|
Pokoli kert
2008.07.13. 11:22
POKOLI KERT
November eleje volt, szokatlanul hideg időjárással egybe kötve! A kávézók és éttermek mind zsúfolásig megteltek, mert sokan fel akartak melegedni! A hideg már három hajléktalan életét követelte, sok éves hidegrekord dőlt meg, azon a végzetes napon. Sokaknak nem kellett bemenni, dolgozni, még a csapatnak sem kellett volna bemennie, de még meg kellett írniuk egy jelentést! Aztán ők is mehettek haza. Egyszer csak egy idős hölgy jelent meg az ajtóban egy szép dalmata kutyával. A kutya szorosan mellette állt, tekintetét Levire szegezte! Senki sem vette volna észre, hogy ott van, ha Levi nem figyel fel a dalmatára, felkeltve ezzel Sue figyelmét is! A hölgy hússzú, fekete szövet kabátot viselt, fehér sapkával és sállal! De a kesztyű nem volt rajta! Végig nézett az irodán, majd Jackre nézett!
Segíthetek – kérdezte Sue kedvesen?
Köszönöm, nem kell! Én csak Jack Hudsont keresem!
Ott ül – mutatott Sue Jack felé!
Látom!
Oda kísérhetem!
Boldogulok egyedül is!
Rendben! …
Sue még szeretett volna mondani valamit, de inkább hallgatott! Habár nem is tudott volna mit mondani a nőnek, mert az egyenesen Jack felé ment! Jack érezte, hogy figyelik ezért felpillantott, és most már ő is észre vette az előtte álló nőt! Egy kis ideig várt, hogy a nő szóljon valamit, de aztán már nem bírta tovább! A csapat többi tagja közben figyelmesen követte az eseményeket! Levi felállt Sue mellől, majd a dalmatához sétált, de az ügyet sem vetett rá. Szorosan ott volt a gazdája mellett! Mint a rendíthetetlen ólomkatona úgy állt ott!
Segíthetek valamiben hölgyem – fogott bele végül Jack?
Hogy mennyire hasonlítasz Viktorra!
Ki az a Viktor – kérdezte félhangosan Bobby?
Viktor a nagypapám volt – vetette oda barátjának Jack, majd visszafordult a nőhöz. Ismerjük egymást?
Te nem ismerhetsz engem! De én ismertem a nagyapádat! De engedd meg, hogy bemutatkozzam, a nevem Emili Burns vagyok!
Nem sok mindenkit ismerek a nagyapám barátai közül, a nagyapa nem is volt az a nagyon barátkozós típus. De nincs kedve velem meginni egy kávét! Közben beszélgethetnénk!
Szívesen! De nem lehetne inkább gyümölcs tea?
Persze! Akkor jöjjön velem, felveszem a kabátom és indulhatunk is! Nem messze van innen egy kis kávézó. Isteni teát is készítenek!
Jack felvette a kabátját, majd elindult a nővel a lift felé. Sue hosszan utánuk nézett, majd oda ment Bobbyhoz.
Ki az a Viktor? Nem láttam rendesen, hogy mit mondott!
Jacknek az apai nagyapját hívták Viktornak. Már ő is ügynök volt, és Jack imádott vele lenni! Párszor én is találkoztam vele, amikor még gyerekek voltunk, de aztán elég hamar meghalt az öreg. Jacket nagyon megviselte a dolog! Aztán az apja halál, nem volt neki könnyű!
Szegény! De ki ez a nő?
Emili Burns, de többet én sem tudok! Viktor soha nem mesélt róla, és nem volt az a barátkozós típus, de Jacket nagyon szerette, valóssággal rajongott érte!
Sue csak elmosolyodott, egy pillanatra elképzelte Jacket gyerekként a nagyapja karjaiban, de aztán sürgősen vissza tért a munkájához! A csapatból csak Bobby tudott Viktorról, de nem különösebben borzolta fel a kedélyeket Emili felbukkanása, és az a kevés kis hírmorzsa, amit az imént megtudtak! Minél hamarabb otthon szerettek volna lenni, a jó meleg lakásukban, egy takaróba bugyolálva!
Jack ahogy Emilit kísérte a lift felé megfigyelte, hogy a dalmatája mennyire hűségesen megy mellette, egészen Levi serű volt.
Szép kutyája van! Erős és figyelmes!
Igen! Pötty az én fülem!
Pöttynek hívja a kutyáját?
Igen. Még egészen kezdő segítő kutya volt, amikor a fekete orrán megjelent az a kis fehér pötty. Abban a másodpercben tudtam, ahogy megláttam a pöttyös kis orrát, hogy ez a kutya kell nekem. Máskülönben valami eszméletlen ügyetlen kutya volt, de egész jól helyre rázódott!
Jól értettem, hogy segítőt mondott?
Igen. Tudja én süket, vagyok, szájról olvasok, és Pötty az én fülem. Úgy, mint a kolleganője Sue Thomas.
Ismeri Suet?
Nem, csak van egy oldal, ami süketeknek szól, és ott olvastam róla! Volt ott egy fotó, amin ő volt és a kutyája Levi.
Jack nem szólt Emilihez, míg el nem értek a kávézóba! Ott leültek egy ablak melletti asztalhoz, majd rendelt Emilinek egy teát, ő pedig egy kávét ivott!
És honnan ismerte a nagyapámat?
Oh a mi kapcsolatunk már nagyon régi! Majd nem 50 éves!
Nagyapa soha nem mesélt magáról! Miért nem láttam magát?
Amúgy csak rólad, és talán, azért mert börtönben voltam!
Börtönben? Miért?
Egy olyan bűnért, amit el se követtem! Alig voltam 16, amikor a családommal ide költöztünk Washingtonba! Új suli, új lakhely, új barátok, minden olyan nehezen ment! Volt a suliban néhány srác, aki folyton szekált, majd egyszer megelégeltem a dolgot, és hogy nyomatékot adjak annak a kérésemnek, hogy hagyjanak békén, eltörtem az egyik orrát, a másiknak pedig két bordáját! Akkoriban nem volt követelmény, hogy a csajok erősek legyenek, de apu megtanított, hogyan védjem meg magam!
Kemény kiscsaj lehetett, már bocsánat!
Semmi baj. Bronxban nőttem fel, megtanultam, hogyan legyek kemény! De aztán egy este elmentem egy tóparti buliba, ahol egy kicsit sokat ittam, és csak arra emlékszem, hogy valaki leütött. Majd arra ébredek, hogy egy szobában vagyok azzal a néhány sráccal, és ők halottak! A rendőrség hirtelen rám tört, és nem hittek nekem. Én pedig menekülni kezdtem, a szüleim kitagadtak, a rendőrség üldözött, az úgynevezett barátaim hátat fordítottak!
Szörnyű lehetett!
Egészen Los Angelesig menekültem! Viktor ott kapott el, fél órás autós üldözés után, és majd 5 percnyi futás után elfáradtam és összeestem! Akkor bilincselt meg. Mit mondjak kergetni azt nagyon tudott! De nem azért keresett, amiért a többi ember! Ő volt az egyetlen, aki hitt nekem! Segíteni akart tisztázni magam, de közben azért vissza is kellett, hogy vigyen. Tudta, hogy így szól a parancs!
Sajnálom!
Nem kell sajnálnia, majdnem halálra ítéltek, de ő elintézte nekem, hogy börtönt kapjak, ne villamos széket!
Igen, nagypapi fantasztikus ember volt, mindig segített mindenkin!
De még szerencse volt, hogy életbe maradtam, mert a börtönbe derült ki, hogy terhes vagyok!
Magának… vagyis neked van egy gyereked?
Már unokám is. Ő most annyi idős, mint te vagy Jack! Még Los Angelesbe fogant a meg a fiam. Ott jöttem össze a világ legjobb képű és legkedvesebb fickójával. Csak egyetlen éjszakát töltöttünk együtt, de ez elég volt ahhoz, hogy gyerekem foganjon tőle. Megszületett a kisfiam, akit az apja nevelt fel, sokat írt és küldött róla képeket is, de megkértem, az apját, hogy ne hozza be, nevelje fel, és nem szóljon arról, hogy ki az anyja. Mondja azt neki, hogy anyja bele halt a szülésbe! Később meghalt a gyerekem apja majd később a kisfiam is! Egyikőjük temetésére sem engedtek ki!
Uram isten!
A gyerekem apjának a halálát követően nem tudtam, mi van a fiammal, csak véletlenül hallottam meg, hogy meghalt a fiam. Még a szüleim temetésére sem mehettem el! Azt mondták közveszélyes, vagyok!
Hány évet kapott?
50! Majd egy évvel a szabadulásom előtt napvilágra került egy hangszalag, ami bebizonyította, hogy ártatlan vagyok, és így elengedtek!
De miért nem olvastam erről az újságokban? Vagy miért nem perelte be az államot!
Bepereltem, csak alkut kötöttünk. 15 millióra pereltem, de cserébe teljes titoktartást követeltek tőlem. Nem akartak ezzel a hatalmas baklövéssel az újságok címlapjára kerülni.
És ki volt a valódi gyilkos. Egy lány, aki megerőszakoltak. Bosszúból megölte őket, és rám kente a gyilkosságot. Nem tudom, hogy miért pont rám. Talán, azért mert látta, hogy nekem amúgy is sok nyilvános problémám volt velük! Így még indítékom is volt!
És mi van az unokáddal? Tudod, hol van? Segítsek megkeresni?
Nem kell. Már meg van, miután megkaptam a pénzt, megkerestem. Ez volt az első! Nekem már csak ő maradt!
És ő tud rólad!
Nem. Nem tudom, hogy elmondjam-e neki az igazat arról, hogy ki a nagymamája! Jó élete van, nem akarok bele rondítani! Nem tudom, hogy én tudni akarnám-e.
Én biztos tudni szeretném! De lenne még itt valami!
És pedig!
Végig járnád velem azokat a helyeket, ahol régen jártam! Te egy darabka múlt vagy, és annyira hasonlítasz a nagyapádra! Ő is ilyen jóképű volt! Az unokámmal még nem merek beszélni!
Rendben elmegyek! De egy feltétellel! Miután mindent végig jártunk beszél az unokájával! Megígéri?
Megígérem… mondta Emili némi habozás után!
Emili ezt követően kicsit zárkózottabb lett! Nem nagyon akart beszélni magáról, inkább megkérte Jacket, hogy meséljen neki Viktorral való kapcsolatáról. Eléggé bele merültek a beszélgetésükbe, amikor rátelefonáltak Jackre, hogy vissza kellene már jönnie! Jack hívott Emilinek egy taxit, ő pedig visszasétált az irodába. Teljesen a hallottak hatása alatt volt, akkor is megdöbbentették volna a hallottak, ha nem érintett az ügyben. Ugyan most sem volt érintett, inkább csak személyes kötődése volt hozzá! Kicsit örült, hogy már befejezte a jelentését, és még nem kell ott maradnia dolgozni! A csapat minden tagja ott maradt, és kíváncsian várták, hogy ki ez a titokzatos Emili Burns. Ahogy Jack visszaért látta, hogy most nem ússza meg, hogy elmesélje a történteket, így a csapattal elment vacsorázni, ahol mindent részletesen elmesélt. Legjobban Suet érintette meg a történet, és úgy érezte, hogy meg kell ismernie Emilit. Ahogy el akarták hagyni az éttermet oda ment Jackhez.
Hé Jack elmehetnék veled holnap, amikor találkozol Emilivel? Nagyon szeretném megismerni, és Levinak nagyon tetszett a dalmata.
Igen Pötty! Persze gyere nyugodtan! Akkor holnap érted megyek reggel nyolcra, és Emilivel találkozunk a kávézónál, ahol tegnap beszéltünk!
Rendben!
Lusy kajánul vigyorgott Suera! Meglepte barátnője lépése, hogy csak így önszántából kezdeményezzen Jacknél! Sue kissé értetlenül nézett rá!
Most miért nézel így!
Semmi, csak örülök, hogy végre randiztok!
Én? Kivel?
Hát te meg Jack!
Az nem randi, én csak Emili miatt megyek, szeretném megismerni őt!
Na persze!
Ez az igazság! Hidd csak el nyugodtan!
Ezzel hitegesd magad! És mit veszel fel holnap!
Még nem tudom! De mit számít ez! Gondolom valami meleget!
Azt a kis piros pulcsit kellene felvenned, amit nem rég vettél!
Ugyan már! Az csak különleges alkalomra van!
És ez egy különleges alkalom! Vedd fel hozzá a sötét farmer nadrágot, meg az, ez a kabát jó lesz, és az a sapkát meg sálat, amit tavaly adtam neked karácsonyra.
Szörnyű vagy!
Kösz a bókot!
Sue ezt követően nem szólt egy szót se! Nem volt megsértődve barátnőjére, csak nem volt kedve beszélgetni! Csak arra vágyott, hogy lefürödjön és bebújjon az ágyba! Levi hátul ült, és mintha megérezte volna, hogy gazdijának támogatásra van szüksége, és fejét Sue vállára tette! Sue anélkül, hogy ránézett volna, megsimogatta a fejét. A kutyus még azért megnyalta a kezét. Sue halványan elmosolyodott, de aztán újra kifelé bámult a sötét éjszakába. Figyelte, hogy csavarja a szél a fákat. Titkos gondolatként végig futott az agyán, hogy milyen jó lenne, ha Jack most magához húzná és vigyázna rá, de aztán gyorsan visszatért a való világba! Amikor visszatértek a lakásukba akkor se ejtettek meg többet egy „jó éjt”-nél. Sue hamar elaludt, de álmaiban nagyon messze járt a hideg és szeles Washingtontól. Egy tengerparton volt a gyerekeivel és Jackel. Aztán hirtelen felébredt, zavartan nézett körbe magám, aztán eszébe jutott, hogy mit álmodott! Kedvesen elmosolyodott rajta majd újra visszadőlt az ágyba! Ránézett az órájára „mindjárt hat, én már nem alszok vissza, inkább meglepem Lusyt egy reggelivel, most lesz időm elkészíteni” – gondolta magába, majd így is tett. Elment lezuhanyozni, majd felöltözött és hozzálátott, hogy elkészítse a reggelit! Mámorosan kavargatta a teáját és közben az álmán gondolkodott! Ha mások előtt még tagadta is az érzelemit magának, muszáj volt bevallania, hogy szerelmes Jackbe! Nem is igazán tudta mióta, vagy hogy hogyan szeretett bele, de abban biztos volt, hogy szerelmes! Melegség töltötte el, ha csak rá gondolt, de félelem is, félt attól, hogy csalódnia kellene! Na nem Jack úriemberségében és tisztességében, mert efelől biztos volt, hogy nem csalódna, hanem a visszautasítástól és a magánytól! Hiszen Jack bármelyik nőt könnyűszerrel megkaphatta volna, nem bízott magában ahhoz eléggé, hogy elhiggye, hogy pont ő kellene szerelmének! Nem volt sok ideje a kettőjük közötti kapcsolaton gondolkodni, mert Lusy felkelt, és kiment a konyhába a halk zajok miatt.
Jaj nem akartalak felébreszteni!
Nem ébresztettél fel! De ez meg mi?
Meglepi. Hamarabb keltem fel és nem tudtam már visszaaludni, így készítettem neked reggelit! Ülj le és láss hozzá!
Rendben! És tudod, már mit veszel fel ma?
Nem, de ezen még ráérek gondolkodni!
Jack nem fél óra múlva lesz itt?
Hogyan? Már ennyi az idő?
Igen, már fél nyolc van! Szerintem most ideje lenne készülnöd!
Sue egy pirítóssal a szájában rohant a fürdőbe, majd azért visszajött, hogy letegye a kenyeret és úgy ment fogat mosni! És őrült készülődés vette a kezdetét! De mire Jack megérkezett, már ő is készen volt! Lusy mosolyogva nézett utánuk, és örült, hogy Sue mégis csak a piros pulcsit vette fel! Sue kicsit izgatott volt, hogy jobban megismerheti Emilit, de azért annak is örült, hogy Jackel lehet!
Jól ál neked ez a pulcsi!
Köszönöm! Emili mikor érkezik!
Azt mondta, hogy itt találkozzunk 8-kor. Remélem nem este nyolcra gondolt! Habár mondta, hogy egész délelőtt kitarthat a körút!
Kicsit izgulok! Annyira ledöbbentett, amit róla meséltél! Én nem hiszem, hogy kibírnék 50 évet a börtönbe!
Hát ő se bírta volna ki, ha nem születik meg a kisfia! Mondta, hogy csak az a tudat tartotta benne a lelket, hogy valahol életben van a gyermeke! De már itt is van!
Jó reggelt Emili!
Jó reggelt Jack!
Emili engedd meg, hogy bemutassam neked Suet, ő a munkatársam! Tegnap elmeséltem a történetedet a kollegáimnak remélem nem baj! És Sue szeretett volna megismerni.
Semmi baj! Én már olvastam magáról! Örülök, hogy megismerhetem! Emili vagyok!
Annyira ledöbbentem, amikor Jack elmesélte, hogy 50 évet ült a börtönbe. És ott süket lett, úgy éreztem, meg kell ismernem magát!
Amúgy csak 49-et ültem le! És gyere te is velünk, elsőnek a régi iskolámba szeretnék elmenni!
Rendben!
Jack mosolyogva nézte, hogy a két nő milyen jól elbeszélget egymással, és őt egy kicsit ki is szorították, vagy is nagyon kiszorították a beszélgetésből, mert amíg el nem értek az iskoláig, addig Emili és Sue a hátsó ülésen beszélgettek. Ugyan Jack nem nagyon értette, hogy mit beszélnek, de az arckifejezésükből úgy vette ki, hogy jól érzik magukat! Annak ellenére, hogy Emili már 66 éves volt, úgy mozgott, akár egy 16 éves! Amikor kiszállt a kocsiból, nagyot nyelt, ahogy meglátta a régi iskoláját!
Valamikor sokkal jobb állapotban volt – mondta, ahogy végig nézett a kissé romos épületen!
Menjük be talán!
Rendben Jack. Óh hogy utáltam ide járni! De nekem nem az iskolával volt bajom, hanem ezzel az épülettel. Nem igazán pályázhattam a hónap diákja címre!
Úgy nem tudom elképzelni rólad, hogy rossz tanuló voltál!
Á nem. Mindig kitűnő tanuló voltam, csak párszor akartak kirúgni a suliból. Inkább a maga viseletemmel voltak problémák!
Te, mint lázadó kamasz!
Igen. De én inkább a közutált szót használnám!
Mik derülnek itt ki!
Ez volt a szekrényem! És ezt nem hiszem el, a lyuk még mindig meg van – mutatott Emili egy lyukra a falon, a szekrényével szemben!
Azt ugye nem…
De igen, én tettem. A törpe ágyú igen veszélyes szerszám. Azt mondták, hogy saját kezűleg fogják betömetni velem! Talán, előbb-utóbb úgy is a sitten kötöttem volna ki, de annyi biztos, hogy sok munkát adtam volna azért nektek!
Ezek után nincs felőle kétségem!
Ahogy Emili, Jack és Sue végig járták az iskola folyosóit sokat beszélgettek. Emilinek sok emlék jutott eszébe, egyik könnyfakasztó, másik vicces. De annyi biztos volt, hogy elég aktív életet élt! Utoljára a hátsó kert maradt, ahol szép időben gyakran tartottak nekik biológia órákat!
Imádtam itt lenni. Gyakran lógtunk ki a srácokkal néhány óráról és itt feküdtünk itt ki a füvön. Ha nem voltam suliba, rögtön itt kerestek, tudták, hogy imádom ezt a helyet! De hát, már semmi sem a régi!
Még rendbe lehet hozni! Csak egy kis takarítás, és némi felújítás kellene!
Elnézést, önök mit keresnek itt – kérdezte meg ekkor egy középkorú nő őket?
Sajnálom, én csak eljöttem, ide hogy körül nézzek.
Azt vettem észre! De még mindig nem válaszolt a kérdésemre!
Én valamikor ide jártam. Vagy is inkább ebbe a kertbe, de ez most nem számít! Már megyünk is!
Sajnálom, nem tudtam! Nézzem nyugodtan körül! De hány éve járt ide?
Van az már ötven, hogy én itt tanultam!
Ez érdekes! Jöjjön, bemutatom valakinek, akinek biztos örülni fog! Van egy tanárunk, aki pont ma 50 éve, hogy itt tanít! Mostanában már csak a kertet rendezte, de sajnos az állam nem akarja támogatni ezt az iskolát! Pedig valamikor elég nagyszínvonalú intézmény volt!
De mi történt vele?
Maga nem tudja?
Mit kellene tudnom?
Tanult itt egy diák, aki megölte néhány iskolatársát, ezt követően a szülők nem nagyon akarták ide beíratni a gyerekeiket, egyre kevesebb diák jött ide! Ha az idei végzősök elmennek innen az iskola, bezár!
Uram isten!
Hát igen! De engedje meg, hogy bemutassam magának Mr. Davis Laket. Mr. Lake ő itt…
Nekem mennem kell!
Ugyan ne legyen már szégyellős! Ő itt
Emili Burns vagyok.
Még kezdő tanár koromba tanítottam egy Emili Burns nevű diáklányt. Égetni való egy teremtés volt! Gyilkos is lett belőle!
Én vagyok, azaz Emili! És szeretnék mindenért bocsánatot kérni, amit tanár úr ellen elkövettem!
Jack és Sue csendben figyelték az eseményeket, de most már Emili sem tudta megőrözni a hidegvérét, és kirohant a tanáriból! A kis társaság, akik hallották a beszélgetést nem nagyon tudták, hogy miről van szó. Sokuk még tervbe se volt véve, amikor Emili itt tanult! De Mr. Lake sem volt már a régi, csak halványan emlékezett Emilire, de leginkább arra, hogy mennyi rosszaságot elkövetett! Jack és Sue Emili után szaladtak, majd már csak a kocsinál érték utol!
Hé minden rendben?
Persze, csak ez túl sok volt egy kicsit. Az a sok emlék, és Mr. Lake. Meg az, hogy eleve életben van, és annyira szégyellem magam.
Emili nincs miért szégyellned magad, te nem tehetsz semmiről!
Nem csak erről van szó. Amit Mr. Lake ellen is elkövettem, meg amikor lógtam, és minden. Annyira szörnyű egy kölyök voltam.
Jól van, ez most már a múlt. Sok ostobaságot követünk el gyerekként, de ezeket általában kinőjük! Gyere, igyunk meg egy kávét!
Rendben!
Sue mind végig ott volt Emili mellett, de nem tudott mit szólni. Egyszerűen megnémult, Jack annyira kedvesen és gondoskodóan vigasztalta Emilit, hogy öröm volt nézni! Sue egyszerűen ott helyben megcsókolta volna szerelmét, de még a lábai is földbe gyökereztek!
Jobban vagy már?
Persze. Ez a forró csoki isteni!
Örülök! Mi legyen a következő helyszín? Vagy van még kedved menni valahova?
Van. Menjünk el oda, ahol régen éltem a szüleimmel!
Rendben.
Előtte még egy pillanatra kimennék a mosdóba. Te Pötty maradj itt!
Pötty meg sem mozdult, de amikor Levi közelebb húzódott hozzá egy kicsit felengedett!
Hát nem aranyosak együtt, Levi szerintem, kedveli Pöttyöt – mondta Sue, ahogy a két kutyára nézett!
Igen, de Pötty elég távolságtartó vele szemben!
Hm, van ez így! Szegény Emili, nem lehet neki könnyű.
Igen, biztosan nagyon nehéz, de nagyon erős.
Emili, ahogy vissza akart jönni a mosdóból látta, hogy Jack és Sue róla meg a kutyákról beszélnek. Messziről is tudott szájról olvasni, de nem ez volt, ami miatt ott maradt a mosdó ajtajában és csak mosolyogva nézte a két fiatalt. Rájött arra, amit már mindenki tudott, de ők még nem mertek bevallani egymásnak, de még maguknak se nagyon. Emili még tovább álldogált volna ott, ha Jack észre nem veszi. Sok helyet bejártak, többet, is mint gondoltak volna. Az nap már enyhébb volt egy fokkal az idő, de ez csak annak volt köszönhető, hogy nem fújt a szél. Az épületek, parkok és terek nagy része még mindig olyan volt, mint ahogy Emili emlékeiben élt. Mind már kopott volt és régi, de ez kicsit sem változtatott a szépségükön. A nap végére mind a hárman teljesen elfáradtak! Emili még meghívta Jacket és Suet, hogy igyanak meg nála egy kávét! Jack arra számított, hogy egy hatalmas lakásban lakik Emili, tele tűzdelve puccos dolgokkal, de e helyett egy szerényen bútorozott kis garzont talált!
Nagyon szép, kis hangulatos lakás!
Köszönöm!
Én azt hittem, hogy egy nagyobb lakás lesz a tied, és erre, tessék. Egy újabb meglepetés!
Tele vagyok meglepetésekkel. És amúgy meg a pénzem valami értelmes dologra akarom költeni, mondjuk az unokámra!
És mikor beszélsz vele?
Jaj Jack ez annyira nehéz! Nagyon félek neki elmondani!
Elkísérhetlek, ha gondolod!
Nem, ezt egyedül kell végig vinnem! Csak nem tudom, hogy fogjak hozzá!
Ezt tudni fogod!
Tudod, azt mondják, hogy az ember életében egyszer lehet úgy igazán szerelmes, az én igazi szerelmem a te nagyapád volt!
Hú, ezt nem is tudtam!
Az üldözés, és az, ahogy segíteni akart összehozott minket! Azt hiszem ő is szeretett engem, de a kérésemre, más férje lett. Mielőtt végleg bezárták volna rám a zárka ajtaját, azt mondta, hogy feleségül venne, ha nem kellene börtönbe mennie. Rengeteg szerelmes levelet írtunk egymásnak éveken át. Marta a nagyid tudott a szerelmünkről, és arról, de ő is annyira szerette a nagyapádat, hogy nem zavarta a dolog, és tudta, hogy a mi kapcsolatunkból semmi sem lehet! De nem is emiatt tiszteltem annyira, hanem azért mert sajátjaként nevelte fel egy másik nő gyerekét! Az én gyerekem!
Hogyan?
A te édesapád, az én kisfiam volt! Viktorral és én még együtt töltöttünk egy éjszakát, mielőtt visszavitt volna!
Ez nem lehet igaz!
Jack én szerettem a nagyapádat, de annyi minden állt közénk. És a börtönbe nem tudtam volna felnevelni a fiunkat, így oda adtam neki, hogy nevelje fel ő. Keressen neki egy anyukát, és éljen boldogan.
De erről miért nem mesélt nekem sose!
Nem tudom Jack!
De, ha a nagyapám fiának te vagy az anyja, és a nagypapinak nem volt több gyereke akkor az azt jelenti, hogy én a te unokád vagyok!
Igen Jack, te vagy az én unokám!
Az nem lehet igaz!
Nézz a szemembe, szerinted hazudok – mondta Emili sírva, miközben közelebb akart volna menni Jackhez!
Ne jöjjön hozzám közelebb! Maga megőrült!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Képek a sorozat 
