Apja lánya
2008.07.13. 11:17
APJA LÁNYA 3
Paige és Bobby a kezdeti nehézségeket leküzdve boldogan éltek közös lakásukban. Jack még mindig nem tudta elfogadni, hogy az ő kicsi lányát elcsábította a legjobb barátja, aki apja lehetne Paigenek, de mivel tudta, hogy a lánya boldog így nem ellenkezett. Sokszor vesztek össze, de nem bírták a másik nélkül. Nem egyszer néztek rájuk ferde szemmel, és nem egy rosszmájú megjegyzést kellett csendben eltűrniük, de olyan boldogságot hoztak a másik éltében, mint ami csak a tündérmesékben létezik. Úgy egészítették ki egymást, akár két tökéletesen összeillő darab gyémánt. Már három éve voltak együtt, amikor Bobby még mindig nem szánta rá magát a házasságra, aminek leginkább Paige örült, mert a házassággal együtt jár a gyerek is, és ő még túl fiatal volt ahhoz, hogy gyereket szüljön. Szerette a gyerekeket, de még nem volt felkészülve egy saját gyerekre, hiszen alig volt több 23-nál. Habár Bobby már benne lett volna a korban, hogy apa legyen és sokszor tett megjegyzéseket, hogy mennyire szeretne gyereket, de Paige nem akart volna addig gyereket, amíg nem házasodnak össze és ezt amennyire csak lehetett húzta. Karrierje magasan ívelt felfele, és még túlságosan is élvezte az életet, ahhoz, hogy egy gyerek lekösse és végül ő is, eltűnjön a családanyák sötét süllyesztőjében. Paiget egy évre rá, hogy együtt voltak, súlyos áramütés érte, amibe majd nem bele halt, de a képességeinek köszönhetően megúszta. Csak később vette észre, hogy ereje eltűnt. Elsőnek, csak azt hitte, hogy úgymond szünetelnek, de két év után rá kellett jönnie, hogy vége van. Örült neki, hogy egyszerű emberként élhet. Nem voltak ijesztő látomásai. Csak ő volt és Bobby.
Lassan november lett, az idő egyre hidegebbre járt, amikor Bobby egy figyelmetlen biciklis miatt véletlenül kificamította a csuklóját. Paige ijedten rohant be a kórházba, és csak ott tudta meg, hogy épp csak egy kis repedés történt. Lakásuk húszpercnyi sétára volt a kórháztól, ezért sétáltak egyet a csípős hidegben, ami az egész testüket átjárta. Paige mélyen hallgatott és az utcai lámpák fényétől megvilágított ragyogó földet mustrálta. Bobby egy darabig mögötte sétált, majd mellé ment és megfogta a kezét.
Bánt valami – kérdezte kedvesen?
Hogyan? Nem figyeltem!
Azt látom! Mostanában olyan más vagy. Talán bánt valami?
Nem, csak most ilyen vagyok. Kicsit szelídebb, kicsit nyugodtabb. Majd elmúlik.
Remélem minél hamarabb. Mert szeretném vissza kapni az én régi Paigemet, aki fenekestül felforgatta az életemet. Aki egyszemélyes vándorcirkusz volt.
Tudod, hogy ez nagyon szép volt.
Már három éve vagyunk együtt, és már régebbről ismerlek, de még soha sem láttalak ennyire lehangoltnak, mint amilyen mostanában vagy.
Az elmúlt három év olyan gyönyörű volt, akár egy tündérmese, de félek. Ez túl szép, ahhoz hogy igaz legyen. Attól tartok, hogy elhagysz, egy korban sokkal jobban hozzád illő nőért, gyerekeitek lesznek, és én magamra maradok.
Ez butaság. Én csak téged szeretlek, és az sem érdekelne, ha minden nő a küszöbünket kaparná, hogy őt válasszam, akkor is csak te kellenél.
De van még valami! Attól tartok, hogy az erőm nem múlt el, csak három éves szabadságot vett ki.
Biztos vagy ebben?
Nem tudom. Talán csak a hatodik érzékem, talán a női megérzések, de valami azt súgja, hogy valami nagy baj lesz. Rossz előérzetem van. Csak akkor éreztem ezt a furcsa és meg magyarázhatatlan érzést, mielőtt elszöktem, Akkor voltak ilyen érzéseim, amik hajtottak a végtelen felé.
Nagyon megijesztesz. Ugye most nem akarsz elszökni. Azt nem bírnám ki, hogy újra elveszítselek.
Nem, ezt most valahogy más. Taszít, és vonz. Olyan, mint amikor tudod, hogy, ha belépsz az örvénybe, meghalhatsz, de nem tudsz ellene semmit, se tenni. Megküzdesz vele, de ez lesz az utolsó harcod.
Veled leszek a harcod utolsó pillanataiban, és esküszöm neked, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy megvédjelek.
Attól tartok, hogy ezt a harcot egyedül kell megvívnom. De már itthon is vagyunk. Mit szólnál, hozzá, ha a kisbeteget gondoskodó karjaimba venném, és ápolgatnám egy kicsit.
Tetszik az ötlet.
Na gyere nagyfiú. Vár a jó meleg, ágy.
Paige és Bobby csókolózva mentek be, és útjuk a hálóba vezetet. Reggel, amikor Bobby Felkelt, nem találta maga mellett Paiget, ezért körbenézett a lakásban, majd amikor sehol sem találta, elkezdett aggódni. Pár perc múlva megérkezett, kiderült, hogy csak reggeliért ment el.
Már, azt hittem megint elszöktél.
Semmi olyasmi. Még a nyakadon maradok pár évig. Idegesítelek, hergellek, és szeretlek, de nagyon, és nagyon szeretlek.
Én is. Olyan vagy nekem, akár fény a sötét éjben, egy fényes csillag.
A végén kiskanállal kaparhatsz össze, mert olyan szépeket mondasz, hogy elolvadok.
Az nem lenne túl jó. De nekem, most már mennem kell. Sietek haza.
Ma későn érek haza. Ne várj haza. Üzleti vacsorára kell mennem, majd utána elmegyünk táncolni a csajokkal. Majd kérdezd már meg Suet, hogy nincs-e kedve velünk jönni, táncolni.
Jó, megkérdezem. Majd elfelejtettem, hogy nővérem Bell írt és azt kérdezi, hogy nem töltsük-e a karácsonyt Ausztráliában.
Elsőre nem is rossz ötlet. Majd este megbeszéljük.
Oké. Szeretlek. Szia.
Szia.
Paige és Bobby úgy váltak, el egymástól, mint levél az ágtól. Paige az ablakból figyelte, ahogy Bobby elhajtott a kocsijával. Majd az órájára pillantott, és rájött, hogy neki is mennie kell. Gyorsan összeszedte magát, beugrott a kocsijába, majd a szerkesztőségbe hajtott. Ma még sok dolga volt. Az egyik legnagyobb könyvkiadó feje volt, ami most akart elindítani egy magazint. Fiatal kora ellenére sokkal messzebbre jutott, mint a kollegái. Voltak olyan pletykák, miszerint, Paige lefeküdt a vezetőséggel az előléptetéseiért, de ez mind szemen szedett hazugság volt. Tehetsége és merészsége olyan kiváló íróvá, és vezetővé tették, hogy messze földön mindenkit lekörözött. Az irodában, már mindenki idegesen várta, majd délután jutott egy kis ideje, hogy felhívja Suet.
Szia Sue Paige vagyok. Hogy vagy?
Kösz jól. És te?
Én is. Na akkor jössz?
Hova?
Táncolni? Bobby nem mondta. Mindegy, biztos elfelejtette.
Nem. Ami azt illeti még nem is volt benn ma.
Ez furcsa. Na csak azt akartam, hogy estére elmegyünk táncolni a csajokkal, és örülnénk, ha velünk jönnél. Csapunk egy görbe estét, csak mi csajok. A Voltersben, ma csaj este van.
Szívesen megyek.
Oké. Akkor a Volters előtt kilenckor. Amúgy, hogy van Benn?
Óh, kösz jól. Mindig azt kérdezi, mikor jössz. Hiányzol neki.
Hát gyertek el valamelyik nap. Pénteken együtt vacsorázhatnánk.
Rendben.
Nekem mennem kell. Akkor, kilenckor a Volters előtt. Szia.
Szia.
Paiget máris hívták egy újabb tárgyalásra. Mióta elnökségi tag lett, annyit kellett járkálnia, hogy több cipője is a kárát látta. Viszont nagyon élvezte a zsongást. Méltósággal viselet minden megpróbáltatást. A cég a csőd szélén állt, de ő visszahozta a holtpontról a céget, és ezzel bebiztosította magának az igazgatósági széket. Furcsállotta, hogy Bobby nem ment be az irodába, és nem is kereste őt, de már megszokta. Este az üzleti vacsora után gyorsan elment Voltersbe, ahonnan hajnali órákban keveredtek haza. Kissé részegen dőlt be az ágyba, és észre se vette, hogy Bobby nincs ott. Reggel, amikor felébredt, máris késésben volt, és azt gondolta, hogy a férfi nem akarta felébreszteni, és csendben ment be dolgozni. Gyorsan összeszedte magát, majd bement dolgozni. Semmi rosszra nem gondolt, azon kívül, hogy el fog késni. Úgy a nap közepén Jack jelent meg nála.
Hello Paige.
Szia apa. Mi van veled? Nem szoktál bejönni?
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem tudod, hogy merre van Bobby?
Nem. Tegnap reggel láttam utoljára, majd este későn menetem haza, és ma reggel már nem volt otthon. Mondta Sue, hogy tegnap nem volt benn, de azt hittem, hogy csak valami ügy miatt. Baj van?
Remélem, hogy nem. De tegnap nem jött be és ma se. Próbáltuk elérni, de a mobilja ki van kapcsolva. Attól tartok, hogy baj van.
Uram isten. Várj egy percet. Azonnal bemegyek veled az irodába, ott többet tudok segíteni.
Rendben. De nem lesz baj, ha eljössz?
Ugyan már. Igazgató helyettes vagyok 23 évesen. Mi baj lehetne?
Ez igaz.
Paige összeszedte a holmiját, majd a titkárnőjének megadta, hogy ma nem dolgozik, és elrohant. Az irodában már lázasan keresték Bobbyt, de nem találták. Felhívták a kórházakat, rendőrségeket, de nem találták sehol. Körbenéztek azokon a helyeken, ahol általában lenni szokott, de semmi nyomot sem találtak.
Figyelj apa, én haza megyek. Hátha haza ment és majd hívlak.
Jó. Ha gondolod veled, megyek. Nagyon fáradt lehetsz. És amúgy is, olyan régen beszélgettük.
Felőlem, gyere.
Sue – fordult Jack Suehoz – haza viszem Paiget, és majd én is megyek haza.
Rendben. Maradj vele, szüksége van most rád. Én is haza megyek Benhez.
Rendben. Menjünk Paige.
Apa menjünk már a te kocsiddal. Az enyém a munkahelyemen maradt.
Rendben.
Paige és Jack vacogva mentek haza, volt fűtés a kocsiban, de Paige mindig is fázós volt. A kocsiban nem beszélgettek, de amikor bementek sokkal több témájuk akadt.
Tudod apa, pár napja volt egy rossz előérzetem. Nem akarom, hogy baja essen Bobbynak. Ugye nem fog?
Mindent megteszünk, hogy minél hamarabb megtaláljuk.
Emlékszem, amikor elsőnek találkoztunk. Olyan figyelmes volt már akkor is. Mindenre emlékszem, az első csókra, arra, amikor elsőnek mondta, hogy szeret, amikor végig húzta kezét a karjaimon. Minden egyes érintésétől megremegett a lábam, és görcsbe rándult a gyomrom. Annyira szeretem. Egy pillantásból, szavak nélkül is megértjük egymást.
Amikor megtudta, hogy te meg Bobby együtt vagytok nagyon megijedtem, hogy az én kicsi lányom felnőtt, és bele szeretettet a legjobb barátomba. Féltem, hogy elveszítelek, de be kellett látnom, hogy a te boldogságod számomra a legfontosabb. És, ha te a boldogságot Bobby oldalán találtad meg akkor legyen, ki vagyok én, hogy ítélkezzek feletted.
Emlékszem, amikor beköltöztünk ebbe a lakásba. Bobby meghúzta a derekát, és nekem kellett mindent kipakolnom. Olyan aranyas volt, ahogy ott feküst a kanapén. Ártatlan és szelíd, akár egy gyerek. Azt szeretem benne, hogy tud gyerek lenni.
Igen. Bobby egy nagyra nőtt gyerek.
Pár perc hallgatás után mind a kettőjük a emeleti hálószobák felé fordította a fejét. Halk csörömpölés hallatszott. Jack elővette a fegyverét, mert azt hitte, hogy betörők vannak az emelten, majd halkan felosont. Szorosan a nyomában lánya volt, aki egy hirtelen felkapott konyhakéssel settenkedett. A hálószoba ajtónál mind a ketten megálltak és vártak. Várták, hogy egy újabb neszre betörhessenek. Már-már azt hitték, hogy vaklárma volt az egész, amikor halkan megnyikorgott az ágy. Hirtelen benyitottak az ajtón, de tolvaj helyett, a kábult Bobby feküt az ágyon. A nyitott ablakon, a hűvös koranovemberi levegő tódult be. Paige azonnal elejtett kést a kezéből és oda rohant kedveséhez. Letérdelt elé, majd két kézbe vette a férfi arcát.
Jaj Bobby mi van veled? Hol voltál? Annyira aggódtam miattad.
Paige még száz, meg száz ilyen kérdéssel bombázta kedvesét, de egyikre sem jött válasz. Jack mindenkit értesített, hogy meg van Bobby, majd magára hagyta a lányát. Paige óvatosan leöltöztette Bobbyt, megmosta a testét, majd lefektette aludni. Az, hogy nem kapott kérdéseire választ kételyek ezreit támasztotta fel benne. Egy székről nézte, ahogy szerelme alszik, majd megakadt a szeme a férfi fölön fekvő fehér ingén. Amikor közelebbről megnézte, egy rúzsfoltot talált az ing nyakán. Tudta, hogy ő nem használ ilyet, de akkor vajon ki tehetett ezt az ingével, és vele. Közelebbről is megnézte, és idegen parfüm illatot érzett rajta. Nem vitt be az inget a fürdőszobába, hanem bele tette egy papírzacskóba, majd várt, hogy bizonyítékként előránthassa a kellő pillanatban. Egész éjszaka ott ült a férfi ágya mellett és figyelte. Szerette nézni, ahogy alszik. Olyan volt, mint egy nagyra nőtt mackó, édesen aludt. Paige megbeszélte, az apjával, hogy holnap valószínű Bobby nem fog bemenni, de most már ne izguljanak miatta. Nagyon álmos volt már, de a benne felgyülemlett kérdések ébren tartották. Hét óra körül kiment a konyhába, és csendesen hozzáfogott a reggeli elkészítéséhez. Általában hangos zene mellett serénykedett otthon, de mostanra csapódott csak le benne, az hogy majdnem elveszítette Bobbyt, így alig maradt ereje, ahhoz, hogy főzzön. Most már legszívesebben elsírta volna magát. Amikor végzett, ágyba reggelit szolgált fel Bobbynak, aki addigra már felébredt.
De aranyos vagy, hogy reggelit készítettél nekem. Nem kellett volna.
Nem tesz semmit, szívesen tettem.
Bobby, megszerette volna, csókolni kedvesét, de Paige elfordította a fejét. Nem értette miért, de biztos volt benne, hogy valami nagy baj van.
Hé mi a baj?
Hol voltál az elmúlt két napban? Tud, mit összeaggódtam érted? Már a legrosszabb is megfordult a fejemben, és tegnap este csak úgy bemásztál az ablakon. Én nem is tudom, mit tettem, volna, ha valami bajod esik.
Nem emlékszem semmire.
Hogyan?
Csak annyira emlékszem, hogy az egyik boltnál megálltam, hogy vegyek neked valamit, majd leütöttek, de én tényleg, nem tudom, hogy közte mi történt.
Ugye hihetek neked? Nem hazudsz?
Miért tenném?
Mert jobb hazudnod, hogy az igazság ne derüljön ki. Tudod, hogy nem vagyok hisztis, követelődző isten csapása. Csak annyit kérek tőled, hogy történjen bármi, tőled tudjam meg. Tőled akarom hallani, és nem mástól.
Nagyon megijesztesz. Ne mondj ilyeneket, inkább bújj ide mellém.
Ne! Amikor megtudtam, hogy nem voltál benn dolgozni, azt hittem, hogy valami hirtelen jött munka kapcsán történhetett. Majd apa elmondta, hogy semmiféle meló nem áll a háttérben, és azt hittem, hogy ott pusztulok el. Egy pillanat alatt leforgott előttem, azt hiszem, az összes variáció, hogy mi történhetett veled. A gyomrom egy hatalmas görcs volt, és most legszívesebben elbőgném magam, de még mindig annyi ideg van bennem, hogy egyszerűen nem megy.
Bobby ekkor félre tolta a tálcát, maja magához szorította Paiget. Mint egy rémült kismadár, olyan volt a karjaiban. Sokáig feküdtek még úgy szótlanul, élvezve a másik jelentését. Bobby néha-néha fülébe súgott egy szép szerelmes szót, de nagyrészt, csak simogatta és cirógatta. Szótlanul nézték, ahogy elkezd hullani a hó. Hatalmas pelyhekben hullott, majd Paige némán felkelt, és elment. Bobby nem tartotta vissza, de nem tetszett neki, hogy szó nélkül elmegy. Miután összeszedte magát, bement az irodába, majd ott is mindent elmesélt. Nyilvánvalóvá vált, hogy valaki el akarta rabolni, de aztán meggondolta magát! Sue pár napot kivett, és így Paige hozzá ment. Magával vitte az inget is, de nem volt mersze elő venni. Félt, hogy olyanra jönne rá, amiről inkább nem akar tudni. Percekig csak hallgattak, amikor Benn berontott és Paige nyakába ugrott.
Paige, Paige úgy hiányoztál.
Nekem is kisember. Mesélj, mi van veled?
Kaptam egy kisautót.
Tényleg? És megmutatod nekem is?
Persze!
Benn boldogan ugrott ki nővére karjaiból, de ahogy beért a szobába, már is elfeledkezett, arról hogy miért ment be, és boldogan játszott tovább. Paige hosszan bámult utána, és elsőnek érezte azt, hogy milyen jó, ha valakinek van gyereke. Sue látta, hogy lányával valami nincs rendben, de nem tudta, hogyan kérdezzen rá.
És mesélj, hogy vagytok Bobbyval.
Meg vagyunk.
Ez nem volt valami meggyőző.
Bánt a bűntudat, hogy nem vettem észre, eltűnt. Hamarabb éreznem kellett volna, hogy valami baj van, és éreztem, is, de nem tudom mi volt velem. Jót mulatoztam addig, amíg ő szenvedett. Kitudja, hogy mit művelhettek vele, és én még nem is sejtettem.
Nem a te, hibád, hogy elrabolták. És látod, hogy visszaengedték éppen és egészségesen.
Az énem egy része, reméli, hogy bajba került és bántották.
Miért.
Ezért – mondta Paige miután Sue elé tolta az inget. – Én nem használok ilyen színű rúzst. És idegen női parfüm illatát is érzem rajta.
Ez valami tévedés lehet.
Én is, abban reménykedem, de félek, hogy megcsalt.
Ugyan már. Bobby annyira, szeret, hogy az már tündérmesékbe illő. Rajongásig imád, és nem kockáztatná a kapcsolatát egy futó románcsért.
Attól tartok, hogy nem csak futó románcról van szó. Talán már régebb óta tart a viszonya, csak nem merte elmondani. Annyira félek, hogy elvesztem, hogy megcsal. És nem is az bánta, hogy már mást szeret, mert ha boldog, akkor engem nem érdekel, hogy kivel boldog, csak attól félek, hogy hazudik.
Kivételes pár vagytok, hogy ennyire szeretitek egymást. És most mit akarsz tenni.
Várok. Várok, ameddig nem tudok több bizonyítékot szerezni az bűnösségére szólóan, vagy ki nem derül az igazság.
Tudod, van valami, ami nagyon érdekelne engem, de ne haragudj meg a kérdésért.
Kérdezz, csak nyugodtan.
Gyerek és házasság kérdésével, hogy álltok. Te szeretnél már megházasodni?
Nem tudom. Egy kicsit igen, egy kicsit nem. Nem vagyok benne biztos. De azt tudom, hogy Bobbyval akarom leélni az éltemet.
Paige nem tudott tovább mit mondani, ezért inkább a kakaójának melegébe burkolózott. Hideg volt odakint, és jó volt kinézni, a hóesésbe. Egy kis idő után bement testvéréhez, majd vele játszott. Nem tudta, hogy meddig maradt, de egyszer csak úgy érezte mennie, kell, majd elköszönve anyjától és öccsétől haza indult. Még ekkor is kövér pelyhekben hullott a hó és csak lépésben lehetett haladni. Amikor haza ért Bobby még nem volt otthon. Az ajtóban egy hatalmas boríték várt rá. Névtelenül volt feladva, de neki címezték. Ahogy bement és letette a kabátját, a konyhába ment egy késért, hogy felbontsa a borítékot. Ahogy bele nyúlt, egy nagy halom fotót húzott ki belőle. A konyha padlóján esett térdre és zokogott. Amikor végre össze tudta szedni magát, felment a háló szobájába, összeszedte a holmiját, berakta a kocsiba, majd még mielőtt Bobby haza jöhetett volna, elment. Az ebédlőasztalon egy levelet hagyott Bobbynak. Amikor a férfi haza ért, rögtön megérezte, hogy valami nincs rendben. Kiabált Paigenak, de nem jött válasz. Ideges lett, amikor meglátta a borítékot az asztalon. Paige kézírása volt rajta, neki címezve! Szíve egyre hevesebben vert, ahogy a lapot kivette, egy pillanatra megállt, majd széthajtogatta.
„Hiába imádlak, hiába szeretlek, más érzi tüzét ragyogó szemednek. Elűzött az álom, másé lett az ajkad, tiéd volt a lelkem, de te nem akartad. Talán elfelejtelek, talán bele halok, fáj az én szívem, boldogtalan vagyok. Mégis azt kívánom: Áldjon meg az Isten!
Én voltam a hibás, hogy neked hittem!!!”
Fel akarta hívni Paiget, de a ő egyszer csak kinyomta. Paige közben, megérkezett régi otthonába, ahol Jack nyitott neki ajtót. Amikor meglátta a csomagokat a kezében, azonnal tudta, hogy komoly baj van. Régebben, is jött már el Paige Bobbytól, de soha sem hozta magával a csomagjait.
Megvan még a régi szobám.
Hát persze, de gyere be.
Annyira szeretlek apa – ölelte át Paige apját, amint az bezárta utána az ajtót.
Hé mi történt. Gyere, igyál egy kis teát, és közbe mondj el mindent.
Idő közben Sue is lejött a lépcsőn. Bennt már elaltatta, és hallotta, hogy Paige itt van. Jack, mondta neki, hogy főzzön már egy kis teát, míg ő felviszi a csomagokat. Amikor visszaért a konyhába, Paige elé tolta a borítékot. Jack is megnézte a képeket, és dühösen vette tudomásul, hogy Bobby megcsalta a lányát. Az egyik képen látható volt egy tegnapelőtti újság. Hát Bobby ezért mondta, hogy nem emlékszik semmire – gondolta.
Én nem is tudom, mit mondhatnék. Ezt egyszerűen nem tudom elhinni.
Én is ezt gondoltam, amikor megláttam a képeket.
Bobby mit mondott? Kérdőre vontad?
Nem, féltem, hogy kidumálja magát a helyzetből, megbocsátok neki, és kezdődik az egész, előröl.
Akkor nem is tudja, hogy itt vagy?
Nem. Eljöttem, mielőtt még haza jött volna. Valószínűleg most már látta a búcsúlevelemet. Ha jól ismerem, nem sokára itt lesz, és értetlenül, fog nézni. Szeretnék itt maradni, egy darabig, ha nem zavarok.
Dehogy zavarsz. Addig maradsz, amíg akarsz!
A munkahelyemen kivettem két hét szabit, addig összeszedem magam. Nem tudtam volna ott maradni, és beszélni vele. Most nem akarom látni.
Alig, hogy ezt kimondta Bobby kezdett el dörömbölni az ajtón. Jack gyorsan oda rohant, majd kinyitott az ajtót.
Hagyd azonnal abba. A végén még felébreszted Bennt.
Bocs. Paige itt van. Beszélnem kell vele. Magyarázatot kell adnia erre – lobogtatva ment volna befele.
Paige nem akar látni, és ha kedves az életed békén hagyod. Ne bántsd még jobban. Szenvedett már eleget, nem kell még jobban kínoznod.
Miről beszélsz? Haza mentem és csak az üres szekrényét találtam otthon. Elvitte minden ruháját, és csak ezt a levelet hagyta otthon. Magyarázatot kell adnia rá.
Neki nem kell semmire se magyarázatot adnia. Ha valaki magyarázattal tartozik az te vagy. És most menj innen, mielőtt, még olyat tennék, amit később megbánok.
|