5. fejezet
Felnőtt korban a legveszélyesebb

Reggel Jack elmosolyodott mikor meglátta a mellette fekvő Suet, ugyanis ma ő kelt fel korábban. Talán a bárányhimlő miatt vagy egyéb okok miatt úgy érezte nem pihente ki magát. A tegnapi krém amit Sue a pöttyeire kent, tényleg használt, de a kesztyűket túlzásnak tartotta. Mikor még vakarózott tényleg nagy hasznát vette, de most semmi szüksége nem volt rá, így hát le akarta venni.
Sue: Én ezt nem tenném a te helyedben Jack.
Jack: Jó reggelt. Hogy aludtál?
Sue: Hiába nézel így rám, tényleg komolyan kell venned a bárányhimlőt. Felnőtt korban a legveszélyesebb.
Jack: De minek kellenek ezek a kesztyűk?
Sue: Te olyan vagy mint egy nagy gyerek. És ne vedd le a kesztyűket mert rád varrom őket.
Jack: Remek. Menjünk enni.
Miután kimentek a konyhába megjelent Sarah. Már megindult Jack felé, hogy szokásához híven megölelje mikor Jack félúton megállította.
Jack: Álj. Voltál már bárányhimlős?
Sarah magabiztosan bólintott.
Jack: Akkor borulj keblemre.
Azzal közelebb húzta magához a lányt majd jó szorosan megölelte. Olyanok voltak mint apa és lánya. Sue megbabonázva nézte a jelentet, végül Jack elengedte a lányt aki ugyanígy üdvözölte Suet. A lányok elkezdtek reggelit csinálni és elmerültek a beszélgetésben. Mikor Tom megjelent az ajtóban itt tartottak:
Sarah: Mi hol leszünk míg Jack fel nem épül?
Sue: Hol lennétek? Itthon.
Sarah: Ezt nem tartom jó ötletnek. Tom még nem volt bárányhimlős.
Az említett olyan hirtelen lépett ki Jack öleléséből mintha a férfi valami nagyfeszültségű vezeték lenne.
Jack: Azt mondtad voltál már bárányhimlős.
Tom: Igen mert voltam is.
Sarah: Dehogy voltál. Tom neked szénanáthád volt.
Sue: Na ne! Sarah ezt nem mondod komolyan.
Jack már régen hatótávolságom kívül volt.
Sarah: Szerintem most már mindegy milyen messze mész tőle. Elkapta. Rajta már nemsegít semmilyen orvosság.
Jack: Tudod Sarah néha tényleg megijedek tőled.
Sarah: Tudod Jack túl sok időt töltöttem veled.
Jack: Ezt meg sem hallotam. Most mi legyen?
Sarah: Felőlem azt csináltok amit akartok de én megyek Lucyhoz.
Jack: Nem kéne először megkérdezni, hogy mehetsz-e?
Sarah: Úgyis elmegyek.
Jack: Csak ne legyél olyan biztos benne.
Sarah: Miért is?
Jack: Talán mert nem engedlek?
Sarah: Tudod Jack néhány elég érdekes információ birtokában vagyok veled kapcsolatban. Már várom hogy újra elmenjünk Wisconsinba.
Jack: Én megölöm Zoet.
Sarah: Akkor én megyek is csomagolni.
Sue: Elmondod?
Jack: Ne reménykedj.
Sue: Ez fájt.
Jack: Mivel engesztelhetlek ki?
Sue: Feküdj le, pihenj, és ne vakarózz!
Jack: Ez nem fair. Te kihasználod hogy beteg vagyok.
Sue: Ez nem igaz. De most az a legfontosabb hogy pihenj.
Jack: Csak egy dologgal tudsz rávenni.
Sue: Jack te is tudod, hogy most nem lehet. Szerinted nem lenne feltűnő?
Jack: Én tudok várni. Nekem akkor is jó ha már elmentek a gyerekek.
Sue: Sajnos Tom marad.
Jack: Mondtam neki hogy csomagoljon ő is megy.
Sue: Ezt nem hiszem el. Te mindent megtennél azért hogy megcsókoljalak?
Jack: Még annál is többet.
Sue: Ez esetben még várnunk kell míg megérkezik Lucy a gyerekekért.
Jack: Előleget kapok?
Sue megállt a férfi előtt és egy puszit nyomott az orra hegyére majd a szájára.
Sue: Oszd be.
Jack: Mindjárt jövök.
Sue: Hová mész?
Jack: Várj itt.
A férfi kiment a nappaliba és felhívta Lucyt.
Lucy: Dotson.
Jack: Szia Lucy. Jack vagyok.
Lucy: Szia Jack mondjad.
Jack: Mikor értek ide a gyerekekért?
Lucy: 5 perc és ott vagyok. Mi ilyen sietős?
Jack: Ki siet? Én csak kérdeztem. Tom is lehet elkapta.
Lucy: Nem baj. Vigyázok rájuk. Szia Jack.
Jack: Szia Luce.
Ezután Jack letette a telefont és visszament Suehoz.
Jack: 5 percet még ki kell bírnom.
Sue: Miért pont 5 percet.
Jack: Lucy csak 5 perc múlva ér ide.
Sue: Én kibírom.
Jack: Örülj neki.
Sue: Megnézem a gyerekeket.
Jack: Rendben.
Sue bement mindkettő gyerek szobájába és megbizonyosodott róla hogy rendben vannak és nem csak játékokat pakolnak a táskáikba. Ez nagyjából 4,5 perc volt de Jack már tűkön ült. Hirtelen csengettek és Jack rohant ajtót nyitni.
Jack: Szia Lucy!
Lucy: Szia Jack. Szépek a pöttyeid. Miért vagy ilyen izgatott?
Jack: Á csak a bárányhimlő miatt. Sue szerint mellékhatás.
Lucy: Aha rendben. Minél hamarabb gyógyulj meg.
Jack: Azon leszek.
Lucy: Oké. Vigyázz Suera.
Jack: Mikor nem?
Sarah: Szia Lucy. Mehetünk?
Lucy: Igen persze. Gyertek. Szia Tom. Rég láttalak Sue. Túl rég.
Sue: Szia Luce.
Sarah: Szerintem menjünk. Már percek óta forró a levegő.
Lucy: Gyertek skacok menjünk.
Jack&Sue: Sziasztok.
Lucy: Sziasztok. Jók legyetek.
Jack becsukta az ajtót és mosolyogva nézett Suera. Végül megcsókolta a nőt majd néhány perc múlva abbahagyta és várakozva nézett Suera. Elkezdte csókolgatni a nyakát majd egy kicsit lejjebb. Mindkettejük szívverése gyorsabb volt az átlagnál. Mindketten nagyon boldogak voltak hogy végre csak kettesben lehetnek. Sue teljesen elolvadt a férfi csókjaitól. Nem bírta tartani magát de Jack teljes erőből szorította magához. Hírtelen mindkettejük fejéből kiszállt minden gondolat. Végül Jack visszatalált Sue szájához és megint egymáshoz ragadtak. Bementek a hálóba és egy percre megint felhagytak a csókolózással.
Jack: Szeretlek.
Sue: Én is.
Jack: De én jobban.
Sue: Te tényleg olyan vagy mint egy gyerek.
Sue megsimogatta Jack arcát és észrevette hogy a férfi arca lángol.
Sue: Jack, neked lázad van.
Jack: Utálok bárányhimlős lenni.
Sue: Maradj itt mindjárt jövök.
Jack: De nehogy nekem orvost hívjál.
Sue: Rendben.
Sue keresett egy lázmérőt a lakásban, ami nehéz vállalkozás volt. Miután megtalálta megmérték a férfi lázát ami már vészesen közel volt a 39-hez.
Sue: Jack orvost kéne hívni te is tudod.
Jack: De én jól vagyok.
Ezt olyan hévvel és lendülettel mondta hogy egy kicsit megszédült.
Sue: Gyerünk Jack ágyba! Ne mondjam még egyszer.
Jack: De én tényleg jól vagyok.
Sue: Ha még sokáig erőlködsz csak rosszabbul leszel. Már most is orvost kéne hívni.
Jack: Rendben csak orvost ne hívj.
Sue: Mi a bajod velük?
Jack: Semmi, csak találkoztam már eléggel.
Sue: Akkor te most szépen lefekszel. Rendben?
Jack: Persze, hogyne.
A férfi lefeküdt az ágyba Sue pedig szinte teljes egészében betakarta a férfit, aki pár perc múlva már mély álomba merült. „Ez könnyen ment’’ gondolta magában Sue. Hosszú ideig csak nézte a férfit aki édes volt mikor aludt, mikor fent volt aztán ő is bebújt mellé és elaludt. Nagyon fáradtságos dolog valakit alvás közben nézni. Az éjszaka közepén Sue arra kelt hogy Jack nagyon mocorog mellette. Mint kiderült a férfira nem volt jó hatással az orvoshiány. A láza csak emelkedett és már majdnem túllépte a 40-et mikor Sue kihívta az orvost aki sietve érkezett a helyszínre.
Orvos: Miért nem hívtak korábban? A bárányhimlő nagyon komoly dolog, főleg felnőtteknél.
Sue: Én hiába magyaráztam neki Doktorúr. Nem hallgat rám. De rendbe fog jönni?
Orvos: Van rá esély, de a láz nagyon megviselte a szervezetét.
Sue: Akkor reménykedjünk a legjobbakban.
Orvos: Én most adok neki egy szurit. Bár a lázból ítélve inkább kettőt.
Sue: Attól jobban lesz?
Orvos: Igen.
Miután az orvos beadta Jacknek a szurit távozott és magára hagyta őket.
Sue: Jack ezt még egyszer ne csináld velem.
Jack: Mit tettem már megint?
Sue: A frászt hoztad rám.
Jack: Mond hogy nem döfött belém egy tűt sem.
Sue: A te érdekedben tette. Jack nyugodj meg. Csak rontasz az állapotodon.
Jack: Ja csak nem szeretem ha valaki belém rak egy tűt tele trutyival.
Sue: Én már most kikészülök tőled, édesanyád hogy bírta?
Jack: Egész jól.
Sue: Te lennél az az F.B.I. ügynök akibe én beleszerettem? Itt valami tévedés történt.
Jack: Ezt most sértésnek veszem.
Sue: Helyes. Te most aludj. Mindjárt jövök.
Sue elment inni majd néhány perc múlva visszatért és észrevette az édesdeden alvó Jacket.
„Hogy bír mindig ilyen aranyos lenni?” gondolta mosolyogva Sue.