13.

Néhány percnyi hallgatás után Sue belekezdett.
- Tudod, amikor felmerült az az álláslehetőség New York-ban, sokat gondolkodtam. Számba vettem mindent, ami amellett szólt, hogy menjek és azokat, amik arra biztattak, hogy itt maradjak. – az utolsó szónál Jack-re nézett. A férfi szíve hevesebben kezdett dobogni. – Nem volt könnyű a döntés, de rá kellett jöjjek, hogy nem tudnám itt hagyni a barátaimat, a csapatot és téged. Egy dolog, azonban világossá vált, hogy David – megborzongott, ahogy felrémlett előtt a férfi dühtől eltorzult arca – nem játszott szerepet a döntésemben. Jó barát, semmi más. – Jack alig tudta visszafogni magát, hogy fel ne kiáltson örömében. Azt mondta, hogy nem tudna elhagyni engem!
- Ezért, úgy döntöttem, beszélek vele, hogy véget vessünk a kapcsolatunknak. Nem akartam becsapni, hiszen érzéseim soha nem fognak megváltozni iránta.
- Ezért voltál ideges ma? – kérdezte óvatosan a férfi.
- Igen. Féltem David reakciójától, mivel azt mondta, hogy valami fontos dolgot akar megbeszélni velem. Nem akartam, hogy ideáig fajuljanak a dolgok. Tudom, hogy ez az én hibám is, hiszen nem voltam tisztában az érzéseimmel.
- Nem, nem a te hibád. – szorította meg kezét Jack. – Ha úgy érzed, hogy…
- Nem, most már befejezem. A lakására mentünk. Lehet, hogy jobb lett volna, ha még vacsora előtt beszélek vele, de nem volt elég bátorságom hozzá. Étkezés utána a nappaliba mentünk. Ott bevallottam mindent. Nagyon mérges lett. Meggyanúsított, hogy rajta kívül mással is találkozgatom. Soha nem láttam ilyennek. Féltem tőle. Közölte, hogy én sem vagyok jobb, mint a többi nő és már elég időt és pénzt fektetett belém, ezért ideje, hogy megfizessem a tartozásom. – reszketni kezdett. Jack megnyugtatóan simogatta kezét.
- Nyugodj meg.
- Nagyon féltem. Magához szorított. Megpróbált meg…
- Vége! Elmúlt! – közelebb húzódott és átölelte Sue-t.
- Sikerült ellöknöm. Egyetlen vágyam volt, hogy kijussak a lakásból. Az utcán vettem csak észre, hogy mindenem ott marad. – könnyek gördültek le arcán – Nem volt pénzem, nem volt nálam a telefonom…
- Gyalog indultál el..
- Igen. Egyszer elestem, innen vannak a sérülések. Aztán itt találtam magam az ajtód előtt.
- Jobb helyre nem is jöhettél volna. Most már minden rendben lesz. – megsimogatta Sue arcát. – Kialszod magad, és reggelre elfelejted ezt az egészet.
- Remélem igazad lesz. – sóhajtott Sue.
- Biztos vagyok benne. Próbálj meg aludni. Megyek, felhívom Lucy-t, hogy ne idegeskedjen. – Felállt – Utána még benézek, jó?
A lány bólintott.
- Nem csukom be az ajtót, ha baj van, csak kiálts és jövök. – Lehajolt és megpuszilta Sue homlokát. Szíve szerint ott maradt volna a lánnyal, de néhány telefont el kellett intéznie.
- Köszönök minden, Jack.
Érted mindent egyetlenem.

folyt.köv.