2./ fejezet:

„Hol van Sue?” – kérdezte Dimitrius, az irodába lépve.
„Kivitte Lucy-t a reptérre. Lucy arra gondolt, hogy ez jó ötlet, anélkül, hogy Sue tudott volna róla hagyta egy kicsit tovább aludni, mint általában.” – mondta Jack. Bobby összeráncolta a szemöldökét.
„Mi történik itt haver? Jól van?”
„Igen. Csak azt hiszem kimerült az előző ügytől.” – válaszolta Jack, próbálva, hogy hangja ne tűnjön túl aggódónak.
„Lehet, hogy egy szabadnap kellene neki? Igazán fáradtnak néz ki…” – javasolta Dimitirus. Jack felsóhajtott,
„Már próbálkoztam, de nem jött össze. Rajta tartjuk a szemünket. Biztos vagyok, hogy néhány nap és jól lesz.” Mintegy végszóra Sue lépett be az ajtón, és mindenki felé fordult. A nő elmosolyodott, majd megdermedt és körben nézett a szobában.
„Lemaradtam valamiről?” – nézett körbe érdeklődve. Mindenki a fejét rázta, hogy ’nem’, de Sue érezte, hogy róla beszéltek. Úgy döntött, hogy témát vált. „Nos, kivittem Lucy-t a reptérre. A következő 2 hétre elutazott Arizonába…”
„Megleszel egyedül?” – kérdezte barátságosan Tara. – „Nem akarod, hogy veled maradjak?” – Sue a barátjára mosolygott.
„Kösz Tara, de jól megleszek. Nagy lány vagyok.” – Jack összevonta szemöldökét és Tara-ra nézett, hogy erélyesebb is lehetett volna. A nő nemet intett fejével és a férfi lemondóan sóhajtott fel. Sue leült az asztalához, próbálva figyelmen kívül hagyni a különös pillantásokat. Mikor végre meglátta, hogy a fiúk másra figyelnek, megpróbálta magára vonni Tara figyelmét, és mutatni kezdet,
’Miről volt szó?’
Tara vissza jelzett. ’Csak aggódnak érted. Biztos nem akarod, hogy veled maradjak?’
’Rendben lesz minden, kösz. De értesítelek, ha egyedül érzem magam.’ – egymásra mosolyogtak és visszatértek a nagy halom papírmunkához, amely szinte mindig elborította őket.

------

A nap már régen lenyugodott és Sue érezte, hogy szemei égnek az egész napos könyörtelen számítógépes munkától. El akart készülni a jelentéssel Randy-nek. Teljesen hiábavaló volt és tudta, hogy a férfi csak kényszeríti őt erre a saját bosszúságára. A nő belehajtotta fejét kezeibe, megmasszírozva halántékát, lehunyta szemeit és szünetet tartott, remélve, hogy hamarosan hazamehet és vehet egy jó fürdőt, és remélte, hogy fejfájása elmúlik.
Jack mérges volt magára, mert a munkahelyen hagyta az aktát. Meglepetten látta, hogy fény szűrődik ki az irodából, amint a kihalt folyóson lépkedett. Amint belépett az ajtón meglátta Sue szőke haját a vállain pihenni. Rosszallóan ráncolta össze homlokát, hogy itt látja a nőt, nyilván teljesen kimerült, fejét a karjain nyugtatta. Aggódott és mellé lépett. Amint Levi észrevette, felült és mancsait a nő térdére tette. A nő felemelte a fejét,
„Jack? Mit csinálsz itt?” – a férfi letérdelt a nő asztala mellett.
„Azt hiszem az fontosabb kérdés, hogy te mit csinálsz itt?” – a nő egy bágyadt mosolyt küldött a férfi felé.
„Csak befejezem a Randy-nek a jelentést mielőtt hazamegyek…” – a nő érezte, hogy kezd elgyengülni és szemei elfátyolosodtak. Kissé megbillent és a Jack tartotta meg a vállainál.
„Sue?” – mondta aggódva.
„Jól vagyok.” – válaszolta gyorsan, amint a szoba forgása megszűnt és Jack nyugtalan arcába nézett.
„Azt mondtad, hogy jobban fogsz vigyázni magadra.” – mondta rosszallóan az elmúlt napra gondolva. – „Mikor ettél utoljára?” – Sue elfordult.
„Ez egy kicsit mozgalmas nap volt. Reggel elaludtam, aztán siettünk, hogy Lucy elérje gépet, így azt hiszem kihagytam az ebédet is…” – a nő Jack szúrós tekintetét.
„Gyere. Elmegyünk.” – a férfi megragadta a nő kabátját és kézen fogta a nőt.
„De Jack! Nem tehetem…” – Jack megfordult és ránézett.
„Randy-nek rajtam kell keresztül jutnia, ha akar valamit. Nem ettél már lassan 24 órája, majdnem elájultál, és nagyon fáradt és gondot okoz ébren maradnod. Elviszlek, hogy egyél valamit és aztán hazaviszlek és irány az ágy.” – Sue megforgatta szemeit, de hálásan elmosolyodott.
„OK, mama.” – Jack a nőre vigyorgott.
„És holnap, lazítasz. Szabadnapod lesz, különös tekintettel arra, hogy szombat lesz.” – Sue összeszedte minden holmiját és Jack-kel együtt kisétált az ajtón.

-----

„Őszintén Jack, minden rendben. Eljutok az ajtómig.” – mondta Sue, habár nagyon hálás volt a férfi ajánlatáért. - „Nem akarsz bejönni egy csésze teára?” – Jack elmosolyodott és igent mondott, így 20 percen belül a díványon ültek, szórakoztató emlékeken nevettek.
„Aztán a toll Myles arcán…” – mondta nevetve Sue. Néhány perc csendben telt el és végül Jack összeszedett annyi bátorságot, hogy feltegye a nőnek az elmúlt hónap óta kikívánkozó kérdést.
„Megbántad valaha azt a döntésed, hogy nem utaztál el New York-ba?” – a nő néhány percig fürkészően nézett a férfira, mintha a kérdésen tűnődne.
„Nem fogok hazudni és azt mondani, hogy nem tűnt volna izgalmasnak, de nem. Boldog vagyok, ahol vagyok.” – pajkosan mosolygott. - „Bár, ha visszaemlékszem, soha nem fejezted be, amit aznap a folyóson mondtál…” – mosolya szélesebb lett, amint Jack kezdett elpirulni. Sue próbálta elfojtani ásítását.
„Hagyjuk máskorra ezt a beszélgetést, le kellene feküdnöd. Biztos vagy, hogy rendben leszel egyedül?” – Úgy tűnt, hogy a nő sokkal jobban, miután evett és újra meg újra megígérte Jack-nek, hogy komolyabban fog vigyázni magára, de a férfi látta, hogy milyen fáradt. Csak remélni tudta, hogy egy kiadós alvással a nő újra a régi lesz.
„Jól leszek. Köszönöm, hogy hazahoztál Jack és aggódsz értem. Adj néhány napot és újra a régi leszek.” A férfi gyorsan megölelte a nőt. Jack akaratlanul is, de emlékezett a korábbi öléseikre és, hogy mennyire félszegek voltak. Az évek alatt, azok természetessé váltak és férfi örült ennek.
„Kikísérem magam. Aludj jól, és hív, ha szükséged van rám – ígéred?” – a nő bólintott és mosolygott.
„Jó éjt Jack.” – a nő megfordult és a szobája felé tartott. Jack hallotta az ajtó csukódását és felsóhajtott, mielőtt hazaindult.

folyt.köv.