14.

A nappaliba ment. Először töltött egy italt magának. Legszívesebben David lakására rohant volna, hogy számon kérje rajta a történteket, de tudta, hogy most Sue mellett a helye. Nyugodj meg! Vége! Sue biztonságban van. Itt van velem. Ha rajtam múlna soha többé el nem megy innen. – ismét eszébe jutott a lány egyik megjegyzése – Azt mondta, hogy nem tudna elhagyni. Ezek szerint nem vagyok közömbös a számára. Mennyire szeretem.
A telefonhoz lépett és a lányok lakását hívta.
- Lucy? Szia itt Jack.
- Jack! Hello! Mi újság? Sue nincs itthon! – mondta Lucy.
- Tudom… itt van nálam!
- Nálad? – csodálkozott a lány – Hogy került oda? Úgy volt, hogy David-del találkozik…
- Igen, tudom… - elhallgatott. Lucy érezte, hogy valami baj van.
- Jack, mi történt?
- Hát, nem úgy sült el a dolog, ahogy várták….
- Mi történt? Sue jól van?
- Rendben lesz. Most pihen.
- Mi folyik ott? Miért nem haza jött? Mit keres nálad?
- Lucy, nyugi. Nem tudom. Egyszer csak itt állt az ajtóm előtt.
- Biztos jól van? Mit hallgatsz el előlem? – faggatta a férfit.
- Nyugodj meg. Semmi komoly, amin egy kis alvás ne segítene.
- Hogy-hogy semmi komoly? Odamegyek!
- Ne, Lucy. Nem szükséges. Elég, ha reggel jössz át és hoznál tiszta ruhát.
- Ruhát! Jack tudni akarom, hogy mi történt! – követelte Lucy. Jack homályos válaszai egyre jobban idegesítették. – Jack!
- Rendben. – sóhajtott Jack. – David rosszul viselte a szakítást.
- Bántotta? – kérdezte ijedten Lucy.
- Nem. - a lány megkönnyebbülten sóhajtott fel – Sue-nak sikerült kijutnia a lakásból?
- Miért nem hívott fel? Érte mentem volna.
- Mert a táskája, kabátja a lakásban marad. Gyalog jött hozzám.
- Gyalog! Istenem! Ebben az időben? Szegénykém!
- Most már minden rendben. Vett egy forró fürdőt és ágyban van.
- Gondolom nagyon megviselte a dolog. David eddig mindig annyira kedves volt.
- Egy kicsit, de Sue erős lány és túlteszi magát a történteken. Segítünk neki.
- Igen, így lesz. – mondta Lucy – Vigyázz rá.
- Természetesen – mosolygott Jack – Még egyszer senki nem fogja bántani.
- Nálad jó kezekben van. Veled túl fog jutni ezen. – mondta kissé megnyugodva Lucy.Tudom, hogy Jack nem fogja engedni, hogy bántódása essék. Jobb helyen nem is lehetne. – Szerintem, tudta, hogy nálad biztonságban lesz, ezért ment oda, a szíve vitte.
- Lucy!
- Ugyan már Jack! Mindketten tudjuk, hogy több van köztetek, mint szimplán barátság. Mindenki észrevette, talán csak ti ketten nem. Fogadd meg a tanácsomat: ne engedd el.
- Igazad van Lucy! – mondta Jack – És nem tervezem, hogy elengedem. Kösz mindent Lucy.
- Rám mindig számíthatsz. Majd dél tájban átviszem a ruhákat. Hadd pihenjen.
- Még valami Lucy. Tudom, hogy felelősnek érzed maga Sue-ért, de ne kezdj önálló akcióba. Add meg David címét.
- Miért?
- El kell hozni Sue holmiját.
- Egyedül akarod…
- Nem. Felhívom Bobby-t. – szakította félbe. – Nem hagyom egyedül.
- Jó. Diktálom a címet. Viszlát holnap.
- Szia!

Miután Jack letette, rögtön tárcsázta is barátja számát.
- Manning! – szólt bele álmos hangon Bobby.
- Jack vagyok!
- Mi az, haver? Nem tudsz aludni és ezért úgy gondoltad, hogy mások se aludjanak?
- Bumm, tudom, hogy még nem aludtál, meccs van a TV-ben.
- Ez igaz, de elég unalmas a játék. Mit akarsz?
- Egy nagy szívességet kérnék…
- Hallgatlak.
- Sue holmiját el kellene hozni….
- Hé! Álljon meg menet. Nem úgy volt, hogy holnap találkoztok. Mi ez a nagy sietség, csak nem hozzád költözik? – nevetett Bobby.
- Bumm, hallgass már végig! – szakította félbe barátját Jack. – Sue ma este szakított David-del, és kissé sietősen kellett távoznia a férfi lakásából. A kabátja és a táskája ott marad.
- Bántotta a mi kis hercegnőnket? – kérdezte komoly hangon Bobby.
- Nem.
- Mond a címet. Indulok!
- Kösz, haver. – Jack bediktálta a címet.
- Szívesen. Veszem a kabátom, és máris megyek.

folyt.köv.