Az orvos elvette Myletól a láncot, majd tovább ment. A csapat csak most tudta meg, hogy Myes milyen komolyan gondolta a kapcsolatát Ellevel. Ha Lusy eddig nem volt elég féltékeny, akkor most már az lett. És valójában nem is Ellere volt ő féltékeny, hanem arra, hogy egyedül van, és mindenki más körülötte boldog a párjával. De ettől még rosszabbul érezte magát, mert így úgy érezte, hogy egy fehérmájú dög. Myles egész éjszaka bent maradt a kórházban, és az ablakon keresztül figyelte, ahogy Elle az életérért küzd. Az orvos szerint, ha az éjszakát gond nélkül átvészeli, akkor nagy eséllyel életben marad, de ez a tudat nem nyugtatta meg. Dühítette a tétlenség, és a tudat, hogy nem tudja kik, tették ezt vele. Csak úgy fortyogott a dühtől és magában bosszút is esküdött. Másnap reggel Garett nem engedte munkába állni, így haza ment kipihenni magát. Elle vére még mindig ott volt a bejáratnál, és a nyomok még mindig ott hevertek. Myles levette a zakóját, majd szépen feltakarított. Nem tudott volna most aludni, túlságosan is járt ahhoz az agya. A vacsora, vagyis a majdnem vacsora után is elpakolt, majd hívott egy taxit és újra bement Ellehez, de a nő állapotában még mindig nem lépett fel változás. Ugyan olyan békésen aludt. De most már legalább Myles bemehetett hozzá 5 percre. A védőruha kicsit gátolta a mozgását, de most ezzel nem foglalkozott. Csendben leült az ágy mellé egy székre, majd megfogta Elle kezét, és könnyes szemmel megcsókolta.

Myles ekkor a gyűrűt ráhúzta Elle újára, ami megcsillant a sápadt november i napfényben. Myles nem bírta, hogy Elle nem válaszol, hogy annyira élettelenül fekszik előtte, ezért fejét lefektette hozzá, de kezét még mindig fogta. Elle közben mindent hallott, hallotta a szerelmi vallomást, a leánykérést, csak épp nem tudta kinyitni a szemét, nem tudott reagálni a dolgokra. Mintha valami erős erőtér akadályozta volna abban, hogy felébredjen. Minden erejét össze kellett ahhoz szedni, hogy legalább meg tudja szorítani szerelme kezét. Myles eleinte nem is tudta felfogni, hogy mi történt, de amikor Elle még mindig szorította a kezét nagyon megörült. Öröme sajnos nem tarthatott sokáig. Elle keze elgyengült, és ernyedten engedte el az imádott férfi kezét. Myles azonnal kirohant szólni az orvosnak, de az csak annyit mondott, hogy nem lehetett más, mint egyszerű idegrángás. Myles nem akarta elfogadni a választ, így dühösen ott hagyta az egész kórházat. Amikor haza ment, bevett néhány altatót, hogy tudjon egy kicsit pihenni. Teljesen másnap reggelig nem ébredt fel, majd akkor úgy döntött, hogy inkább bemegy az irodába, mintsem tétlenül üljön otthon.

Tara nagyot nyelt, majd visszaült a gépéhez, és kivetítette a kívánt képet. Myles elsőnek ismerte fel a képen szereplő nőt, de ahogy jobban megnézte látta, hogy Elle az. Teljesen másként nézett, ki mint most. Lelakott és csúnya volt, akár egy piti kis csöves. Most hirtelen minden még zavarosabbá vált, nem volt neki elég, hogy Elle kórházba került, most még ez is kiderült róla. Amikor ráeszmélt, hogy ki is van valójában a képen, egy kicsit elvesztette az egyen súlyát, és épp hogy csak le tudott ülni. Ez most tényleg szíven ütötte, soha nem gondolta volna Elleről, hogy van valami sötét titok a múltjában, azt hitte, hogy mindent megosztott vele, és most, tessék. Erre meg ez derül ki. És ezen nem csak ő lepődött meg, hanem az egész csapat. Valahogy nem tudták ezt elképzelni Elleről. Őket is nagyon megdöbbentette az eset, és csak elképelni tudták, hogy vajon most mit érezhet Myles.

Az elkövetkezendő két napban Elle nem ébredt fel, és az üggyel kapcsolatban se tudtak előre lépni. Csak egyre több gyanús és kétes információt tudtak meg Elle múltjával kapcsolatban. Myles minden egyes információval jobban össze volt zavarodva, és csak üldögélt Elle ágya mellett, és azon gondolkodott, hogy szerelme vajon milyen módon keveredhetett bele az ember csempészetbe. Együtt érzett vele mindenki, de még csak elképzelni se tudták, hogy mi zajlott le benne, nem volt hajlandó beszélni az érzéseiről. Szörnyű volt számukra kimondani, de visszakapták egy időre, a régi és cinikus Mylest. Pedig az új Mylest sokkal jobban szerették, mert ő sokkal boldogabb volt. Négy keserű nap telt el Myles számára, amikor egy esős napon megtörtént a csoda. A kórházból hívták fel, hogy Elle felébredt. Egy kis időre elfeledkezett arról, hogy mit tudott meg, és szó nélkül rohant be a kórházba. Amikor végre bemehetett Ellehez alig tudott szóhoz jutni, annyi sok mindent akart mondani, de végül egy rövid mondatba foglalta össze a gondolatait.

Mylest annyira szíven ütötte Elle kijelentése, és az, hogy a kezébe adta a gyűrűt, hogy szóhoz sem bírt jutni. Nagyon boldog volt, hogy szerelme állapota javult, de nem tudta hova tenni a viselkedését. Az nap délelőtt, hogy meg akarta kérni a kezét, még arról beszélgettek, hogy ki szereti jobban a másikat, és most meg el akarja hagyni őt. Amikor visszaért az irodába a döbbenet még mindig ki volt ülve az arcára.

Jack és Sue mentek be, hogy beszéljenek Ellevel, de Myles is velük tartott. Az orvosokat meglepte, hogy ilyen hamar viszont látják őket, de amikor mondták, hogy hivatalos ügyben járnak el érezhetően jegesebb lett a hangulat.

Elle is elfordította a fejét, nem akart ránézni Mylesra. Már a beszélgetésük alatt se nagyon nézett rá, de most még jobban elfordította a fejét. Myles meg szerette volna simogatni a kezét, de a nő még azelőtt elhúzta, hogy közelébe érhetett volna. Nagyon meglepte őt ez a kijelentés, és teljesen letaglózta. Nem tudott szóhoz jutni, nem jutott eszébe semmi jó. Pillanatok alatt düh kezdte feszíteni az ereit, hogy kételkedni, mert Elle jóságában, és mert volt, aki ezt merte vele tenni. Most már személyesség vált számára az ügy. Ott ácsorgott az ajtó előtt egy darabig, majd ökölbe szorította a kezét, és a falba vert. Az elmúlt napok dühe most gyülemlett végleg benne és tört ki. A vékony falak teljesen beszakadtak, és a folyosón mindenki rábámult, amit észre is vett és egy könnyed mozdulattal megigazította a nyakkendőjét.

Most rosszabb volt, mint azelőtt, hogy találkozott Ellevel. De ez érthető is volt, hiszen túl sok minden történt, túl kevés idő alatt. Amikor visszamentek az irodába Tara széles mosollyal fogadta őket.

Elle sokat sejtően nézett Jack asztalán heverő pizzás dobozra. De még senki se sejtette, hogy vajon mit forgata fejében. Ahhoz képest, hogy csak nem rég ébredt fel a kómából remekül volt. Myles mindig csodálattal nézett rá, és most egy újabb arcát mutatta meg. Elle a lövés helyét leszámítva ugyan úgy mozgott, mint azelőtt. Mintha nem lett volna semmi baja. Bementek az egyik pizzázóba, ahol kértek egy ruhát, majd kimentek Nim lakásához. Elle nem akarta, hogy bedrótozzák, vagy vele menjenek. Csak maradjanak a közelben. Elle az ajtóhoz ment, majd bekopogtatott.

Myles majd megörült, hogy Elle csak ilyen könnyedén besétál abba a házba. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy az a másik férfi már le is vetkőztette a szemével. Hosszú percekig csak vártak, majd Elle egyszer csak kinyitotta az ajtót, és jelzett nekik, hogy bemehetnek. Nimet az asztal mellett találtak a földön, és el volt kábulva.

Elle felszegezett fejjel sétált kifele, de amikor kint összefutott Mylesal, lehervad az arcáról a büszkeség. Vágyakozva nézte a férfit, legszívesebben oda rohant volna hozzá és megcsókolta, volna, de ők már nem voltak egy pár. El kellett tűnnie a férfi életéből, ha azt akartja, hogy boldog legyen. Ő képtelen megteremteni azt a nyugodt családi hátteret, amit megérdemel, ahhoz túl bonyolult és problémás. Jobbat érdemel nála.

Később Elle kiszedte Nimből, hogy mikor és honnan indítják a következő hajót. Myles most is megismerhette a kegyetlen és gonosz arcát. Egy egyiptomi áspissal maratta meg Nimet, hogy elmondja neki, az igazságoz, majd az ellenszert a földhöz vágta a férfi előtt. Amikor kérdőre vonták közölte velük, hogy az csak duma volt, mert a kígyó, amit bevitt nem mérges kígyó. A csapat teljesen elképedt, most már tényleg nem tudták hova tenni Ellet. Olyan szelídnek és kedvesnek ismerték meg, és most teljesen kifordult magából. Csak a bosszúra tudott gondolni. A hajó csak másnap este indult volna, de Ellet már jó, előre eltiltották attól, hogy kimenjen, de Myles a szíve mélyén tudta, hogy Elle így-vagy, de ott lesz. És ezt is annyira szeretette benne, hogy a végtelenségig makacs. Végre eljött a vár-várt este, mindenki elfoglalta a helyét és már csak azt kellett megvárni, hogy a kamion megérkezzen, és bevezessék a megadott hajóba. Tudták, hogy milyen kamiont kell figyelniük, és jóval éjfél után meg is érkezett. Lassan elkezdett tolatni a figyelt hajó felé, ekkor Myles, egy részeg csöves álcájában oda tántorgott! Egy fél pillanatra be tudott lesni, és látta, hogy legalább három tucat fiatal lány, nő van ott. Jelzett a csapatnak, hogy jöjjenek, és ekkor rengeteg ügynök vette oda magát, és fegyvert fogta az ember csempészekre, de azok sem adták meg magukat egy könnyen. Igen éles tűzharc alakul ki közöttük, majd mikor már azt hitték nyertek, Mohamed bevetette magát a lányok közzé, és őket használta pajzsként. Myles azonnal utána ment, és amikor meglátta, hogy egy hasonló lányt tart maga előtt, mint Elle még dühösebb lett.

Myles legszívesebben lelőtte volna a férfit, de ezt most nem tehette meg. Ott volt az a tini lány előtte, túlságosan is eltakarta.

Myles eldobta a fegyverét, majd elhátrált az ajtótól, ahogy Mohamed kifele tartott. A többi ügynök is sorra tette le a fegyvert, végül Mohamed elért egy kis motorcsónakhoz. Bele akart szállni, de a lány miatt ez most nehézkesen ment. Végül még oda fordult Myleshoz, és gonoszan nézett rá.

Ekkor Mohamed rálőtt Mylesra, de csak a combján találta el, majd holtan esett a földre, a fejében egy golyó volt, a háta mögött, nem messze Elle állt. Azonnal oda rohant Myleshoz, majd átölelte. A kórházban is végig vele volt, míg a golyót ki nem vették a lábából. Szerencsére nem hatolt mélyre, de Ellet így is nagyon bántotta a lelkiismerete, hogy miért nem lőtt hamarabb, és ezért nem volt hajlandó Myles szemébe nézni, találkozni vele. Másrészt, el akart menni, el akarta hagyni a város, az országot, sőt mi több a kontinenst is. Afrikába akart volna utazni, de tudta, ha most találkozik Mylesal akkor nem, bírja, majd otthagyni a szerelmét. Márpedig ott kell hagynia, mert most is miatta lett baja, nem sodorhatja még nagyobb veszélybe. Miután eladta a részvényeit a cégnél, plusz a kocsit és a lakást, gyorsan megvette a jegyét. De tudta, hogy nem mehet el búcsú nélkül, ezért azt ítélte meg a legjobbnak, ha egy búcsúlevelet ír neki. Ott hagyta az ajtója előtt, becsengetett, majd gyorsan beszállt a kocsijába. Myles látta Ellet, de sérül lába miatt, nem tudott gyorsan az ajtóhoz menni, így már csak azt látta, ahogy a kocsi kifordul. Felvette a levelet, majd bement, hogy elolvassa, de érezte, hogy nem fog sok jó kisülni belőle. A levél így szólt!

Drága Myles!

Myles számára szörnyen szívet tépők voltak ezek a szavak, érezte, ha nem megy a nő után, akkor mindörökre elveszíti. Amilyen gyorsan csak tudott beszállt a kocsiba, majd felhívta Tarát, hogy ellenőrizze le Elle kártyáját, hátha rájön hova akar menni. Tara hamar megtalálta Elle jegy foglalását, és azonnal visszaszólt Mylesnak, aki azonnal a reptérre ment. A botjával nehézkesen elbicegett a 7-es kapuig, majd a jelvényét mutatva azt kiabálta, hogy állítsák meg a gépet, mert egy tolvaj van rajta. Amikor felment a gépre, keresni kezdte, Ellet, majd amikor megtalálta, oda ment hozzá és magához bilincselte. A nő riadtan, majd értetlenül nézett rá.

Elle nagyot nevetett, majd visszacsókolta szerelmét. Myles újra felhúzta az újára a gyűrűt, most már abban a biztos tudatban, hogy a felesége lesz. Boldogan sétáltak le a gépről, és boldogan életek, amíg meg nem haltak.