6. rész
2008.07.15. 18:28
Minden vég új kezdet
6.
Innentől csak, úgy repült az idő. Sue szíve hevesen vert. Vacsora Jack-kel. Nem ez lesz az első, de ez valahogy más. Addigra túl leszek a David-del való beszélgetésen és szabad leszek!
Hirtelen Levi mancsát érezte lábán. Felnézett.
- Indulhatunk? – kérdezte barátnője.
- Észre sem vettem, hogy így elszalad az idő - pillantott meglepetten az órájára.
- Igen. Már 5 óra is elmúlt.
- Azonnal kész vagyok. David 6-ra jön értem. – gyorsan összekapkodta holmiját.
- Hétfőn találkozunk. Jó hétvégét mindenkinek! – búcsúztak a többiektől.
Hazaérkezésük után Sue gyorsan elzuhanyozott és belebújt egy egyszerű szabású kék ruhába.
- Na, mit szólsz? – fordult Lucy-hoz.
- Csinos vagy. Jól áll neked ez a ruha.
- Köszi. Kicsit ideges vagyok. – vallotta be Sue.
- Meg tudom érteni. – lépett barátnője közelebb és megfogta a kezét. – Felkészültél a nagy kérdésre?
- Nem. – rázta meg fejét Sue – Nem igazán.
- Mit fogsz mondani? – nézett rá várakozón barátnője.
- Remélem, addig nem jutunk – mély levegőt vett – ha mégis, akkor a válaszom nem.
Lucy megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Tudod Lucy, az elmúlt napok alatt rájöttem, hogy nem szeretem David-et, vagy ez így nem igaz, szeretem, de csak mint egy barátot.
- Sejtettem – mutatta Lucy.
- Tegnap este eldöntöttem, hogy véget vetek kapcsolatunknak. Tudom, hogy butaság, de remélem, hogy ezért barátok tudunk maradni. Az igazság, hogy amikor azt mérlegeltem, hogy maradjak vagy menjek, David eszembe sem jutott.
- Ha jól gondolom akkor, döntésedhez nagyobb köze volt egy jóképű, barna szemű F.B.I. ügynöknek, ugye? – mosolygott rá Lucy.
- Nem tagadom. – vallotta be kissé elpirulva Sue. – Jól ismersz. Felismertem, hogy milyen fontos dolgokat hagynék magam mögött. A barátaimat. Benneteket. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne, de amikor arra gondoltam, hogy itt kell hagyjalak benneteket, majd megszakadt a szívem. Mindig is ilyen barátokra vágytam.
- Hidd el mi is. – ölelte át barátnőjét Lucy. – Vigyázz el nem kenődjön a sminked. – nevetett, de az ő szeme is csillogott. - Mit szólnál egy csajos hétvégéhez? Áthívom Tara-t.
- Nagyszerű ötlet, de …de holnap délutánra már programom van.
- Igazán? Várj, hadd találgassak, Jack?
- Igen. Vacsorázni hívott. – pirult el Sue.
- Ez nagyszerű. Végre! – kiáltott Lucy. – Azt hittem már soha nem hív el randira.
- Lucy – kiáltotta Sue – Ez nem randi. Azt mondta, hogy megünnepeljük, hogy itt maradtam.
- Ha ez az ok, akkor minket miért nem hívott? Ezek szerint fogalmazzunk úgy, hogy ez egy baráti vacsorának álcázott randevú. Mindketten tudjuk, hogy ez az igazság.
- De Lucy…
- Várj – szakította félbe – Csengettek. Biztos David jött. Megyek, kinyitom az ajtót.
Sue még egy pillantást vetett a tükörbe. Indulás! Majd követte barátnőjét.
- Szia David! Mindjárt jön Sue.
- Szia Lucy. Szia Sue!Gyönyörű vagy! – mutatta David.
- Köszönöm.
- Indulhatunk?
- Igen? – bólintott Sue. Felvette kabátját.
- Aztán épségben hozd haza. – mondta David-nek.
- Úgy lesz! – nevetett a férfi.
- Ne aggódj, minden rendben lesz. – jelezte Lucy Sue-nak – Ha valami baj van hívj.
- Köszi.
- Levi miatt pedig ne izgulj. Jól elleszünk így kettesben, ugye kis haver? – simogatta meg a kutya fejét, aki vakkantott egyet.
folyt.köv.
|