FIGYELMEZTETÉS!!!! Felkavaró és a nyugalom megzavarására alkalmas részek következnek!!!!

7.

- Hová megyünk? – kérdezte Sue, mikor már mindketten David kocsijában ültek.
- Egy csendes helyre, ahol nyugodtan beszélgethetünk. – felelte a férfi.
- Milyen napod volt? – kérdezte néhány perc után Sue, hogy megtörtje a csendet.
- Elég jó. – válaszolta David, közben úgy fordult, hogy Sue tudjon a szájáról olvasni. – Kaptunk két nagyobb megrendelést, úgy hogy szerencsére megy a bolt.
- Ennek örülök.
- És neked?
- Tűrhető. Mostában sok a papírmunka, de azt is meg kell csinálni. – mosolygott a lány.
Egy jó negyedórával később David megállt.
- Itt is vagyunk.
Sue kíváncsian nézett ki az ablakon. A férfi lakása előtt voltak. Már többször járt itt, de most jobban örült volna, ha valami semleges helyre mennek.
David kinyitott a lakás ajtót.
- Érezd magad otthon. – lesegítette Sue kabátját. A lány érezte, hogy a férfi a kelletténél tovább tarja kezét a vállán.
- Köszönöm. – suttogta és ellépett a férfi elől.
- Egy italt vacsora előtt?
- Nem köszönöm. – rázta meg fejét. Pedig most jól jönne egy pohár ital, hogy bátorságot merítsek, de tiszta fejre sem szükségem.
- Menj csak be, mindjárt tálalok.
Gyönyörűen megterített asztal várta az ebédlőben: gyertyák, rózsa, meg minden, ami egy romantikus vacsorához nélkülözhetetlen. Minden tökéletes, bárcsak Jack lenne itt velem.
- Már itt is vagyok. – lépett be a férfi egy tállal a kezében.
A vacsora fenséges volt. Evés közben semmit mondó dolgokról beszélgettek. Érezhetően egyre nőtt a feszültség kettejük közt.
- Mi lenne, ha a nappaliban innánk meg a kávét? – ajánlotta David.
- Rendben – Sue remélte, hogy hangja sokkal magabiztosabban cseng, mint ahogy ő érezte magát. Egyre jobban elhatalmasodott rajta az az érzés, hogy valami nem stimmel. Jobb lett volna egy étterem, ahol mások is vannak. Eddig mindig jól éreztem magam David-del, de ma valahogy olyan furcsa. Nem húzom tovább az időt, elmondom, amit akarok és hazamegyek.
- Megnézünk egy filmet? – kérdezte a férfi, miközben leült Sue mellé a díványra.
- Most inkább ne. David, beszélni szeretnék veled.
- Én is – húzódott közelebb. – Kezd te.
- Jó. David én… - elhallgatott. A jól kigondolt beszédéből semmi sem jutott eszébe. Felállt és az ablakhoz ment. – David, te sokat jelentesz nekem, de csak, mint egy barát. Sajnálom. – Sue mereven előre nézett, így nem látta a düh szikráit felvillanni a férfi szemében. – Az elmúlt napokban sok minden történt, ami miatt át kell értékeljem az életemet és rájöttem, hogy bár nagyon örülök, hogy megismerhettelek és jól érzem magam veled, fontos vagy nekem, de nem tudok mást felajánlani, mint a barátságomat. Ezt el kellett mondjam. – a férfira nézett.
- Van valakid, ugye? – kérdezte mérgesen.
- Nem, nincs.
- Ne hazudj! – kiáltotta a férfi, felpattant és megragadta Sue karját. – Jack az! Ugye? Láttam, hogy milyen szemeket meresztettek egymásra. – a férfi ujjai belemélyedtek karjába.
- David, eressz el! – sikította Sue. – Ez fáj! Jack és közben nincs semmi.
- Na persze! - Sue ijedten nézett a férfira, aki teljesen kivetkőzve magából üvöltötte – Te is csak olyan vagy, mint a többi nő. Nektek nem elég egy pasi, több vasat is a tűzbe kell tartani.
- Ne, David. Fáj! – kiáltotta a lány, érezte, hogy elerednek a könnyei.
- Nem mondhatod, hogy nem voltam türelmes: mozi, vacsora, kirándulás, kis séták a parkban, de most meg adod, ami jár nekem. Ami engem illet. El fogod felejteni, hogy az a Jack egyáltalán létezik!

folyt.köv.