|
Apja lánya
2008.07.13. 11:11
APJA LÁNYA 2
- Tény, hogy amióta Paige velünk van, sokkal könnyebben göngyölítjük fel az ügyeket.
- De akkor is zavar, hogy honnan tudja azt a sok információt, amit nekünk elmond.
Félek, hogy rossz társaságba került.
- Jack, Paige okos és gyönyörű. Tud magára vigyázni, és nem tenne semmi olyat, amivel szégyent hozna rád. Szeret téged, és azt szeretné, hogy büszke legyél miatta, de ne kérd, hogy kiadja az informátorait. Te is véded a sajátjaidat. Én megbízok benne, bízz meg te is.
- De akkor is féltem, hogy baja esik. Az erős és kemény külső mögött, egy nagyon is törékeny lélek lakozik.
- Már bizonyította, a rátermettségét. Legelsőnek akkor, amikor ott a parkolóban megvédett.
- Jaj, Sue mi lenne velem nélküled.
- Semmi, mert már itt van neked Paige.
- De most már ti ketten is itt vagytok.
Jack megsimogatta Sue egyre jobban gömbölyödő pocakját. Közben lányára gondolt, hogy ha ő nem lenne, talán most nem lennének Sueval házasok, és nem a közös gyermeküket várnák. Jack az elmúlt hónapokban – amióta megtudta, hogy Sue babát vár - a fellegekben járt. Úgy vigyázott a nőre, mint egy hímes tojásra. De akarva akaratlanul is eszébe jutottak a múlt szörnyű emlékei az, amikor Paige megjelent az életében, majd később elrabolták. Még mindig remegni kezdett, ha csak arra gondolt, ami akkor történt. Paige már régen túltette magát a dolgokon és szeme fénye lett az apjának. Kitűnő tanuló volt és sikeres pálya várt rá, az FBI-nál. Jack idegesen az órájára pillantott. Paige újabban egyre gyakrabban késett el mindenhonnan. Szeptember óta tartott ez a szokatlan állapot. A lánya halál pontos volt, soha egy percet nem késett sehonnan, de mióta elkezdődött az új tanév, és elkezdett has táncolni kibírhatatlanul szétszórt lett. Sue már tudta, hogy vagy legalább is sejtette az okát, hogy miért változott meg ennyire Paige, de meg akarta várni, hogy a lány beszéljen vele erről. Paige teljes mértékben az anyjának tekintette Suet. Együtt vásároltak, együtt beszélték ki a problémákat, mindent együtt műveltek, versenyen is együtt szerepeltek, amit meg is nyertek.
- Tudod Jack még nem is döntöttük el, hogy mi legyen a pici neve.
- A neve? Még nem is gondoltam rá. Te mit szeretnél?
- Nem tudom. Gyerekként azt gondoltam, hogy Piter lesz a fiam neve, de már nem tetszik. Valahogy nem jut eszembe semmi jó. Mit szólnál, ha Paige választaná ki a nevet. Hiszen az öccséről van szó.
- Jó, amint haza jön, beszélek vele. Még szerencse, hogy a keresztszülők megvannak, Bobby és Lusy igazán jó keresztszülei lesznek a picinek.
- Én is így gondolom. Jövő héten lesz Paige 19-dik születésnapja, szerinted mit vegyünk neki.
- Nekem, azt mondta, hogy egy kis öcsnél nincs jobb ajándék.
- Jó, de akkor is kellene neki valami. Kocsija már van, így azt nem kaphat. Akkor még is mit vegyünk neki.
- Talán egy P betűs medál igazán szép ajándék lenne.
Paige ekkor lépett be a konyhaajtóba. Amikor meglátta szüleit megszeppent, majd zavartan el akart húzni mellettük, amikor Jack a karjánál fogva vissza tartotta. Tudta, hogy most nem ússza meg a hegyi beszédet, így hamar túl akart lenni rajta. Leült egy székre, és „tudtom mit akarsz mondani” arcot vágott. Jack felhúzta mind a két szemöldökét, és dühösen próbált nézni, de ez nem ment neki. Paige mint valami szuper nova úgy olvasztotta meg a leghidegebb szíveket is. Fantasztikus lány volt, de kicsit fura, voltak elég bizarr és hátborzongató tettei, de egyébként egy igen jó lány volt. A suliban mindenki imádta, ő volt a sztár, iskolán kívül is bármerre ment, mindenütt ismerősökre talált.
- Na jó Paige beszélnünk kell.
- Tudom, késtem egy kicsit. Apró malőr.
- Kicsit késtél, ha 10 percet késel az a kicsi, de öt órát késtél. Mióta elkezdődött a tanév, megváltoztál. Mi történ veled, mi a baj, hogy ennyire hanyag vagy.
- Lehet, hogy te nem szoktál olyat, de én élek. Szórakozok, bulizok, élvezem az élet minden egyes percét.
- De te nem vagy ilyen…
- Milyen?
- Ilyen ostoba.
- Ezt meg se hallottam.
Paige ezzel sértődöttséget színlelve elvonult. Jack szájtátva bámult utána. Paige könnyen kezelhető, engedelmes lánynak bizonyult, de már jó ideje nem engedelmeskedett, ha csak az érdekei nem úgy diktálták. Sue Jackről Paigera nézett, majd rosszalló tekintet vetve Jackre, a lány után vonult. Jack nem értette, hogy most mi rosszat tett, de szíve két hölgyénél soha sem lehetett tudni. Minden esetre felment a hálószobájukba és lefeküdt aludni. Sue megvárta, míg Paige letusolt, majd az ágyára ülve, megfogta mind a két kézét és kérdő szemeket meresztve nézett a még mindig nedves lányra. Paige tudta, hogy mit akar, de inkább úgy tett, mint aki semmit se tud.
- Sue szeretnél valamit?
- A nevét!
- A nevét? Kinek? – Dadogta Paige zavartan, mint aki lebukott.
- A szerelmednek a nevét. Nyilvánvaló, hogy szerelmes vagy, én is ilyen voltam ennyi idős koromban.
- Most lebuktam.
Sue némán bólintott, majd várt, hogy Paige mondjon valamit. A lány nagy levegőt vett és közben összeszedte gondolatait.
- Ali. Ali Hasin.
- Szép neve van, mesélj róla milyen srác.
- Szeptemberben jött az osztályunkba, mindenki utálja, mert arab, de valójában fantasztikus srác. És annyi szeretet van benne. Igazán kedves és nagyon okos. Ő segít nekem kémiából, hogy jobb legyek. Eddig még csak jót tudok róla elmondani.
- Szép dolog a szerelem.
- Épp ez az. Nem tudom, hogy ez, amit Ali iránt érzek szerelem-e. Jó vele lenni és boldog vagyok az együtt töltött időért, de néha meg idegesít a jelenléte. Ha velem van az a baj, ha nincs akkor meg az. Mi a baj velem Sue?
- Semmi baj nincs veled, szereted ezt a fiút, de félted a függetlenséged. Ennyi az egész. Majd idővel megtanulod, hogy bízz benne és feláldozod a függetlenségedet is érte. De mesélj még róla.
- Tudod a suliban mindenki, el van szállva a pénzétől. De ő ösztöndíjjal került be a suliba. A szülei Dubai szegény részén élnek, anyukája már nem él, apukája pedig kereskedő. Az öccse egy tahiti lányt vett feleségül. Náluk már fiatalon házasodnak. Az apja nagyon megváltozott, amióta meghalt az anyukája. Egyetlen büszkesége a fia. Sokat dolgozik, hogy segíthesse a fia előre menetelét. Tiszteli a kétkezű munkát, és gyűlöli az erőszakot. Afféle művész lelek. És nagyon szépen fest.
- Kedves fiúnak tűnik. Mikor mutatod be?
- Hamarosan. Hamarabb, mint gondolnád.
- Mondanom kellene még valamit, apádról van szó. Nagyon aggódik miattad, fél, hogy rossz társaságba keveredsz.
- Ezt már megbeszéltük. Nem fogom elmondani az informátorom kilétét.
- Én nem is ezt kérem tőled, hiszen mindenkinek megvannak a maga titkai, neked is kellenek titkok. Csak annyit szeretnék, legyél olyan, mint régen, vagy legalább beszélj vele.
- Most hagysz rendbe szedni magam és aludni, ha megígérem neked, hogy holnap beszélek vele.
- Hagylak. Aludj jól és álmodj szépeket.
Sue megpuszilta Paige homlokát, majd kifele indult az ajtón.
- Sue várjál egy kicsit. Szeretnék valamit mondani.
- Tessék.
- Köszönöm.
- Mit.
- Hogy vagy nekem. Olyan vagy, mint az anyukám, sokat jelentesz nekem. És szeretném, ha tudnád, hogy mindenre számíthatsz a picivel kapcsolatban.
- Ez nagyon sokat jelent nekem. De szeretnélek megkérni valamire. Még nem tudjuk, mi legyen a neve a kisöcsédnek és apáddal arra gondoltunk, segíthetnél, hiszen végül is a testvérek vagytok.
- Hogy én adjak neki nevet. Hát nem is tudom. Ami most leginkább tetszik a Benjámin.
- Benjámin Hudson. Ez tetszik. De most már tényleg aludnod kell, holnap iskola. Jó éjt.
- Jó éjt.
Sue átsétált a hálószobába, ahol Jack még mindig csak a plafont bámulta. Sue befeküdt mellé az ágyba és elmesélte neki, hogy Paige az anyjának tekinti és, hogy mindent megbeszéltek, de Aliról még nem szólt egy szót se. A lány bizalmasan közölte ezt vele, és nem akarta, hogy elveszítse a bizalmát. Másnap reggel Paige elhatározta, hogy még reggelinél beszél apjával. Amikor lement a konyhába ott találta Jacket. Ekkor meginogott egy kicsit az elhatározásában, de rögtön tovább ment. Bárcsak közölhetné az apjával, amit akar egy levélben, vagy e-mailben, annyival könnyebb lenne az egész. De ő nem gyáva, bátor és büszke, mindig a szemébe mondja az illetőnek, amit gondol, még akkor is, ha ezzel bajba sodorja magát.
- Beszélnünk kellene a tegnap estéről.
- Felejtsd el, élvezd csak az életet. Szórakozz, de legfőképpen vigyázz magadra.
- Nem, nem hagyhatom annyiban. Mostanában egy kicsit kibírhatatlan voltam, vagy is, nem is kicsit, de most nem ez a lényeg. Tudom, hogy sok gondot okoztam és ezeken, már nem tudok változtatni, de mától kezdve minden a régi lesz.
- Hát nem is tudom, hogy erre mit mondhatnék. Ha te így élvezed az életet, nyugodtan maradj ilyen, csak annyit kérek vigyázz magadra. Nem bírnám, ki ha valami bajom esne.
- Rendben. Egyébként jövőhétvégén szeretnék egy kisebb partit rendezni, csak a legszűkebb baráti körben, tudod, szüli napom lesz, és szeretnék nektek bemutatni a barátomat.
- Van barátod?
- Már szeptember óta.
- Már másfél hónapja jársz egy fiúval, és nekem nem szóltál róla.
- Nem igazán, hivatalosan, csak két hete járunk. Eddig csak ismerkedtünk.
- Legyen. Intézd úgy, ahogy akarod, de most eredj, mert még elkésel az iskolából.
- Igenis uram.
Paige viccesen szalutált egyet az apjának, majd megölelte és elrohant az iskolába. Sue, aki eddig csendben megállt a konyhaajtóban elégedetten pillantott Jackre. Büszke volt férjére, hogy rendezte dolgait lányával. Jack még sokáig némán nézett a lánya után. Örült, hogy végre talált valakit, akit szeret, és aki ráveszi, hogy végre legyen a régi. Az órájára pillantva észrevette, hogy máris késében van. Még megölelte feleségét, majd kicsit hosszúra nyúlt elvállás után, elindult az irodába. Sue már a nyolcadik hónapban járt, így ő otthon maradt és vigyázott a magára. Nem sok dolga volt egész nap, mert Paige és Jack mindent elvégeztek helyette, így unalmában elkezdett festegetni. Ugyan nem volt ugyan az, mint amikor még aktívan dolgozott, de így legalább sikerült elütnie az időt. Általában a vásárlást ő végezte, de most Paige elment a boltba és jó alaposan bevásárolt, így a boltba se kellett elmennie. Hamar ráunt a festésre, ezért kocsiba ült és elment a néhány barátnőjéhez. A nap szinte eseménytelenül telt számára, míg Jack az eddigi legbonyolultabb feladattal nézett farkas szemet. Reggel egy ékszerbolthoz kellett kimenniük, amit kiraboltak és az eladót lelőtték, de délutánra már terror veszélye is fennállt. Az egyetlen nyom pedig egy sajátos nyelven íródott, papírdarab volt. Bárhogy is nézték egy, ismer nyelvhez sem tudták hasonlítani, nem tudták feltörni, így a munka hosszabbra nyúlt, mint azt gondolta, ezért hazatelefonált Suenak, hogy későn érkezik, és nem várja meg őt. Paige késő délután bement az irodába, akit a nagy kavarodásban alig vettek észre, de ezt nem tűrvén feltűnést keltett.
- Sziasztok, hogy s mint?
- Szia Paige, eléggé el vagyunk halmozva a munkával, ha Jacket keresed, most nem tudom, hogy rá ér-e – köszöntötte Bobby.
- Jó csak bejöttem köszönni, és szólni, hogy jövő hétvégén kerti partit tartok a 19. szüli napom alkalmából, és mindenkit várok sok szeretettel.
- Jó, de most tényleg sok dolgunk van.
Paige az asztalon heverő papírdarabra pillantott. Felvette, majd szemeivel olvasni kezdte. Jack közben megérkezett és, amikor köszönni akart a lányának, az meg se hallotta. Jack látta, hogy Paige olvassa a papírt, így a vállánál fogva finoman megrángatta. Paige ettől kiesett a valamilyen módon transznak mondható izéből.
- Tudod, mit írnak? – érdeklődött Jack.
- Nem teljesen értem, de valami nagy napról beszélnek és még tűzi játékot is, emleget. De elég zavaros, mintha be lett volna lőve, aki írta. Olyan az egész, mint ha a szavak csak úgy odébb sétáltak volna.
- De azért le tudod fordítani?
- Megpróbálhatom.
- Mennyi időbe fog telelni?
- Holnapra készen leszek vele.
Paige gond nélkül egy óra leforgása alatt lefordította az írást. Jack és a csapat még az nap este elmentek a papíron megadott helyszínre és így egy nagyon veszélyes bomba támadást akadályoztak meg. Paige elmesélte, hogy ilyen írást a Bűbájos boszorkák egyik részében látott. Mindenki le volt döbbenve, de megdicsérték a lányt, hogy ilyen ügyes volt.
Az elkövetkezendő hétvégéig nem történt semmi említésre méltó. Az élet szokványos mederben folydogált, majd szombaton mindenki elment Paigehoz, a szüli napi kerti partira. Október másodikához képest kellemes meleg idő volt. Mindenki hozott neki valami ajándékot, amit a lány azonnal ki is bontott és megköszönt. A kertben mindenféle finomság illata terjengett, egy előre beállatott bárpultnál egy fiatal, jóképű srác kevergette a koktélokat, aminek Tara és Lusy igen csak örültek, mert szemlátomást, csak a mixer srácot bámulták. Már egy jó ideje együtt ott voltak már, amikor újra megszólalt a csengő. Paige szemei felcsillantak, szíve hirtelen hevesebben kezdett verni. Tudta, hogy az oly régóta várt vendége, most végre megérkezett. Kezéből a tányért kiejtve rohant az ajtóhoz, szinte alig kapott levegőt. Fiatal, sötét barna hajú, fekete szemű srác ácsorgott az ajtóban. Paige halvány csókot kapott a még mindig ajtóban álldogáló fiútól, majd zavartan megfogta a kezét, és hátra vezette a kertbe. Mindenki a hátsó ajtót leste, és várta mikor bukkan fel rajta újra Paige, arra nem is számítottak, hogy vendéget hoz magával, szemei úgy ragyogtak, mint két csillag.
- Szeretném nektek bemutatni Ali Hasint a barátomat.
- Üdvözlök mindenkit – köszönt Ali a vendégeknek.
Mindenki oda ment hozzá, kezet ráztak vele és üdvözölték. A csajok arról beszéltek, milyen jóképű srác, és megdicsérték Paiget, hogy ilyen vonzó fiút fogott ki magának. Ali látszólag jól elvolt a férfiak társaságában, és csak néha akadt össze a pillantása a szerelmével, de akkor alig tudtak pillantásukat szétválasztani. Egy aprócska grill csirke elfogyasztása után megtörölte a száját, és poharát kocogtatva szót kért a kissé zajos társaságban. Ekkor mindenki ráfigyelt és csendben marad, az asztaltól felállva megfogta Paige kezét és kivezette egy kis placcra, ahonnan mindenki jól rá látott az eseményekre. Feszült figyelemmel követték, minden lépését.
- Eljött az idő, hogy felköszöntsem az ünnepeltet. Az én kultúrámban úgy illik, hogy ha egy lány még hajadon, amikor betölti élete 19. évét, akkor a kedvesének két ajándékot is kell adnia, ezért szeretném oda adni az első ajándékot itt és most.
Ali kivett a papír táskából egy sötétkék, egérpad nagyságú lapos dobozt. Paige felé nyújtva kinyitotta. A dobozban egy briliáns nyakék lapult, apró mélykék kövekkel kirakott, és gyémántokkal díszített rész meseszépen ragyogott a délutáni napfényben.
- Ali ez gyönyörű.
- Nem a gyönyörű te vagy.
- Udvarolni azt tud – mondta Bobby halkan, hogy csak az asztal körül halják.
- Én ezt nem fogadhatom el, sajnálom Ali, de ez a nyaklánc méreg drága lehetett. És te ezt nem engedheted meg magadnak.
- Kérlek, fogadd el, te minden kincset megérsz nekem. Lehoznám neked a csillagokat is az égről, ha azt szeretnéd.
- Hát jó.
Paige felfogta a haját, hogy Ali feltehesse rá a nyakláncot. Csónak nyakú selyem felsőjén igazán szépen mutatott. Ali és Paige hosszan csókolóztak, mikor végre a társaság tapsvihara elszakította egymástól a két szerelmest. Ali ezek után a zsebébe nyúlt, majd letérdelt Paige elé és egy kis fekte dobozt nyitott ki előtte, amiben egy hatalmas gyémántgyűrű lapult.
- Paige Hudson leszel a feleségem?
- Ali nem is tudom, hogy mit mondjak.
- Mondj igent.
- De hiszen még két hónapja se ismerjük egymást, ez még nagyon korai.
- Kérlek ez nekem nagyon fontos.
- Azt hiszem nem, sajnálom Ali, de nem leszek a feleséged.
- Talán nem szeretsz?
- Nem erről van szó, csak éppen ez még túl korai. Nem akarom elkapkodni.
- Kérlek, mondj igent, nincs sok időm, és nekem hamarosan feleséget kell találnom, vagy különben elveszítem a trónt.
- A trónt?
- Valamit tudnod kell, az én apám nem szegény kereskedő, hanem egy arab sejk. Azért kellett Amerikába jönnöm, hogy megfelelő feleséget találjak. És te vagy a tökéletes ara.
- És erről miért nem szólt nekem eddig.
- Azért mert azt szerettem volna, hogy engem szeress és ne a vagyonomat.
- Ilyen kis pénzéhes cafkának nézel.
- Nem, dehogy nézlek annak.
- Már pedig nagyon úgy tűnik, hiszen nem merted nekem elmondani.
- Tudod, hogy mindennél fontosabb vagy nekem, de már nincs sok időm. Év végén vissza kell mennem, feleségemmel az oldalamon. Ez a törvény.
- És, mi van, ha nem találsz magadnak feleséget. Apád a sejt, hát változtasson a törvényen.
- Ez egy ezer éves törvény, nem tudja csak úgy megváltoztatni.
- Akkor mondj le rólam, és ne kerülj még egyszer a szemem elé. Meg ne lássalak, mert nem vállalok felelősséget a tetteimért.
- Ne tedd ezt velem, szeretlek téged.
- Nem, én szeretlek, te csak hazudsz.
Ali meg akarta csókolni Paiget, de a lány elfordította a fejét. A társaság többi tagja döbbenten bámulta az eseményeket és szóhoz se tudott jutni a meglepéstől. Paige kivette a nyakából a láncot, majd a dobozba visszatéve oda adta Alinak. Közel állt a síráshoz, de a szája se görbült meg. Ahhoz túl büszke volt, hogy mások előtt sírjon, nem engedte, hogy mások előtt mutassa a gyengeségét, pedig annyira szeretett volna sírva felrohanni a szobájába, és napokig elő se bújni, de sokkal keményebbnek vélte, ha Ali, azt látja, hogy teljesen érdektelen iránta. Hogy azzal a tettével, hogy hazudott neki minden érzést kiölt belőle. Ali szemei könnytől ragyogtak, de Paige az ajtó felé mutatva kitette a szűrét. Amikor kiment Paige úgy döntött, hogy felmegy a szobájába és összeszedi egy kicsit, magát, de a lépcső előtt összeeset. Jack azonnal berohant vele a kórházba. Az orvos hosszú órákig vizsgálta, amikor kijött arca komor és egyben meglepett volt.
- Önök a rokonai Paige Hudsonnak?
- Igen én az apja vagyok, ő pedig a feleségem.
- Kérem, jöjjenek be az irodámba. Tudják a lányuk – mondta az orvos pár perccel később az irodájában – nagyon különleges. Nem mondanám, hogy beteg, de azt se, hogy egészséges.
- Ezt nem értem – mondta Sue, mire Jack jelnyelven elmutatta neki, mit mondott az orvos. – Kifejtené ezt bővebben.
- Egy maga gerjesztett kómában van. Valamilyen erős sokkhatás miatt szokott fellépni. Ez azt jelenti, hogy minden szerve épp és egészséges, épp csak az agya egy része nem
működik. De ez nem veszélyes, mert nem fontos dolgokat állított le. Viszont ami fontosabb az a CT eredmények. Nagy kiterjedésű agyműködést észleltünk nála.
- Ezt nem értem, az előbb mondta, hogy az agya egy része nem működik.
- Igen, de a CT vizsgálat azt is mutatja, hogy milyen nagy területet használ az agyában. És míg az átlag ember 10 talán 15 százalékát használja az agyának, addig Paige 30 százalékot. De erről többet tudhatunk, meg ha felébred.
- De ugye rendbe jön?
- Igen, de ez nagy részben tőle függ. Attól, hogy mennyire akar élni, mennyire akar felébredni. Lehet, hogy a kóma kiváltó okát teljes egészében elfelejti, lehet, hogy mindent elfelejt, az is lehet, hogy semmit se felejt el. De hogy mondtam, többet csak akkor tudhatunk meg, ha felébredt.
- Doktor úr, a beteg felébredt és el akarja hagyni a kórházat – toppant be ekkor egy nővérke, és Paige állapota felől tájékoztatta az orvost.
A szobába érve Jack az ágyon ülve találta lányát, amint azon vitatkozott a nővérkékkel, hogy fel vegye a farmerját, vagy nem. A nővérek nem akarták elengedni, de a lány annyira makacs volt, hogy már az utolsó gombot gombolta be. Amikor meglátta apját védekezőleg a háta mögé bújt, és mélykék szemivel onnan pislogott ki.
- Hogy kerültem ide? És miért böködnek tűkkel? Kérdezte apját még mindig a háta mögött állva
- Összeestél miután kitetted Ali szűrét?
- Ali? Miféle Ali? Csak arra emlékszem, hogy fel akartam menni a szobámba majd elaludtam.
- Nem emlékszel semmire?
- Nem tudom, mire kellene emlékeznem.
Az orvos a karjánál fogva vissza vezette az ágyhoz. Elkezdte vizsgálni, mire Paige kilépett az orvos karjaiból, majd az ajtó felé indult, mikor a doki utána szólt.
- Még nem végeztünk kishölgy!
- Szerintem meg igen. Semmi bajom, soha nem éreztem még magam ilyen jól és nem fog engem vizsgálgatni, mindig akkor leszek beteg, ha kórház közelébe megyek.
- Nem mehetsz el.
- Próbáljon csak megállítani.
Mielőtt az orvos vagy bárki más szólhatott volna kiment a kórteremből. Sue a szobája előtt ült a padokon, és várta a fejleményeket. Paige oda ment hozzá, és jelnyelven elmutatta, hogy semmi baja. Jack karon fogta a lányát, és haza vezette. Sue elmesélte neki, hogy mi történt, és, hogy az orvos mit mondott neki róla. Paige nem emlékezett Alira. Minden vele kapcsolatos dolgot kitörölt az emlékeiből. Bárhogy akart emlékezni nem ment neki. Nem is gondolkodott rajta tovább, nem akarta ezzel is fárasztani magát. A csapat is ott volt a kórházban, de ők észre se vették, hogy Paige elment. Majd csak Jack ment le az ebédlőbe, és elmondta mi történt. Másnap Paige bement az irodába.
- Van programotok a hétvégére?
- Nem, nincs – mondták mind annyian.
- Akkor most már van. Jegyeim vannak a NB1-es kosárdöntőre az első sorba, plusz ezzel bemehettek a VIP bulira.
- Honnan szerezted a jegyeket, ezeket már két hónapja elkapkodták – szegezte neki a kérdést Bobby?
- Aki tud, az tud.
- Hát nem tudok mást mondani, mint hogy köszönjük. Hohó ráadásul névre szólóak.
- Igen, speckó jegyek, csak nektek.
- Köszönöm.
Bobby mindenkinek oda adta a jegyeiket. Rávette apját, hogy menjen el, de ez nem volt könnyű, mert Jack nem akarta otthagyni a várandós Suet. Paige megígérte, hogy úgy fog rá vigyázni, mint a hímes tojásra. A lány a csapattal elment ebédelni, de az egyik kis éteremben összefutott Alival. A srác megpróbált vele beszélni, de mivel Paige nem emlékezett rá, így hamar lepattintotta magáról! Ali nem értette, miről van szó, hogy a szerelme, miért tesz úgy, mintha nem is tudná ki ő. Bobby és Jack a karjánál fogva elvitték Alit, majd elmondták neki is, hogy mi történt, majd megfenyegették, ha újra közeledni próbál Paigehez elveszik a kedvét az udvarlástól egy életre. Alit nagyon bántotta az, ami Paigeval történt, de úgy gondolta, az lesz a legjobb, ha elmegy, még másnap elment.
Paige már nagyon izgatottan várta a pici megérkezését. Egyre jobban közeledett az idő, amikor meg kellett születnie a picinek. Bobby már ugyan régen független volt, de most, hogy látta, hogy barátja apa lesz elkezdett neki hiányozni a család. Sue pár nappal a pici megszületése előtt befeküdt a kórházba. Jack bement hozzá és az éjszakákat együtt töltötték. Egyik este, viszont valami olyan történt, ami mindenki életét örökre megpecsételte, de legfőképpen Bobby és Paige életét. Mivel Jack és Sue is a kórházban töltötték az éjszakákat, Paige egyedül maradt otthon. Egyik este Jack, azt álmodta, hogy Paige holtan fekszik a lakásban, és ettől annyira megijedt, hogy felhívta Bobbyt, és megkérte nézze, meg mi van a lányával. Bobby elment a lakásba, és nyitva találta az ajtót. Megijedt, hogy talán Jacknek igaza van és fegyverét elő véve ment be a lakásba. Paige a konyhából jött, ki egy nagy tál zabpehellyel, amikor meglátta Bobbyt. Annyira megijedt, hogy kiejtette a kezéből az üveg tálat. Bobby amikor látta, hogy semmi baja a lánynak, segített neki összeszedni az üvegdarabokat. Majd egyszer csak egy kóbor macska leugrott az emeleti lépcsőről, majd Bobby hátát végig karmolva kirohant a házból. Bobby sziszegve levette a zakóját és látta, hogy inge véres.
- Ez nagyon fájhat! Vedd le az inged, kitisztítom a sebedet! - Utasította Paige a férfit, majd elővett egy első segély dobozt. Mikor visszafordult Bobby már meztelen felső testel ült a kanapén. Paigenek a lélegzete is elakadt, de hamar magához tért, mielőtt még ezt a férfi észre vehette volna.
- Az csak nem egy üveg bor.
- De pontosan az.
- Nem vagy te ehhez fiatal.
- Bilincselj meg, ha nem tetszik a dolog. Egyébként is ezt neked hoztam, más fájdalomcsillapítót nem találtam.
- Elég drága fájdalomcsillapítót használsz.
- Jobb, mint a semmi. Elég csúnya a sebed, de nem kell össze varrni, elég, ha csak kitisztítom, és lekötözöm.
- Ez lehet csípni fog egy picit.
- Egy picit? Ez nagyon csíp. Áááá.
- Ez olyan tipikus.
- Mi? Az, hogy fáj a macskakarmolás.
- Nem, az hogy, ha golyó ütötte seb, vagy bármilyen nagy sebetek van egy férfi, se nyikkan meg, persze, ha egy nő ki akarja tisztítani a sebet, megy a hiszti.
- Ez kedves.
- Csak őszinte. Látod már vége is, van, és amiért ilyen jól viselkedtél, ajándékot kapsz.
Paige egy filccel egy kiselefántot rajzolt a ragtapaszra, majd gyógyító puszit is adott neki. Mikor csak elvette a száját akkor jött rá, hogy mit is tett. Egy tréfával akarta elűzni a kettőjük közötti feszültséget. Bobby nagyot kortyolt a borba. A puszi többet jelentett számára, mint azt valaha is gondolta volna. Meg kellett hagyni Paige gyönyörű szép nővé serdült, és szinte mágnesként vonzotta a férfi tekinteteket és nem egyszer a kezeket is. Paige zavarában egy jó nagy korty bor ivott az üvegből. Paige lehozott egy nagy pólót a férfinak, majd még megittak pár üveg bort. Amikor Bobby el akart menni, Paige azt mondta neki, hogy töltse ott az éjszakát, és ne vezessen ittasan. Azt már nem tudta, hogy mit mondott, de csak azt vette észre, hogy Bobby csókolgassa. Tiltakozni akart, de annyira jól esett neki a csók, hogy azon nyomban alább hagyott a tiltakozása. Bobby élvezettel ölelte át a karcsú derekat, majd kezei felderítették a lány minden egyes porcikáját. Az ajtótól egyre csak hátrálva mentek felfele a lépcsőn, miközben mind a kettőjükről lekerült egy, egy ruhadarab. Mire beértek Paige szobájába már csak egy alsónemű volt rajtuk. Bobby csókjaival kényeztette Paiget. Kezeivel végig simogatta a gazella combokat, majd forrón szeretkezni kezdett Paigeval. Paige mélyen bele mélyesztette a körmeit a férfi izmos hátába. Nem ellenkezett, csak hagyta, hogy a férfi irányítsa. Másnap reggel ott feküdtek, Paige Bobby felső testére hajtotta a fejét úgy aludt, Bobby pedig átölelte a lányt. Egyszerre ébredtek fel mind a ketten, majd pillanatokon belül rájöttek, hogy mi történt. Mind a ketten riadtan öltözködtek fel. Még a szobában megegyeztek abban, hogy úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Amikor Bobby ki akart volna menni Jack nyitott be rájuk. Nagy zavarukban egyikük sem szólt semmit, de Bobby gyorsan kisurranta az ajtón. Jacknek feltűnt, az hogy mind a ketten nagyon furán viselkednek, de mivel nagyon fáradt volt, gyorsan ruhát cserélt és bement az irodába. Bobby egész nap kerülte Jacket, ami még gyanúsabbá tette a dolgot. Ez így ment majd egy hétig, amikor az egyik délután Jacket hívták a kórházból, hogy Suenál elkezdődött a szülés. Az egész csapat azonnal berohant a kórházba. Jack végig ott volt a szülő szobában, míg a csapat többi tagja kint várakozott. Amikor Bobby meglátta Paiget intett neki, hogy beszélni akar vele.
- Ez így nem mehet tovább. Jack már nagyon kérdezősködik. – rontott rá a lányra.
- Tudom, engem is folyton azzal szekál, hogy mi történt akkor este. Előbb- utóbb rá fog jönni.
- Akkor lesz, ne mulass.
- Irtó nagy balhé, ha kiderül. Mit tegyünk.
- Nem tudom. Egyébként jól vagy?
- Igen.
- Amúgy csak te jársz az óta az eszemben. Nem tudok másra gondolni, csak rád. Azaz éjszaka mindent megváltoztatott bennem. Hiányzol nekem.
- Nem mond ezt Bobby. Megbeszéltük, hogy úgy teszünk, mint ha semmi sem történt volna.
- Te is tudod, hogy nem tehetünk úgy, mintha misem történt volna. Mind a ketten akartuk a másikat és én még mindig akarlak. Gyönyörű vagy és borzasztóan okos. Annyira szeretnélek újra magamhoz ölelni és megcsókolni.
- Én is szeretném, ha karjaidba bújhatnék, de nem tehetjük meg. Már csak apa miatt sem. Szerinted hogy reagálna, ha az, kislányát a legjobb barátja csábítaná el.
- Miért kell fájnia a szívnek, ha szeret?
- Ha szivárványt akarsz, az esőt is el kell tűrnöd!
- Gyertek gyorsan megszületett a pici – rontott rájuk Lusy.
Paige és Bobby azonnal kirohantak, majd várták, hogy megláthassák a kicsit. Pár perc múlva egy nővérke elhelyezte a kicsi Ben-t a többi babával együtt a szobában. Jack büszkén mutogatta, hogy az ő fia. Ben valóban nagyon aranyos kisbaba volt, egészen aprócska, de annál életerősebb. Néhány óra múlva Sue-t is meg lehetett látogatni. A szülés nagyon kifárasztotta, így még mindig kókadt volt. Paige kezébe vette a picit, majd babusgatni kezdte. Bobby hosszan pillantott rá, amit a lány is megérzett, és az ablak fele fordult a picivel, hogy ne kelljen a tekintetének találkoznia a férfiéval. Szerette volna, ha több lehet köztük ártatlan barátságnál, de ez semmilyen módon nem lehetett. Túl sok volt az előttük álló akadály, és Bobby életét is tönkre tehette volna, ha vele van. Bobby feszéjezett lett, amikor Paige elfordult előle, amit Sue is észrevett, de még mielőtt jobban megfigyelhette volna őket Bobby kiment a szobából. Már csak ketten maradtak nevelt lányával a szobában.
- Paige minden rendben?
- Igen, persze.
- Csak olyan furák vagytok.
- Vagyunk?
- Te és Bobby. Mi történt? Most valahogy mások vagytok.
- Én ugyanaz az vagyok, arról nem tehetek, ha Bobby megváltozott.
- Hát jól van, de most már add, ide kérlek a fiam.
- Itt van, tessék. Annyira aranyos, a szemei az apjáé, de a pofija a tied. Igazi kis tünemény.
-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Képek a sorozat 
