6./ fejezet

A reptér felé tartva Jack ráébredt, hogy nincs ötlete merre van Sue. Mivel a kijelző nem mutatta meg, elővette a mobilját és üzenetet küldött a nőnek. A férfi végigrohant az üres reptéren keresve bármi jelent a nőtől, várva a válaszra. Mielőtt esély lett volna a válaszra a férfi kiszúrta a nőt. Jack látta, hogy nő előveszi a csipogóját a táskájából. Abból, ahogy a nő vállai lesüllyedtek, Jack tudta, hogy az elmúlt néhány nap pokol lehetett a nőnek. Csak remélte, hogy a nő hagyja, hogy átsegítse őt ezen.
A férfi a nő mögé lépett, amint Levi észrevette oda ugrott hozzá. Sue ezt észlelve, megfordult. Egyikük sem szólt semmi, ahogy ott álltak a reptéri váró közepén, egyedül. Jack nem tudta nem észrevenni a táskákat a nő szeme alatt, fáradt és kimerült arcát. A nő szomorú szemekkel nézett a férfira, mielőtt lassan azt mutatta, hogy ’Sajnálom’. Jack megrázta a fejét és odalépett, majd szorosan karjaiba zárta a nőt és hálás volt, hogy nő biztonságban van.
-----
A nő a lakásáig vezető egész úton hallgatott. Jack alig hallott két szót a nőtől, miközben vezetett, nem zavarta meg a nőt, hogy beszélgetést próbáljon kezdeményezni. Segített felvinni a nő táskáit a lakásba. Észrevette, hogy próbált kitérni a szembesítés elől, mindketten tudták, hogy bekövetkezik, de Jack azt is észrevette, hogy sok minden jár a nő fejében, melyeket Jack még nem értett.
„Köszönöm, hogy hazahoztál. Holnap találkozunk?” – kérdezte a nő csendesen, még mindig kerülgetve a férfi tekintetét. Jack nyugtalan volt és az aggodalom elvette józan eszét.
„Te most viccelsz?” – a nő megindító szemekkel nézett a férfira. – „Hagyjuk ezt egy percre! Két napra eltűntél, nem értelek el. Betegre aggódtam magam. Felhívtál a reptérről, halál sápadtan és azt hiszed, hogy nem beszélünk erről?” – Jack hirtelen megbánta kirohanását, amint látta, hogy nő megrándul szavaitól és könnyek gyűlnek szemébe.
„Ne kiabálj velem. Nem tudok beszélni róla és te kiabálsz velem!” – a nő elsétált és becsapta a hálószobája ajtaját. A férfi utána ment, de meghallotta a zár kattanását, kizárta őt, összeomlott minden reménye, hogy kiderítse mi a baj.
-----
„Becsapta az ajtót és bezárta?” – kérdezte Bobby meglepetten.
„Igazán nagy baj van Bobby.” – válaszolta Jack kétségbeesetten. – „Látnod kellene.”
„Ne hagyd egyedül. Biztonságban van a szobájában, nem fog semmit csinálni…” – Bobby mondta vontatottan. Jack soha nem gondolt ilyenre Sue-tól, de miután hazaért, és igy viselkedett, nem tudta, hogy mit gondoljon.
„Emiatt hívtalak. Elboldogultok ezzel a gyilkossági üggyel nélkülem? Nem hagyom, amíg ki nem derítem mit történt, a hirtelen eltűnése és hogy miért ilyen lehangolt.” – A férfi lette, és leült a Sue díványára, kezét végig futatta a haján, csalódott volt, de a hosszú várakozástól lehiggadt.
-----
„Ha jól sejtem Jack nem jön be?” – kérdezte Dimitrius Bobby-t, amint letette a telefont. Bobby rázta a fejét.
„Nagyon aggódik.”
„Mi mindannyian tudjuk, hogy Jack is ugyanolyan konok, mint ő és azt hiszem, hogy mindannyain tudjuk, hogy mennyire aggódik érte, habár nem hajlandó beismerni azt. Vigyázni fog rá.” – tette hozzá Myles. Tara hozzátette,
„Mit a helyzet Lucy-val? Nem kellene kapcsolatba lépni vele? Ha valami baj van, lehet, hogy tudna segíteni…”
„Ha Lucy tudna erről, a következő géppel hazajönne. Megfontoljuk ha a dolgok rosszabbra fordulnak, de amíg nem tudunk többet, lehet, hogy ki kellene maradnunk. Amennyiben lehetséges.” – javasolta Myles.
„Sajnos, még dolgozunk kell ezen az ügyön is. Tartsuk a kapcsolatot Jack-kel, dolgozhat egy mellékágon, és elsődleges teendője, hogy – vigyázzon Sue-ra” – mondta Dimitrius, középre sétálva. - „Meggyilkolták a Vander családot. Úgy néz ki, hogy először a feleséget ölték meg, aki próbálta megvédeni 2 gyermekét, majd bejött az apa, szintén megölték, mielőtt……a gyerekekhez ment volna. Meg kell próbálunk kideríteni, hogy ismerték-e azt aki ezt tette.”
„Milyen bizonyítékok vannak?” – kérdezte Bobby.
„Azt gondoljuk, hogy bárki tette is, leborotválta minden szőrzetét mielőtt oda ment. Valószínűleg előre megfontolt gyilkosság, mert nincs se haj, se bőr sehol. Minden vér az áldozatoké. A legfontosabb nyomunk az üzenet, amit a helyszínen hagyott.” – foglalta össze Dimitrius. –„Figyeljen mindenki, beszéljetek az informátoraitokkal. Meg kell találjuk ezt a fickót, mielőtt újra lecsap és elpusztít egy másik családot.”
-----
Jack ledőlt Sue kanapéjára. Levi a lábainál feküdt, miután végre elmozdult Sue ajtajától. A férfi az órára pillantott, mely hajnali1 órát mutatott, de megesküdött, hogy marad, amíg esélye lesz hogy beszéljen a nővel. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy hajnalig kell ott ülnie.
Az elmúlt néhány nap alváshiány miatt és az átvirrasztott éjszakáktól - amikor azon tűnődött, hogy hol van Sue - érezte, hogy szemhéja egyre nehezebb lesz. A következő dolog, amit felismert, mikor kinyitotta a szemét, hogy Sue-t látja tetőtől talpig egy takaróba bugyolálva. Még félálomban kérdezte a nőtől,
„Jól vagy?” – a nő nem válaszolt a férfi kérdésére.
„Haza kellene menned.” – A férfi felült, magához térve észlelte, hogy nagyobb világosság van. A férfi az órára pillantott, amely hajnali fél ötöt mutatott.
„Nem tudtam aludni. Sajnálom, hogy letoltalak téged Jack.” – mondta a nő csendesen, amint leült a férfi mellé a díványra.
„Sajnálom, hogy sürgettelek, de reméltem, hogy elmondod mi a baj. Segíteni akarok.” – könnyek kezdtek hullani a szeméből végig csorogva az arcán, amint Jack megfogta a karján és magához húzta.
„Tudom, hogy segíteni akarsz, és én ezt nagyra értékelem, de először magamban kell feldolgoznom. Most arra van szükségem, hogy a fejemben elrendezzem gondolataimat és hogy tisztán lássak, mielőtt beszélek róla.”
„Valami rossz történt?” – a nő bólintott.
„Nagyon sajnálom Sue.” – Sue elkezdett zokogni, Jack szorosan a mellkasára vonta. Percekkel később a nő zokogása elhalt, a férfi ránézett és észrevette, hogy nő a kimerültségtől újra elaludt. A nélkül, hogy felébresztené a takaróért nyúlt, megfogta és betakarta vele mindkettőjüket, mielőtt a fáradtságtól lehunyta a szemeit, karjaival még mindig szorosan ölelte a nő vállát.