3.

Másnap Sue úgy érezte, mintha az idő ólomlábakon járna. Soha nem akar eltelni ez a nap! – sóhajtott fel. Többször az órájára pillantott. Idegessége feltűnt Lucy-nak.
- Sue – érintette meg karját – Valami baj van?
- Nem, nincs – rázta meg fejét – Nálad mennyi az idő?
- Fél négy. Miért?
- Semmi, csak úgy kérdeztem.
- Kicsit idegesnek tűnsz. Minden rendben?
- Igen, tényleg nincs semmi baj – mondta és barátnőjére mosolygott.
- Várjunk csak! – jutott Lucy eszébe valami – Ma este David-del van randid.
- Igen.
- De ezelőtt soha sem voltál zaklatott. Mi történt?
- Lucy, most nem szeretnék erről beszélni. – mondta Sue.
- Tervez valamit? – próbálkozott Lucy – Hova visz?
- Nem tudom. Azt mondta, hogy valamit meg akar beszélni velem.
- Lehet, hogy… - vonta fel szemöldökét Lucy
Sue megrázta a fejét. – Nem tudom. Nagyon remélem, hogy nem akarja a kezemet megkérni.
- És ha mégis? – kérdezte Lucy – Mit felelnél?
- Lucy, kérlek ne itt, majd otthon. Jó?
- Rendben, de otthon beszélünk. – bólintott Lucy, majd visszament asztalához. Remélem, ha David úgy dönt, hogy megkéri a kezét, Sue-nak lesz annyi esze, hogy nemet mond. Tudom, hogy nem szereti David-et. Ő Jack-et szereti, még ha nem is akarja beismerni. Kedvelem David-et, de nem Sue-hoz való, neki olyan férfira van szüksége, mint Jack. – a férfira pillantott, aki Bobby asztala mellett álldogált – Miért nem lép már? Most is csak ott áll és bámul Sue-ra, ahelyett, hogy odamenne hozzá és randira hívná. – Lucy megcsóválta fejét –Úgy tűnik, hogy nekem kell kézbe venni a dolgokat, mert különben ezek életük végéig csak kerülgetni fogják egymást.

folyt.köv.