővel történt valami, összeszorult a férfi szíve. Ez nem volt normális reakció egy kollégától vagy egy baráttól. Jack nem tudta, hogy mit gondoljon.
Mielőtt esélye lett volna, hogy tisztázza gondolatait, zajt hallott a nappaliból. Besietett, hogy megbizonyosodjon, hogy Sue jól van, besétált és látta, hogy a nő hánykolódik és forgolódik a díványon, sírva és nyöszörögve álmában. Óvatosan odasétált mellé és gyengéden megpróbálta felébreszteni. A nő szeme remegve kinyílt és gyorsan felült, felfogva környezetét, kibogozta a fejében száguldozó kusza gondolatait. Tudta, hogy magyarázatot kellene adnia, különösen az aggodalmat látva a férfi szemében.
„Rossz álom”, - mondta, aztán feltűnt neki valami. - „Itt voltál egész éjszaka?” – Jack bólintott, - „Ha nem sietek, elkések a munkából. Sajnálom, nem gondoltam, hogy itt maradsz egész éjszaka.”
„Sue.” – a nő a megfordult, hogy lássa, hogy a férfit. - „Tudom, hogy bármi is történt az nagyon nehéz neked, de azt is tudom, hogy mikor készen állsz elfogod mondani.” – Sue bólintott, próbálva visszatartani a könnyeit. - „De azt nem tudom, hogy jó ötlet-e, hogy ma vagy az elkövetkező néhány napban be gyere dolgozni. És úgy hiszem, hogy egyedül se kellene maradnod.”
„Dolgozni akarok menni, ma.” – válaszolta a nő, makacs tekintetét a férfin tartotta.
„Biztos?” – a nő bólintott.
„Szükségem van arra, hogy kiűzzem ezt a fejemből és a munka jó kikapcsolódás. Nem számítok rá, hogy olyan leszek, mint általában, de biztos vagyok benne, hogy tudok nektek segíteni bármi is az ügy.” – Jack kétkedően nézett rá.
„Az irodában maradsz. Lazítasz és haza mész, ha nem érzed jól magad vagy bírod. Bobby vezeti az ügyet, így ha szükséged van rám, elérhető vagyok.” - Nem akart nyomást gyakorolni a nőre, de égett a vágytól, hogy kiderítse, mi történt, ami a nőt ennyire megváltoztatta.
-----
„SUE?” – sikította Tara. Sue nem tehetett róla, de elmosolyodott, bár Jack észrevette, hogy a nő szemei nem mosolyognak, azonban látta, hogy meghatódott, amint a nő odaszalad hozzá és átölelte. Bobby szintén odasétált és Jack-re nézett azt kérdezve, miszerint elmondta-e mi a baj. Jack a fejét rázta.
„Rendben vagy kislány?” – kérdezte Bobby, megölelve a nőt. Az nem válaszolt csak megkerülte a kérdést.
„Jó újra látni.” – a nő az asztalához sétált, amint Bobby Jack-hez sétált. A nő hátat fordított nekik, így a fiúk beszélgetni kezdtek, figyelve közben, hogy a nő mikor fordul meg.
„Mi a helyzet?” – kérdezte Bobby homlokát ráncolva. Jack felsóhajtott.
„Nem tudom. Be akart jönni dolgozni…”
„Biztos vagy abban, hogy ez jó ötlet haver? Gyilkossági ügyön dolgozunk…” - Abbahagyta, amint észrevette, hogy Sue megfordult. Tudva, hogy a nő nem méltányolná, hogy a háta mögött róla beszélgetnek, így gyorsan témát váltott. - „…és nincsenek bizonyítékok, azt hisszük, hogy a fickó megborotválkozott. Se haj, se vér, se DNS.”
A nő odalépett és becsatlakozott a beszélgetésbe,
„Mi történt?” – Bobby kérdően nézett Jack-re, azon tűnődve, hogy miként folytassa. Jack megadóan bólintott, így neki kezdett.
„Meggyilkoltak egy családot.” – Sue szeme tágranyilt, de Bobby arra gondolta, hogy ez a rettentő bűntény miatt van. Így folytatta. - „Úgy tűnik, hogy első a feleség volt, aki megpróbálta megvédeni a gyerekeket. Aztán bejött az apa, és megölték, mielőtt….” - Jack megrázta a fejét, hogy hagyja abba. Mindketten Sue-ra néztek, aki a távolba meredt, arca sápadt volt.
„Tudtam, hogy nem kellett volna bejönnie ma.” – súgta Jack Bobby-nak. A férfi megérintett a nő karját, hogy felhívja a figyelmét. A nő ránézett.
„Sue, lehet, hogy jobb lett volna, ha otthon maradsz.”
A nő gyorsan megrázta a fejét. Majd hirtelen, megbicsaklott a térde és egy pillanatra lecsukódott a szeme. Jack kapta el mielőtt elterült volna a padlón. Bobby odarohant, hogy segítsen, amint a férfi a nőt a székéhez vitte és leültette.
A nő szemei még mindig csukva volt, érezte, hogy Jack keze megragadja az övét és Bobby erős ujjai a vállát fogják.
„Szédülés,” – mondta a nő csendesen, amint mélyeket próbált lélegezni, hogy megállítsa a világ forgását.
„Haza kellene menned.” – mondta Bobby.
Dimitrius lépett be, összezavarodott, hogy Sue-t az asztalánál látja, Jack és Bobby pedig körülötte tolong aggódva. Tara lebonyolított egy gyors telefont, Sue-ra nézve. A férfi hallotta valamennyit, ami úgy hangzott, mintha egy orvossal beszélne. Myles nem volt jelent.
„Mi folyik itt?” – kérdezte D, amint odasietett, látta a nő sápadt arcát, keze a széket szorította, mintha attól tartana, hogy eltűnik a sötétségben, ha elengedi. Tara odarohant.
„Beszéltem egy orvos barátommal. Egyeztettem egy időpontot Sue-nak 20 perc múlva. Elviszem.” – Jack-re nézett, szerette volna tudni, hogy inkább ő vinné-e, de a férfi egyetértően bólintott. A férfi nő előtt térdelt, amint az végre kinyitotta a szemét.
„Sue,” – kezdte – „Tara elvisz egy orvoshoz. Meg fogjuk találni mi a baj oké?”
„Jól vagyok. Segíteni akarok az ügyben.” – nézett Jack-re. Bobby megérintett a nő karját és az felé fordult.
„Úgy nem tudsz segíteni, ha beteg vagy. Meglátjuk mit mond az orvos, néhány nap pihenés és aztán segíthetsz, mikor valójában tudsz. Nem vagy jól.”
A nő bólintott. Tara odalépett hozzá és segített felállnia. Még mindig bizonytalan volt a lábán, Bobby támogatta a másik oldalról.
„Később benézek oké?” – mondta Jack, remélve, hogy átölelheti és távol tarthatja mindentől ami rossz. A nő bólintott, amint az ajtó felé mentek. A férfi visszament az asztalához és fejét kezébe temette.
„Jack?” – mondta D, odasétálva barátja asztalához. –„Most, hogy elment, mond el nekem pontosan, mi folyik itt.”
folyt.köv.
|