3. fejezet
Az első nap Wisconsin óta otthon

Ezt a repülést a gyerekek már jobban viselték.
Sarah: Kezdek belejönni.
Lucy: Vagy csak kezded megszokni.
Tom: Én már egészen élvezem.
Jack: Ez mind remek de szerintem menjünk mert Myles már kész idegroncs.
Myles: Nekem nagyon fontos teendőim vannak mára. El sem tudom képzelni hogy lehettem olyan felelőtlen hogy a szomszédra bíztam a rózsáimat ennyi időre.
Lucy: Csak néhány napot voltunk távol.
Bobby: Szerintem a rózsáid majd kicsattantak az örömtől hogy a szomszéd vigyázott rájuk.
Myles: Nagyon vicces vagy.
Bobby: Tudom.
Sarah: Szép rózsáid vannak legalább?
Myles: Az nem kifejezés hogy szép. Az a szó jobban illik rájuk hogy fantasztikusan meseszép.
Lucy: Én láttam őket nem valami nagy szám de még élnek.
Jack: Gyertek már.
Sue: Szerintem csipkedjük magunkat ha nem akarjátok azt hallgatni ahogy Myles hisztizik a rózsái miatt.
Tom: Húzzunk bele.
Végül mindannyian hazamentek. Jack megbeszélte Sueval hogy miután hazament és összeszedte a cuccait elmegy érte hogy újra játszhassák a gyerekek gondoskodó szüleinek szerepét. Majdnem egy órával később Jack leparkolt Sue háza előtt és várt a nőre.
Sue: Szia. Jó újra látni.
Jack: Nekem is téged de szerintem menjünk mert félő hogy Lucy már az ablakban várja a fejleményeket.
Sue: Igazad lehet.
A férfi segített berakni a csomagokat a kocsiba majd elindultak ’’haza’’. Igazából Sue és Jack is nagyon szerették volna ha ez a ház igazából a közös otthonuk.
Sarah: Jó hogy jöttetek, már kezdtetek hiányozni.
Jack: Azt látom.
A gyerekek körül mindenhol játék és édesség hevert.
Tom: Tényleg hiányoztatok ugyanis valakinek rendet kellene raknia.
Jack: Én tudom is hogy kik lesznek azok.
Sarah: Beszélhetnénk Jack?
Jack: Ha fontos.
Sarah: Neked szerintem nagyon fontos lehet.
Kimentek a konyhába hogy nyugodtan beszélgethessenek.
Sarah: Arra gondoltunk mi lenne ha mondjunk mi Tommal elmennénk hogy ti addig kettesben lehessetek.
Jack: Lassan a testtel kisasszony. Ki fog kitakarítani?
Sarah: Azt majd mi elintézzük.
Jack: Ez esetben rendben. De várjunk csak, mire megy ki a játék?
Sarah: Tudod nekem csak egy dolog kellene igazán.
Jack: Igen de erre még visszatérünk.
Sarah: Mennyi időre menjünk el?
Jack: Az majd kiderül. Szerintem Levira ráfér egy kis séta.
Sarah: Vettem a lapot.
Jack: Most pedig irány takarítani.
Azzal visszamentek a nappaliba ahol már Tom és Sue várta őket. Tom már nagyjából kitakarította a helységet. A két gyerek néhány perc múlva már úton volt a park felé amit Levi annyira szeretett.
Jack: Végre csend van.
Sue: Mit fogsz majd akkor mondani ha a saját gyerekeidet hallod majd?
Jack: Nem tudom. Szerintem tenni is kellene valamit az ügy érdekében.
A férfi megcsókolta Suet majd el sem szakadva egymástól elindultak a hálószoba felé. Jack csókja egyre szenvedélyesebb lett. Mindkettejük keze elkezdett felfedező útra indulni a másik testrészein, nagyon belelovalták magukat a dologba amikor hírtelen kinyílt a bejárati ajtó. Mint pár perc múlva kiderült a gyerekek jöttek vissza.
Sarah: Bocsi hogy kicsit korábban jöttünk vissza de Tomra rájött az öt perc.
Jack: Az mit takar?
Sarah: Ilyenkor percenként kell pisilnie.
Jack: Remek.
Sarah: Megzavartunk valamit?
Sue: Nem miért? Kellett volna lennie valaminek amit meg lehet zavarni?
Sarah: Szerintem igen. És volt is.
Jack: Kamu az egész. Nem volt semmi.
Tom: Ha te mondod. Gyere Sarah mindjárt kezdődik a Maci Laci.
Jack: Mi van? Nem sétáltatjátok meg Levit?
Sue: Akkor majd mi.
Sarah: Csak óvatosan nehogy meglássanak titeket.
Jack: Olyan nagy probléma ha az ember kutyát sétáltat?
Sarah: A ti esetetekben igen.
Sue: Oh, akkor menjünk.
A nő megfogta Levi pórázát és Jackkel elindul kifelé.
Jack: Nagyon különösek ezek a mai gyerekek.
Sue: Aha. Kicsit furán viselkednek.
Jack: Szerintem nem kellene engedni hogy sokat legyenek együtt Lucyval és Bobbyval.
Sue: Nehéz lesz elkülöníteni őket egymástól.
Miután kiértek a parkba elkezdtek játszani Levial. Mindannyian nagyon jól érezték egymást. Jack és Sue akkor lett volna a legboldogabb ha elszigetelve a külvilágtól nyugodtan csinálhattak volna bármit anélkül hogy bárki beszólt volna nekik. Még nagyjából egy órát kint voltak a szabadban aztán visszamentek a házba mert még mindig nem merték huzamosabb ideig egyedül hagyni a gyerekeket. Azonban a Sarah és Tom ugyanolyan feszült figyelemmel nézték a TV-t mint mikor a felnőttek kiléptek az ajtón.
Jack: Mi van itt?
Tom: Ez egy nagyon izgalmas rész.
Jack: Ugyan már. Mindegyikben ugyanaz van. Figyeljétek csak Maci Laci mindjárt ellop egy kosarat. Na én megmondtam.
Sue: Ez egy kicsit unalmas mese nem?
Sarah: A többi meséhez képest fejlesztő képessége van.
Jack: Szerintem csak rontja a képességeiteket. Nem lepődnék meg ha következő ügyünk egy elmebeteg gyerek lenne a Maci Laci példáját követve elkezd lopkodni.
Tom: Jack te is tudod hogy ez marhaság.
Sarah: Ez azon ritka pillanatok egyike amikor egyet értek a tesómmal. Beteg lettem.
Jack: Milyen kár. Pedig leakartunk menni veletek abba a közeli kis étterembe amit annyira reklámoznak.
Sarah: Kamuzol.
Jack: Jó a tanárom.
Sarah: Ezt most sértésnek veszem.
Sue: Gyerünk gyerekek indulás öltözni vagy itthon maradtok.
Tom: De a Maci Lacinak még nincs vége.
Jack: Az lesz a vége hogy Maci Laci megsértve minden törvényt elkezd lopkodni.
Tom: Miért kellet lelőni a poént?
Jack: Csak tippeltem.
Sue: Indulás vagy maradtok.
Miután a mindannyian elkészültek elindultak abba a közeli kis étterembe amit annyira reklámoznak.
Sarah: Takaros. Ha jobban belegondolok egész csinos kis hely.
Tom: Aha egész jó.
Jack: Én megölöm Bobbyt ha nem olyan szuper mint ahogy azt mondta.
De Jack aggodalmai felesleges voltak mivel mindenből a legjobbat kapták.
Sarah: Az egészben az a legjobb hogy még csak a jelvényedet sem kellett villogtatnod.
Jack: Kijavítanálak. Egyikünk jelvényét sem kellett villogtatnunk.
Sarah: Ismervén Suet tudom hogy nem olyan fajta aki henceg avval hogy az F.B.I-nál dolgozik.
Sue: Siessünk mert már késő van, rég ágyban lenne a helyetek.
Tom: Aggodalmad meghat anyu de nem kell aggódnod remekül el vagyunk mi ilyen ’’későn’’.
Jack: Örülünk csak sajnos holnap korán be kell mennünk az irodába dolgozni.
Sue: Ráadásul még vigyázni is kell nehogy a gyerekek sok időt töltsenek el Lucyval és Bobbyval.(suttogta Jacknek)
Gyorsan hazamentek majd lefeküdtek. Az éjszaka teljesen eseménytelenül telt mivel nem tartották jó ötletnek hogy bármit is csináljanak a gyerekek előtt.