5.

Jack Sue asztalához lépett. Milyen gyönyörű, ahogy a fény megcsillan haján.
- Sue – érintette meg a lány karját. Észrevette, hogy megremegett érintésétől. Talán mégis…
- Jack! – nézett fel papírjaiból.
- Minden rendben? Idegesnek látszol.
- Nincs semmi. – mosolygott a férfira. – Csak sok minden jár a fejemben. Főleg te.
- Segíthetek valamiben?
- Köszönöm, de ezt most egyedül kell végigcsinálnom.
- Rendben, de tudod, hogy rám mindig számíthatsz.
- Tudom. – bólintott.
- Valójában azért jöttem – vett nagy levegőt Jack – hogy megkérdezzem nem lenne-e kedved holnap eljönni vacsorázni velem?
- Szívesen. – vágta rá Sue azonnal.
- Megünnepelnénk, hogy itt maradtál velem…velünk – javította ki gyorsan magát Jack.
- Nagyszerű ötlet. Jönnek a többiek is?
- Nem. – válaszolta és egy kicsit közelebb hajolt. - Ha nem gond csak ketten lennénk. Szeretném a tanácsodat is kikérni egy ügyben.
Kettesben Jack-kel! Ez majdnem egy randi!
- Nem gond. Máskor is vacsoráztunk már kettesben. – mosolygott Sue. – Milyen tanácsra gondolsz?
- Most nem mondanék többet.
- Hű, de titokzatosnak tetszik lenni. – nevetett fel, azonban legbelül remegett. Mi van, ha az egyik barátnőjével kapcsolatban akar…á felejtsd el. Miért engem kérdezne?
- Hiába nézel így rám akkor sem mondok többet. – nevetett fel a férfi. – Holnap nálad vagyok 6-kor.
- OK. Várlak.

folyt.köv.