Fordulatok sora

Reggel bementek az irodába és meglepetten vették észre hogy már Myles is ott van.

Jack: Jó újra látni cimbora.

Myles: A külsőd nem ezt mondja.

Sue: Nagyon más vagy. Mi történt?

Myles: Csak találkoztam egy nagyon csinos ápolónővel akit szintén elragadt a lenyűgöző sármom.

Bobby: Ez mind szép és jó de ne feledd mit mondtam neked évekkel ezelőtt! Ne kezdj ki ápolókkal.

Jack: Miért?

Bobby: Azok csak tettetik hogy olyan kis szelídek.

Sue: Tapasztalat?

Bobby: Szerintem Hamupipőke maradj csendben. Téged is eléggé elrontott a mi Jackünk.

Sue: Én nem vettem észre magamon semmi változást.

Jack: Szerintem ő pont úgy jó ahogy van.

Bobby: Ez remek. De Myles szerintem van még mit tanulnod a nőkkel kapcsolatban.

Jack: Arra gondoltam mi lenne ha elmennénk Sydney-be?

Bobby: Nagyszerű! Nagyon régen nem jártam ott.

Jack: Szerintem még egy ideig nem is fogsz mert én arra gondoltam hogy Sueval elmehetnénk a nászútra.

Lucy: Nem korai még az egy kicsit?

Sue: Igazából nem mert Jack már egy hónapos. Nem nagyon függ tőlem.

Jack: Már csak az a kérdés hogy kire bízzuk míg mi távol vagyunk.

Amíg ezt mondta Bobbyra és Lucyra sandított.

Sue: Remek ötlet! Vállaljátok?

Lucy: Persze.

Bobby: Jó lenne. De miért mi?

Sue: Mivel nektek még nincs gyereketek úgy gondoltuk talán majd most kedvet kaptok hozzá.

Lucy: Nem az én hibám hogy nincs gyerek a láthatáron.

Bobby: Rendben vállaljuk. Mikor indultok?

Jack: Jövőhéten.

Lucy: Remek. Legyünk addig nálatok vagy hoztok át hozzánk néhány holmit?

Jack: Szerintem lehettek nálunk. Csak ha kedvet kaptok a gyerekekhez azt ne nálunk tegyétek.

Tara: Na ez szép volt Jack! Ilyet mersz feltételezni róluk?

Jack: Most hogy így kérdezed igen.

Lucy: Remek vagy. Csak vigyázz meg ne gondoljam magam.

Sue: Jack nem úgy gondolta.

Bobby: Tudjuk.

Lucy: Mennyi időre mentek?

Sue: 1 hétre.

1 HÉT MÚLVA!!!!

Bobby: Szerintem induljatok mert elmegy a gép.

Jack: Rendben. Kulcsok megvannak?

Lucy: Menjetek már!

Sue: Már itt sem vagyunk.

Azzal elindultak a reptérre. A gép felszállt majd leszállt. Mikor meglátták a tájat mindketten csak ámultak.

Sue: Jack ez meseszép.

Jack: Akárcsak te.

Sue: Ne álmodozz már nem tudsz zavarba hozni.

Jack: Próbálkozni szabad.

Ezután egy meseszép napot töltöttek el Sydneyben. Eközben Lucy és Bobby szépen berendezkedtek Jack házába hogy kényelmes legyen számukra a lakás(csak kisebb átalakítások amik senkinek nem tűntek fel így az ifjú pár nem vehette észre ha esetleg nem rakják vissza Lucyék a dolgokat a helyükre.) Többé kevésbé nem volt gondjuk a kicsivel de látszott rajtuk hogy tapasztalatlanok. Bobbyt rossz volt nézni a kezében a kicsivel de Lucy akiben már kialakultak az anyai ösztönök remekül állta a sarat. Este lefektették a kicsit és mindketten kimerülten bújtak ágyba. Az éjszaka közepén többször arra keltek hogy Jack sír. Ilyenkor Bobby elkezdte szidni Jacket hogy lehet ilyen átkozott rossz gyereke valakinek. A baba tudhatta hogy kezdőkkel van dolga mivel nem akarta tíz percnél tovább abba hagyni a sírást. Végül csak elérkezett a reggel még ha nagy nehezen is de reggel lett. Megreggeliztek majd nyűgösen bementek dolgozni.

Myles: Milyen volt az éjszaka?

Bobby: Semmi pihenés, de amúgy egész jól ment.

Lucy: Végtére is vigyáztunk Jackre nem lett neki semmi baja.

Dimitrius: Azt látom. Mára maradtak a papírmunkák mert Randy ki fog nyírni minket ha nem végzünk vele ma.

Nagy nehezen nekiláttak a munkának egy cseppnyi életkedv nélkül majd hagyták hogy az egész napjuk a papírok irogatásával és nézegetésével teljen el. Este mint az életunt nyugdíjasok hazamentek és mintha gépezetek lettek volna gondolkodás nélkül ettek, fürödtek, lefeküdtek és aludtak. Valahogy a kicsi is eléggé kimerült lehetett mert egész éjszaka egy szót sem lehetett hallani a szobája felől. Így aztán néhány másodperc alatt mind mély álomba merültek.