16.

Sue ébredt elsőnek. Még sötét volt a szobában. Először nem tudta, hogy hol van. Aztán megérezte, hogy egy kar fonódik derekára. Megijedt. Lassan elfordította fejét. Jack! – sóhajtott fel megkönnyebbülten. – Hányszor képzeltem el, hogy karjaiban fekszem, és ő átölel. Annyira jó érezni testének melegét.Kicsit közelebb húzódott a férfihoz, aki álmában még szorosabban fonta karját dereka köré. Sue elmosolyodott. Bárcsak minden reggel az ő karjaiban ébredhetnék. Minden megadnék érte. Lehunyta szemét és néhány pillanattal később már újra aludt.

Jack telefonjának pityegésére ébred. Rápillantott az órára 7 óra! Ki lehet az hajnalban?– mérgelődött, majd elmosolyodott, ahogy pillantása a karjaiban fekvő szépségre esett. Itt van velem. Bárcsak minden nap, reggel, este, délben a karjaimban tarthatnám. Telefonja kitartóan pityegett. Óvatosan elhúzott Sue-től, hogy felvegye mobilját. Jack mosolyogva figyelte, ahogy Sue közelebb húzódik hozzá. A kijelzőre pillantott. Bobby!
- Szia Bobby – suttogta, majd eszébe jutott, hogy Sue nem halja. – Miért ilyen hajnalban?
- Szia Jack. Tegnap már nem akartalak hívni, mert tudtam, hogy fontosabb dolgod is van. Nálam van Sue holmija.
- Kösz Bobby! Minden rendben volt?
- Igen. Mire a lakáshoz értem a fickó felszívódott. A házmester szerint vidékre utazott. A cuccokat nála hagyta. Mihez kezdtünk?
- Nem tudom. Sue-nak kell döntenie.
- Hogy van?
- Még alszik. – nézett szerelmesen az alvó lányra.
- Nem is zavarlak tovább, ápold csak nyugodtan szíved hölgyét. Dél körül beugrom. – Jack válaszát meg sem várva letette.
- Bobby! – szólt, de már csak zúgást hallott. Ennyire nyilvánvaló lenne, hogy oda vagyok Sue-ért?

Még korán van! Így visszabújt Sue mellé. Képtelen volt ellenállni, és lágyan végig simított a lány arcán, majd karján. Milyen bársonyos a bőre. Elkomorodott, amikor észrevette Sue karján a lila foltokat. Hirtelen ötlettől vezérelve előrehajolt és ajkával lágyan megérintette azokat. Bárcsak egyetlen csókom meg nem történtté tehetné ezt az egészet. Felemelte a fejét és Sue csodálkozástól kitágult szemeibe nézett. Elpirult, hogy Sue rajtakapta. Lesütötte tekintetét.
- Jack! – suttogta Sue – Mit csinálsz?
Még jobban elpirult. Lassan felemelte a fejét. Félt, azonban minden rossz érzése azonnal tovaszállt, amint meglátta a lány arcát. Tekintette gyengédséget, bizalmat sugárzott. Soha életében nem látta még ilyen gyönyörűnek, még az arcán lévő horzsolás sem csökkentette szépségét. Legszívesebben azonnal megcsókolta volna.
- Jack?
- Tudod – kezdte és kissé elhúzódott, félt, hogy nem tud parancsolni magának – mikor kicsi voltam és megütöttem magam, anyukám mindig gyógypuszit adott a sérülésre és azt mondta, hogy akkor gyorsabban gyógyul. – Kíváncsian figyelte Sue arcát.
- Igazán. – mosolyodott el a lány – és bevált?
- Többnyire igen – mosolygott vissza Jack.
Itt az alkalom. Sue szíve hevesen kezdett verni, már attól félt, hogy a férfi meghallja. Mit veszíthetek? Mindent! Nem érdekel! Mindent egy lapra tett fel.
- Jack…. – nyelt egy nagyot, egy pillanatra elbátortalanodott.
- Igen?
Sue nem mert a férfira nézni, elpirult.
- Ha megmutatom, hogy még hol fáj, oda is kapok gyógypuszit?
Jack tágra nyílt szemmel bámult rá. Álmaimban sem gondoltam, hogy Sue egyszer ilyet kér tőlem! Annyira aranyos, ahogy elpirult.
Sue lassan felemelte tekintetét. Jack látta benne a félelmet az elutasítástól. Tudta, hogy hatalmas bátorság kellett ahhoz, hogy ezt kimondja. Szíve megtelt szerelemmel. Én kicsi bátor Sue-m!
Mivel Jack nem reagált Sue megijedt. Túl messzire mentem. El akart húzódni, de Jack megragadta a kezét.
- Na kishölgy, mutassa hol fáj! – mondta Jack. Sue-nak a lélegzete is elakadt a férfi tekintetéből sugárzó gyengédségtől és szerelemtől. – Jack bácsi meggyógyít minden sebet. Megmutatod? Vagy esetleg keressem én meg a fájó pontokat?

folyt.köv.