15.

Jack nyugtalanul fel s alá járkált a lakásban. Mellette akarok lenni! Végül nem bírta tovább és bekukucskált a szobába. Sue már aludt. Jack az ágy mellé lépett. Percekig nézegette a bájos arcot és a párnál elterülő szőke fürtöket. Itt van velem! Bárcsak örökre itt maradna! Végig simított a lány haján, majd nehéz szívvel ugyan, de átment a saját szobájába. Ajtaját résnyire nyitva hagyta, hogy meghallja, ha Sue-nak netán szüksége lenne valamire. Gyorsan lezuhanyozott, felvette pizsamanadrágját, majd ágyba bújt.

Sue felriadt. Álmában újraélte az este szörnyűségeit. Soha nem hittem, hogy ez megtörténhet velem. Hogyan ismerhettem így félre David-et! Régen csalódtam már ennyire egy emberben.– sóhajtott fel. Fáradt és kimerült volt, de nem tudott elaludni, mert ahogy lehunyta a szemét David arca jelent meg előtte. Lassan felült az ágyban és hátát az ágytámlájának támasztotta. Jack! Rá mindig számíthatok. Annyira szeretem! Ahogy ma este rám nézett, olyan érzésem volt, hogy nem csak a barátot látja bennem. Azt mondta, hogy tökéletes vagyok! – elpirult a felvillanó emlékképektől – El sem merem hinni, hogy egy olyan férfinak, mint Jack-nek én kellenék. Ez képtelenség. – megrázta a fejét. Újra bebújt a takaró alá, de hiába próbálkozott képtelen volt újra elaludni. Olyan egyedül érzem magam! Bárcsak Jack itt lenne mellettem! Döntött. Szüksége van a férfira. Tudta, hogy nagyon késő van, és sejtette, hogy Jack már biztos alszik, de azért lassan felkelt az ágyból. Arca fájdalmas grimaszba torzult, amikor ránehezült sérült térdére. Sántikálva a férfi szobájához ment. Az ajtórésen fény szűrődött ki. Kinyitotta az ajtót.

Jack az ágyon ülve olvasott, vagyis csak próbált olvasni, mert gondolatait a másik szobában lévő szőkeség töltötte be. A szeme sarkából észrevette a mozgást az ajtóban. Odafordult, egy pillanat alatt kiugrott az ágyból és Sue-hoz sietett.
- Valami baj van? Rosszul vagy? – kérdezte, szeméből aggodalom sugárzott. – Miért nem szóltál?
- Nincs semmi baj. – mosolygott Sue. Meghatotta a férfi aggódása. – Nem tudok aludni. Félek egyedül. – félszegen Jack-re emelte tekintetét – Nem maradhatnék itt? – kérdezte elvörösödve.
Jack tágra nyílt szemmel meredt a lányra. Milyen sokszor álmodtam erről!
- Természetesen – bólintott mosolyogva. Kézen fogta, és az ágyhoz vezette. Sue bebújt az ágyba. Jack is visszafeküdt és Sue-hoz fordult. – Most már minden rendben lesz. Próbálj meg aludni, szükséged van a pihenésre.
- Köszönök mindent. – mosolygott a férfira Sue. – Beszéltél Lucy-val?
- Igen. Holnap átjön és hoz tiszta ruhát. Nagyon aggódik ő is és Bobby is.
- Bobby?
- Felhívtam és megkértem, hogy hozza el a holmidat…
- Jaj, Jack, annyi baj van velem. – sírni kezdett. – Meg sem érdemlem, hogy ilyen barátaim legyenek. Mindig csak gondot okozok nektek.
- Ne beszélj már butaságokat! – törölte le Jack ujjaival a lány könnyeit. – Jobb dolog nem is történhetett velünk, mint hogy berobbantál az életünkbe. – mosolygott. Látta, hogy Sue is elmosolyodik egy kicsit, ahogy eszébe jutott első találkozásuk.
- Most már azonban igazán ideje, hogy megpróbáljunk aludni. – megsimogatta Sue arcát. A lány megremegett érintése alatt. – Hosszú volt a mai nap.
- Igazad van. Jó éjt! - suttogta Sue. Tökéletes biztonságban érezte magát élete szerelme mellett. Tudta, hogy a rémálmok ma éjjel már nem fognak visszatérni.
- Jó éjt! Szerelmem! – Jack eloltotta a lámpát. A lány lehuny szemmel szorosan hozzásimult. Jack megpuszilta a lány homlokát. - Amíg élek, nem engedem, hogy bárki is akár egy ujjal is hozzád érjen. – suttogta. Mindkét karjával szorosan magához ölelte.Végre a karjaimban tarthatom. Milyen régóta álmodozom erről.
Sue-t átjárta a férfi testének melege. Érezte Jack egyenletes szívverését. Megnyugtatta meghitt közelsége. Minden bánata, gondja elszállt. Csodálatos érzés volt Jack mellett feküdni, aki gyöngéden, vigasztalóan ölelte magához.

folyt.köv.